Gyurovszky László a Sikerportréban: A mai politikai modell nem felel meg a szlovákiai magyar választóknak

Nem is gondoltuk volna, hogy milyen gyorsan rá fogunk hangolódni találkozónk témakörére a komáromi hajógyár felé menet. Dunaszerdahelytől olyan rossz minőségű a 63-as út, úgy dobálta a sok hepehupa, útvályú az autót, mint a viharos hullámok a hánykolódó hajót. Szabályosan tengeribetegek lettünk, mire odaértünk.

Terra incognita

Gyurovkszy László, a hajógyárat is működtető SAM AM Industries tulajdonosa a kétezres évek elején építésügyi és régiófejlesztési miniszter volt a Dzurinda-kormányban, van tapasztalata az útépítések terén is, így elöljáróban rákérdeztünk, miért is olyan mostoha a helyzet Dél-Szlovákiában az infrastrukturális fejlesztések terén. 

„Dél-Szlovákia mai lemaradása összefügg azzal, hogy hosszabb ideje nincs politikai képviselete. Hiszen általában oda mennek a beruházások, ahonnan a képviselők származnak, ahol a győztes pártok szavazói élnek. Dél-Szlovákia ilyen szempontból most terra incognita, nincs képviselete, nincs súlya. Ebben sajnos nem is várható gyors változás, mert a közlekedési nagyberuházások legalább 5-6 éves előkészítő szakaszt igényelnek. Most nem zajlanak ilyenek, és ennek hosszútávon is negatív hatása lesz. Amikor egy itteni elkerülő út a prioritások között a hátsó fertályba szorul, gyakorlatilag azt jelenti, hogy talán, majd, valamikor…” – magyarázza Gyurovszky László. 

A társadalomkutatóként is elismert nagyvállalkozó nem sokkal a Magyar Szövetség megalakulása után Fűrön, a Chateau Rubaň-ban egy Fórumos workshopon „Választások és választók” címmel tartott előadást. A szlovákiai magyar pártok lehetséges választói bázisát elemezve összegzésként így fogalmazott:

 „Létrejött a Szövetség, reméljük, hogy az energiák egy irányba mutatnak. A legnagyobb hiba, amit elkövethetnek, ha megpróbálják levagdosni a sokszínűség hajtásait… A sokrétűséget el kell fogadni, akkor van esély a továbblépésre, föltéve, hogy mindezt hiteles politikusok képviselik”.

 Nem így történt, nem fogadták meg az intelmeit, és a nyitottság helyett inkább „érszűkületes” lett a Szövetség. Hogyan látja a helyzetet Gyurovszky László most, a sorozatos kudarcok nyomán megújulni kényszerülő magyar kisebbségi politikában? 

Vissza az aranykorhoz

„Baki Attila kollégámmal, aki történész, egy könyvet készítünk elő, ami ezt a folyamatot százéves távlatban elemzi. Azt lehet mondani, hogy most éljük a legrosszabb periódust. A jelenlegi politikai képviselet tíz-tizenkét év alatt elveszítette a magyar lakosság bizalmát. 2014-ben a két magyar párt még együttesen megszerezte a magyar választópolgárok több mint 110 százaléknyi szavazatát. Ezt azt jelenti, hogy szlovák nemzetiségű lakosok is szavaztak rájuk. Tíz év alatt ez az arány visszaesett a harmadára. 3,88 százalékos eredmény született lényegesen alacsonyabb választási részvétel mellett. Ebből csak egy következtetést lehet levonni. A mai politikai reprezentáció, a Magyar Szövetség és a szlovák pártokban politizáló magyarok alkotta modell nem felel meg a szlovákiai magyarságnak. Egy részük el sem megy szavazni, másik jelentős részük pedig nem rájuk szavaz. A politikai passzivitás, hogy el sem mennek szavazni a magyarok, a legriasztóbb. Mert nem az történik, hogy az egyiket szeretjük, a másikat nem, hanem az egész modellt utasítják el. Vissza kell térnünk a sikeres időszakok politizálásához, ilyen volt például az 1920-as vagy a 2000-es évek eleje, de ehhez jóval felvilágosultabb politikai reprezentációra volna szükség” – világít rá Gyurovszky László. 

