Megnéztem az Amerikai Űrkutatási Ügynökség (NASA) kisfilmjét a Mars-jármű megépítéséről és felhasználásáról. Első reakcióm a csodálattal vegyes borzongás volt.

A 2020-as parlamenti választás volt az első, melyen nem jutott be egyetlen olyan párt sem, mely 1989 után meghatározta a közéletet. Ezzel szimbolikusan is új politikai érához értünk, nehezen olvashatóvá váltak az erőviszonyok és a jövő – a hab a tortán pedig, hogy globális kihívásokkal is szembe kell nézünk. Arra kerestük a válaszokat, milyen erővonalak mentén alakul át a közeg, melyet eddig ismertünk.

Ezerszer megcsócsálandó parlamenti „ügyet” faragni az abortusz kérdéséből, politikai habot verni emberi sorsokból és végtelen fájdalomból a legszánnivalóbb alávalóság, amit politikus elkövethet.

A hatalom arroganciájának annyi megnyilvánulási formája van, mint égen a csillag. Van, mikor kifejezetten célzatos, és mégis célt téveszt: ilyen volt például a Fico-féle állampolgársági ellentörvény, ami kristálytiszta bosszúból született meg annak idején.

Bármennyire is próbál rátelepedni a politika nemzeti ünnepeinkre, a mai potentátoknak nem sok esélyük van múltunk jeles személyiségeivel szemben.

A szlovákiai magyar pártok a parlamenti választás után, valamint a pártokban lefolyt tisztújítást követően elkezdtek egymás felé gravitálni.

A hatalom rendszeresen és módszeresen adagolva megpróbál sarokba szorítani egy tudományos intézményt. A cél kezdetben ugyan nem egészen világos, azonban a végkifejlet, az intézmény „betörése” vagy egyenesen eltörlése egyre valószínűbb. Ha a kedves olvasó az előbbi mondatok révén a magyarországi CEU- vagy MTA-ügyekre gondol, akkor az minden további nélkül érthető – viszont most egy friss szerbiai esetről van szó.

Harminc éve az első szabad választáson onnan indultunk, hogy szükség van magyar politikai képviseletre. Mára eltüntette magát.

Ismerősöm kihallgatott a Dunaszerdahely–Pozsony járaton három egyetemistát és elmesélte, miről beszélgettek.

Tizenéves koromban apámmal gyakran keveredtem vitába az élet dolgaival kapcsolatban, ugyanis ő azt gondolta, tapasztalt felnőttként fontos tanácsokat tud nekem adni, és jobban ismeri az embereket meg az életet, mint én.

Az alábbiakban a kampánydalokról lesz szó. A politikai pártok esetében ezek ugyanúgy működnek, mint egy-egy terméknél – meghalljuk a dalt és a termékre asszociálunk.

A világpolitikával kapcsolatban az a jogos érzésünk, hogy mostanában nagyobb sebességgel zajlanak az események.

Egyes politikusokat hallgatva az ember hajlamos arra a következtetésre jutni, hogy a valóság nem számít többé és kizárólag a narratívák harca határozza meg a közéletet: a többször elismételt hazugság győz, a nagyobb táborral rendelkezők „igazsága” lesz érvényes.

A legjobb hír a Focus és a Polis ügynökség friss politikai felmérésében, hogy egyaránt 2 százalék körüli eredményt jósol Štefan Harabin pártjának, a Vlasťnak.

A lakosság körében hatalmas felháborodást keltett az Árszabályozási Hivatal múlt heti bejelentése, mely szerint jövőre a vártnál is többet kell fizetnünk az energiaszolgáltatóknak: drágul az áram-, a gáz- és a vízszolgáltatás is.