Fico csaknem belehalt az ország átalakításába – ilyen volt a szlovákiai politika 2024-ben

A Smer-Hlas-SNS koalíció viszonylag stabil pozícióból, parlamenti többséggel, de sok tennivalóval futott neki 2024-nek: a Fico-kormánynak az idő előtti választások megnyerését követően csak hetei maradtak a költségvetés kiigazítására és emiatt a kormányprogram több fontos pontjával is csak az év elején kezdtek el rendszerszinten is foglalkozni.

Átalakítások éve

A jobboldali kormányok idején több kulcsfontosságú eljárás is indult a Smer (és a Hlas) kiemelt politikusai és háttéremberei ellen. Éppen ezért a negyedik Fico-kormány legfontosabb prioritásának a Büntető törvénykönyv átalakítása bizonyult – ebből a témából lett az év első negyedének egyik legfontosabb politikai botránya is.

Míg a koalíciós pártok a szakmai szervezetek és a nyilvánosság kizárásával igyekeztek rövidre zárni a több büntetési tételt is radikálisan lerövidítő törvénymódosítások vitáját, az ellenzék a parlament munkáját lehetetlenítette el, hogy lelassítsa a folyamatot. Az egymásra reagáló, vitákat éjszakába nyújtó ellenzéki képviselők és a párhuzamosan szervezett tömegtüntetések ideiglenesen ugyan elbizonytalanították a kormányt, de februárban végül elfogadták a tervezetet – hogy aztán még nyáron gyorsított ütemben ismét szigorítsanak több büntetési tételt.

Az enyhítés túl hatásosra sikerült: az Európai Bizottság erőteljesen kifogásolta, hogy az uniós források hűtlen kezelésére is különösen enyhe szabályok léptek érvénybe, miközben felszámolták a korrupciós ügyeket vizsgáló NAKÁ-t.

Nem csak a büntetési tételeket érintette az átalakítás, tavasszal a kultúrharc jegyében megkezdődött a közmédiáért és a nemzeti kulturális intézményekért folytatott küzdelem. A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) a vezetés megbízhatatlansága miatt úgy alakult át Szlovák Televízió és Rádióvá (STVR), hogy az intézmény valós szerkezete nem is változott meg, de Ľuboš Machaj igazgató megbízása megszűnt. A tisztújítási procedúra aztán a kormánykoalíció belső ellentétei és személyes konfliktusai miatt annyira elhúzódott, hogy a közmédiának az év végére sincs működő tévétanácsa, így nem sikerült dönteni az új igazgató személyéről és a költségvetésről sem. A kulturális tárca más területeken is tucatnyi problémát halmozott fel. 

A Művészeti Alap (FPU) a nyári szerkezeti átalakítások óta gyakorlatilag működésképtelen, a fontos állami kulturális intézményekben pedig ugyan fokozatosan Martina Šimkovičová miniszter nevezettjei nyernek teret, de az alkalmazottak ellenállását nem sikerült megtörni – Šimkovičová a Fico-kormány egyik legláthatóbb, egyben legnépszerűtlenebb minisztere.

Választások és merénylet

A tavaszi hónapokban a kormánykoalíció komoly sikert könyvelhetett el az elnökválasztáson. Mivel a Ficóval rossz viszonyt ápoló és több változtatást is megvétózó-késleltető Zuzana Čaputová, az ország egyik legnépszerűbb politikusa nem indult újra, a választás tétje arról szólt, lesz-e hatalmi ellensúlya a koalíciónak. Végül nem lett: a hivatalosan függetlenként induló (majd azóta a PS-be is belépő) Ivan Korčok volt külügyminiszter ugyan az első körben legyőzte Peter Pellegrinit, a Hlas elnöke a második fordulóban fordítani tudott. 

Tíz év után először történt meg, hogy Robert Fico politikai szövetségese került az elnöki székbe, a liberális-konzervatív, nyugatpárti ellenzék pedig elveszítette a tisztséget.

 Pellegrini sikere egy nem várt problémát is hozott magával: a politikusnak még április elején le kellett mondania a házelnöki tisztségről és az SNS akadékoskodása miatt azóta sem sikerült megtalálni az utódját, a parlamentnek április óta nincs elnöke.

A koalíciós sikersorozatra kis híján véres pont került: május 15-én Robert Fico miniszterelnököt a kormány nyitrabányai (Handlová) kihelyezett ülésén egy lévai nyugdíjas több lövéssel megsebesítette, válságos állapotban szállították kórházba. A merénylet példa nélküli a modern Szlovákia történetében. 

