Libsi vagy konzervatív? Csak magyar

Nem az a fontos, hogy ki liberális vagy konzervatív, jobb- vagy baloldali, hanem az, hogy mindannyian egy közös zászló alatt hajózzunk. Aki másként gondolja, és előszeretettel címkézi fel, minősíti a választókat („libsi, progresszív” stb.), az önérdekből és nyereségvágyból megoszt bennünket. Tudatosan ellenünk tesz, feszültséget és gyűlöletet szít közöttünk. Természetesen vallhatunk különböző politikai nézeteket, de a legfontosabb cél az, hogy együttműködjünk, mint egy család, amely csak akkor erős, ha minden tagja egy irányba húz.

Az elmúlt választáson a déli régiókban volt a legalacsonyabb a szavazói kedv, amiből le kellene és le is kell vonni a következtetéseket! Ma az egyik legfontosabb kérdés pedig az, hogy milyen jövőt szánunk a szlovákiai magyar politizálásnak.

A Híd sokáig meghatározó tényező volt országos szinten, de a Smerrel való koalíció után elvesztette erejét és jelentőségét. Kérdőjeleket vet fel, hogy az, hogy az elnökválasztás során az MKP, ami ma már MSZ, nyíltan Pellegrini mellé állt, vajon milyen hatással lesz a választókra. A múltban már többször ígérték, hogy bejutnak a törvényhozásba, de ez egyszer sem sikerült. Járási és megyei szinten azonban erősek maradtak. De itt is felmerül a kérdés: mi lesz, ha a hosszú ideje hivatalban lévő MKP-s, illetve MSZ-politikusok, akik már 20-30 éve gyúrják a megyei, járási, városi és falusi hivatalok küszöbét, nyugdíjba mennek, és már nem érdeklődnek majd a közügyek iránt? Példának okáért Bugárnak, Simonnak, Sólymosnak sincs jelenleg „utódja”. Berényinek, Fenesnek, Csákynak lesz? Valószínűleg nem. Vannak ugyan, akik próbálkoznak, de politikájuk a gyűlöletkeltésben és a mások elleni uszításban ki is merül. Ha ezt az utat választanánk, az végzetes lehetne számunkra.

A politikai képviseletünk hanyatlása az északabbra fekvő településeken már észrevehető. Pedig tisztán láthattuk, hogy sok éven keresztül a magyar kormány próbált befolyást szerezni Dél-Szlovákiában, és óriási, milliós nagyságrendű összegekkel támogatta az itt élő vállalkozókat, szervezeteket, csoportokat, társulatokat, sajtótermékeket. Eredmény nélkül. Maximum a túlélést segítették elő, de nem a fejlődést. A politikusok sem országos szintű politikai tőkét, sem politikai erőt nem voltak képesek teremteni a támogatásból és abból az óriási erőből, ami a hátuk mögött állt, áll és segítette, segíti őket. Orbán Viktor hangot is adott nemtetszésének a parlamenti választás újbóli sikertelensége után.

És hogy mi lehetne a „megoldás”? Véleményem szerint egy alulról építkező kezdeményezés szakemberekből, kiket érdekel a politika és a közélet. De a legfontosabb, hogy tenni és dolgozni is akarjanak, ne csak az aratásnál, hanem a szántásnál, vetésnél is jelen akarjanak lenni. Nem szabad, hogy a megélhetésért politizáljanak, ahogy azt láthatjuk sok politikusnál sajnos ma is. Ne adják el magukat! Ne a nyugati, keleti vagy déli érdekeket képviseljék, hanem a Szlovákiában élőkét!

A politika nem könnyű műfaj, tanulni kell, ezért a tapasztalt politikusok támogatása fontos és elengedhetetlen, mint a tapasztalt hajóskapitány tudása, aki tudja, hogy kell navigálni a hajót a viharban.

Sajnos az emberek félnek részt venni a közéletben a Szlovákiában uralkodó közhangulat és a politikai kultúra minősége miatt, ami sajnos a béka feneke alatt van. A Robert Fico elleni merénylet még tovább rontott ezen a tendencián. Ezen változtatni kell! Sokan félnek attól, hogy ha nyíltan véleményt nyilvánítanak, támadások érhetik őket és a családjukat. Ez elrettentő erővel bír.

Végezetül hadd idézzem Gálvölgyi János Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt, aki arra a kérdésre, hogyan éli meg a személye elleni támadásokat a nyíltan megfogalmazott politikai véleménye miatt, azt válaszolta.: „Aki kiáll az utcasarokra, az vállalja a megnevezést és az azzal járó következményeket is.”