Ugyanakkor szerinte nem látszik, hogy a jelenlegi tévútról bárki is le akarna térni, el akarná érni a szlovákiai magyarságnak azt a részét, amelynek jelenleg nincsen pártja. Ugyanis a politikai irányzék nagyon leszűkült egy etatista, konzervatív, Fideszhez közel álló választói csoportra. Ez a közösség ennyi szavazatot tud adni. Ráadásul már ebben a közegben is csökken a szavazási hajlandóság, az apátia általános lett.

„Mivel a Magyar Szövetségen belül inkább afelé mozdultak el, hogy még jobban leszűkítsék a politikai irányzékot, ezért még kisebb lesz majd a várható eredmény. Ilyen alapon, ha nincs is vége az etnikai alapú politizálásának, de kimondhatjuk, hogy leszűkült megyei és helyi szintre. Országos szinten nem létezik. Bizonyos idő múlva nyilván le fog szűkülni csak helyi szintre, ha minden így marad” – vetíti előre Gyurovkszky, hozzátéve, hogy jelenleg senkit sem lát, aki fölemelné s zászlót és valamilyen szervezési munkát végezne. „Vagy nem értik ezt a helyzetet, vagy nincs kedvük hozzá.”

Ráadásul a magyarországi modell véleménye szerint nem ültethető át a szlovákiai gyakorlatba. 

„Ott hozzávetőlegesen negyvenegynéhány százaléknyi szavazat kell ahhoz, hogy meglegyen egy párt kétharmada. Itt a Szövetség hiába állítja maga mellé a választói bázisának 40 százalékát. Még a parlamentbe sem jut be. A nagy többség szimpátiáját nem lehet vagdalkozással és szájkaratéval megszerezni, ahhoz együttműködés kell. Ez ennyire egyszerű”

 – mutat rá Gyurovszky, aki semmiképpen sem szeretne visszatérni a politikába. 

„Azért fordítottam hátat, mert az akkori MKP-n belül olyan folyamatok kezdődtek, amelyekkel nem értettem egyet. Ez pontosan az az irány volt, amit most is látunk. Beszűkíteni a választói bázis képviseletét a teljes egészről egy kisebb csoportra. Ennek keretén belül váltották le Bugár Bélát annak idején. Mivel a vállalkozói világból jöttem, úgy döntöttem, hogy ebből elég, ott folytatom tovább.”

Elsősorban ezért is látogattuk meg a hajógyár tulajdonosát, hogy Sikerportré sorozatunkban bemutassuk az általa menedzselt dinamikus portfólióépítést.

Dizájndíjas hajók

„Kezdetben telekommunikációval, sporteszközök forgalmazásával foglalkoztam vállalkozóként. Miután befejeztem a politikát, ide jöttem Komáromba, krízismenedzsernek. Akkoriban aratott a 2008-2009-es pénzügyi válság, rosszul mentek a dolgok, és egy osztrák-amerikai befektetési társaság tulajdonolta a hajógyárat. Mondhatni, jókor voltam jó helyen. Ők el akarták adni, nem nagyon bíztak ebben az üzletben, mi pedig, a menedzsmenttel fokozatosan megvettük, hiteleket is igényeltünk hozzá. Közösen sikerült talpra állítani az akkoriban még jóval kisebb, 7-8 milliós céget.” 

Azóta megtízszerezték a forgalmat. Racionalizálással, a veszteséges tevékenységek leépítésével és hatékonyságnöveléssel.

 „Ez volt az egyik út. A másik a bővülés. Folyamatosan vásároltunk hasonló tevékenységi körű kisebb cégeket, ahol a rendszerváltozás idején vállalkozni kezdő tulajdonosok nyugdíjas korúak lettek és nem volt utódjuk például. Ezeket a vállalkozásokat jó áron meg lehetett venni, szakmai tudással, telephelyekkel és piaccal, aztán jó menedzsmenttel jelentősen tovább fejleszteni. Így bővült fokozatosan a portfóliónk. Sokat dolgoztunk és jó emberekkel vettük körül magunkat. Igyekeztünk elkerülni a kockázatokat, a rossz szerződéseket.” 

