Rögzülő trendek várhatók 2024-ben

Egyre inkább úgy tűnik, hogy 2023 megágyazott több trend számára, amelyek nemhogy velünk maradnak 2024-ben, hanem rögzülhetnek is.

Kezdjük azzal, amelyről minden cikknek szólnia kéne, mert politikai ideológiától és vallástól mentesen mindannyiunkat érint: 2023-ban minden melegrekord megdőlt, épp a legmelegebb karácsonyt éljük Európa nem egy fővárosában. Globális átlagban biztos, hogy a Föld legmelegebb éve van mögöttünk. Nem az a kérdés, hogy van-e klímaváltozás, hanem az, hogy milyen tempóval zajlik és még tudjuk-e fékezni. 2024-ben az El Nino-jelenség is rátesz majd a felmelegedésre. Nem az a kérdés, hogy a mi ablakunk hőmérőjén épp hány fok van: ha sokszáz millió embernek máshol sokkal rosszabb, vagy nem nő a gabona és a szója, ha megugrik a rizs ára fél Ázsiában, az bizony nekünk is nagyon hamar érződni fog számos áttételen keresztül.

Az Európai Parlament a legkésőbb 2024 őszén megkezdi az új Európai Bizottság összeállítását. Mindenki a maga győzelmére fogad: Orbán arra, hogy a szélsőséges frakcióknak ebbe komoly beleszólása lesz, míg a jobb- és balközép arra, hogy még 5 évig meglesz a szűk többségük és marad Ursula. Akárhogy is, májusig erős kampányidőszak köszönt be a 27 tagállamban.

Hasonló vízválasztó elé ér az USA. A karácsonyi bírósági fejlemények azt mutatják, könnyen lehet, hogy nyáron fog a Legfelsőbb Bíróság dönteni az egyik fontos kérdésben, amely valóban elzárhatná Trump útját az újabb elnökséghez – jelesül abban az ügyben, hogy lázadást követett-e el a január 6-i törvényhozási ostrom alkalmával. Ha nem jogi úton, akkor kampányköltségvetések, piszkos trükkök, adatbázis-építések és a saját tábor mozgósítása, a másik táborának otthontartása fogja eldönteni novemberben, hogy 2025. január 20-tól majd ki lesz a Fehér Ház új lakója.

Az Ukrajna ellen indított orosz agresszió kapcsán nem tudjuk, hogy a kivéreztetés zajlik-e majd tovább, az oroszok elleni szankciókon tud-e még hatékonyságot felcsavarni a szövetséges tábor, vagy más módon áttörést biztosítani az ukránoknak. Máskülönben marad a csendes kínai–orosz együttműködés, amely szívja az ukrán vért. Ha jövőre ilyenkor már egy NATO– orosz határ védelméről szóló cikket kell írjak, akkor egy sokkal költségesebb, sokkal bizonytalanabb útra tért 2024-ben Európa biztonsága. Reméljük, ennél okosabban döntenek a következő negyedévekben.

A palesztin–izraeli konfliktus magjában úgy látni, a Netanjáhú kormány addig viszi a háborút, amíg az nem teljesen lehetetlen. A következmények most a Vörös-tengerre terelődtek: iráni és az általuk régóta támogatott jemeni húti lázadók lőnek minden hajóra, ami mozog és ami a Szuezi-csatorna felé tart. Ebből megint eszkaláció lehet, immár a tengeren.

Ezek mellett számos kevésbé látható, de ugyanolyan veszélyes konfliktus zajlik a világ sarkaiban, gondoljunk csak a venezuelai területi igényre a szomszédos Guyana-val szemben, vagy az indiai választásra, amely jövőre tovább szilárdíthatják Modi antidemokratikus uralmát.

Befelé megyünk még a viharba.