Fico két hónapra elvonult a nyilvánosság elől, sokáig az állapotáról sem lehetett tudni, az európai parlamenti választások kampányának lendülete pedig megtört. A júniusi EP-választáson egyébként a PS bizonyult a legsikeresebbnek (és Brüsszelben kimondottan fontos pozíciókhoz jutott az ellenzéki párt), miközben a Smer is jelentősen javított az eredményén.

A Fico elleni merénylet következményei azóta is nagy hatással vannak a szlovákiai politikai viszonyokra. A kormányfő némi lábadozás után júliusban elszántan, harcosabban, a társadalmi feszültségért az ellenzéki pártokat hibáztatva tért vissza, a kormánykoalíció pedig – Fico életjáradékának bevezetése mellett – szigorúbban korlátozta a gyülekezési szabadságot, ellehetetlenítve például a szlovákiai szokássá vált, politikusok háza előtti tüntetéseket. Megtört a tömegdemonstrációk dinamikája: míg az ellenzék május előtt rendszeresen tízezres nagyságrendű tüntetéssorozatokat szervezett, a tiltakozó utcai megmozdulások átmenetileg kikerültek az ellenállás eszköztárából.

Személycserék és megszorítások

Bár júniusban még úgy tűnt, hogy a Smer-Hlas-SNS koalíció évekre bebetonozza hatalmát a választási sikerek és a Fico iránt a merénylet miatt feltámadt szimpátia miatt, hónapok alatt megromlott a kormánypártok közti viszony és januárra már a rövid távú túlélése sem biztos. A problémák okát a minisztériumokon belüli hatalmi harcokban, az ideológiai különbségekben és a közelgő megszorításokban kellett keresni.

A kormány egyik legfontosabb idei feladatának a katasztrofális állapotban levő költségvetés konszolidációja bizonyult – ez az udvariasabb elnevezése a megszorításoknak. 

Az elszabadult állami kiadások miatt kialakult 5,8 százalékos hiányt a kormány egy megszorítócsomaggal a tervek szerint 4,7 százalékra szorítja vissza, de a lakosság jövőre érezhetően megérzi a drágulást és az újabb takarékoskodást sem lehet megkerülni.

A megszorítások kiélezték a feszültségeket több minisztériumban is. Zuzana Dolinková (Hlas) egészségügyi tárcavezető képtelennek bizonyult a tárcája igazgatására és Fico bizalmát is látványosan elveszítette, októberben mennie kellett. Utódja, Kamil Šaško csak az év utolsó hetében tudott egy ideiglenes, törékeny megegyezést kötni a távozást kilátásba helyező orvosokkal. A belügy élén Matúš Šutaj Eštok (Hlas) különbözött össze a rendőrök szakszervezeteivel, de a politikus egyelőre nem tervezi a távozást.

A kormány saját maga is problémákat kreált, kiéleződött a viszony az év végére Ukrajnával, az ellenzék kapcsán pedig Michal Šimečkát, a PS-vezetőjét találták meg. A politikust szeptemberben leváltottak a parlamenti alelnöki tisztségéből, az indok: Šimečka kelti a társadalmi feszültséget és a családtagjaihoz kötődő civil szervezetek támogatását félti. A lépés kiélezte a kormánypártok belső feszültségeit: először történt meg, hogy a Hlas-képviselők egy csoportja nyíltan szembement a központi utasításokkal.

Bár az SNS több téma kapcsán is nyomás alá helyezte a Hlas-t, a koalíció romlása némileg váratlanul a másik oldalról jelentkezett. Október végén Rudolf Huliak és a Nemzeti Koalíció másik két képviselőjének viszonya mérgesedett el napok alatt Andrej Danko SNS-elnökkel. 

Huliak előbb több elismerést, majd minisztériumot szeretett volna a kispártjának, kölcsönösen sértegették egymást Dankóval, végül pedig kiléptek a nemzeti frakcióból. A koalíció többsége mindössze egy fősre olvadt a parlamentben, ami megnövelte a Samuel Migaľ (Hlas) vezetésével aktivizálódó képviselői csoport súlyát is, több törvénytervezet, köztük az SNS sporttörvényének elfogadása is jövőre halasztódott. A koalíció így megosztva és belső konfliktusoktól terhelten fut neki az új évnek.