Miután találkoztunk, másnap jelentették be, hogy a Balatonra épített négy hajójuk, a két komp és a két katamarán kirándulóhajó alig néhány hónappal a forgalomba állítás után rangos nemzetközi elismerésekben részesült. Az új hajók a világ legnívósabb dizájndíját, a RED DOT Design Awardot, valamint a neves nemzetközi iF Design díját is kiérdemelték. 

Építenek nyílóbárkákat, Komáromban építették a kompot Vajkára, olyan dunai kirándulóhajók kötődnek hozzájuk, mint az Albertina, és a legújabb megrendelésük is izgalmas. Magyarország legnagyobb folyami gőzősének replikáját készíthetik el, hogy aztán a „IV. Károlyból” állóhajóként Budapest újabb idegenforgalmi vonzereje váljon. 

„Az SAM Industries nemcsak hajókat épít. Vegyipari üzemeknek, élelmiszeripari cégeknek gyártunk berendezéseket, beruházási és karbantartási projekteket végzünk finomítókban, élelmiszeripari cégeknél, víztisztító állomások építésénél. Három telephelyünk van, Pozsonyban, Komáromban és Liptószentmiklóson. A főbb partnereink az Unipetrol Csehországban, az INA Horvátországban, a MOL Magyarországon, a Slovnaft, a BorsodChem és nagy nyugat-európai vegyészeti cégek. Körülbelül 700-800 ember dolgozik nekünk, néha 1000-1500 is, attól függően, hogy éppen milyen munkát vállalunk el és mennyi beszállítónk van. A másik komolyabb vállalkozás, amelyben részt vállalok, a GreenCoop szövetkezet. A barátaim kezdték az üzletet, és engem is megszólítottak később. Csatlakoztam hozzájuk, a cég azóta is folyamatosan fejlődik, újabb ás újabb beruházók lépnek be ebbe a szövetkezeti formába. A gépipari vállalkozásunk, az SAM és a GreenCoop is versenyképes cég Közép-Európában. Mindkettő nagyon jó adatbázis alapján gazdálkodik. Pontosan tudjuk, hogy mi történik, min kell javítani. Mindenhol nagyon jó emberek dolgoznak. Magam a napi munkában már nem is nagyon veszek részt, stratégiákkal foglalkozom.” 

Ismerd a piacot!

Felkerekedünk az irodából, hogy körbejárjuk a hatalmas hajógyárat. Óriási csarnokok, egymás mellett sorakozó, több mint 100 méter hosszú hajók építésére, felújítására szolgáló munkaterületek, ahol keveredik a múlt, a jelen és a jövő. Százéves, Csepel Szerszámgépgyár feliratú berendezést ugyanúgy megcsodálhat az ember, mint egy óriási, futurisztikus ipari robotot, ami játszi könnyedséggel forgatja, munkálja meg a soktonnás acéllemezeket. Nemcsak hajókat építenek itt, monumentális méretű munkagépek, daruk, ipari berendezések szerkezeti elemeit is gyártják. 

„Ha visszatekintek az életemre, azt mondhatom, hogy üzemekben, gyárakban éreztem a legkomfortosabban magam. Gyerekkoromban is ilyen közeg vett körül, édesapám is vegyiüzemben dolgozott. Itt vagyunk egy hajógyárban, ez az én igazi terepem. Racionális ember vagyok, és amikor a racionalitás kezdett kikopni a politikából, elmentem onnét. A gazdaságban ez megvan, leginkább a magán, kevésbé az állami szférában. Az állami tulajdonban lévő cégek kevésbé racionálisak, a magánkézben lévők sokkal inkább, könnyebb velük szerződést kötni, megismerni azt, hogy mit akarnak. Leszámítva persze néhány futóbolondot, aki mindig felbukkan itt is.” 

Amikor sorozatunk elválaszthatatlan részeként a siker összetevőiről kérdezzük, először az önismeret fontosságáról beszél. Alapkérdés, hogy akarunk-e, tudunk-e kockázatokat vállalni. Ha nem, akkor inkább a munkavállalói világot válasszuk! 

„Szeresd, amit csinálsz! Legyen sok energiád, mert ha nem vagy képes napi nyolc órán túl is a vállalkozásoddal foglalkozni, nem lehetsz sikeres. Ismerned kell a piacot, megfelelő mennyiségű adat megléte és elemzése kell a jó döntésekhez, és persze szerencse is. Egy idő után, ha már nagyobb lesz a cég, azzal a lehetőségeid és a kockázataid is megnőnek. Sok nagy cég is tönkrement, vagyis a nagyság önmagában még nem garancia, de nyilván segít. A körülmények mindig változnak, hosszútávon a piacok ciklikusan működnek. Azok maradnak fenn, akik elég hatékonyak, képesek akkor fejlődni, amikor jól megy, és képesek túlélni, amikor rosszra fordulnak a dolgok. Nem vállalj be olyan szerződéseket, nem költs olyan kiadásokra, amelyek a piac lefelé menő ágán tönkre tehetnek. Sok cég azért bukik el, mert túlvállalja magát, nem veszi észre, hogy a piac nemsokára fordulni fog, és végül a hatalmas raktárkészletekkel nem tud mit kezdeni. Nem tudja befejezni a beruházásait” – foglalja össze jó tanácsait Gyurovszky László. 

Chateau Rubaň

Amikor jól megy az üzlet, a komáromi hajógyár tulajdonosa saját borával ünnepelhet. Nyáron elsősorban citrusos ízvilágú, izgalmas zöld veltelinivel, telente inkább erőteljes vörösborokkal.

 „Többször jártam Fürön még a miniszterségem idején. Szomorú volt látni, ahogy a Zichy család jobb sorsra érdemes kastélya folyamatosan pusztulni kezdett. Amikorra már több épület is összeomlott, 2012-ben döntöttük el, hogy megvesszük és megmentjük ezt a csodálatos ingatlant. Eredetileg az volt a cél, hogy felújítjuk a kastélyt, és eladjuk, de megtetszett a hely és bejött a képbe a borászat lehetősége is. 2015-ben palackoztunk először Chateau Rubaň-ban.” 

Amikor arról kérdezzük, mennyire vált borásszá, azt feleli, biztosan többet tud a borkészítésről most, mint tíz évvel ezelőtt, de a gyakorlati irányítást nem ő végzi, hanem a felesége. A szőlőt vásárolják, a termelők az általuk igényelt művelési módot alkalmazzák, a legjobbat a kivételes borokhoz, amelyek „először a szívben érnek”. 

„Nem lehetett tudni az elején, milyen fajtájú borokat lehet jól eladni, miből kell több, miből kevesebb. Másfelől a szőlőtermelők jobban értenek a szőlőműveléshez, mint mi. A kürti borvidék kiváló adottságokkal rendelkezik” – indokolja, hogy miért is nem fogtak saját telepítésbe. 

Vendéglátónkon látszik, hogy valóban szeret a racionalitás talaján állni, az adatok, a nagy számok embere. Talán ezért is szeretett bele szűk húsz éve Svájcba. 

„2007-ben tettem pontot a politikai pályafutásom végére. Akkoriban kicsit zavaros időszak volt a magánéletemben, elváltam és úgy döntöttem, megpróbálok új életet kezdeni. Svájcra esett a választás. Rendkívül rendszerető és jól működő ország, ahol az ember nagyon ritkán találkozik olyan közeggel, mint itt Közép-Európában. Ezért is ott van a mai napig az állandó lakhelyem, és ott is vállalkozom, főleg a pénzpiacon. Részvényeket és kötvényeket vásárlok, elsősorban gépipari cégekben vannak részvényeim, tőzsdei kisebbségi részvényesként. Föl tudom mérni, melyik vállalat mennyire perspektivikus és jól irányított. Viszont idő közben újra nősültem, és a házasságom is ide köt, Szlovákiába. Azóta kétlaki életet élek.” 

A komáromi hajógyár tulajdonosának természetesen van hajóvezetői licensze, azonban valószínűleg nem készíthetnénk róla lesifotókat egy tengeri luxusjachton. 

„Inkább az édesvízi hajózást kedvelem. Néha bérelünk lakóhajót Franciaországban vagy Hollandiában, ahol nagyon szép környezetben kellemes, családias vízitúrákat tehetünk” 

Igaza van, így biztosan nem veheti le a lábáról a tengeribetegség.