Szlovákia polgárainak tizenkét százaléka jelölhette be első vagy második helyen a magyar nemzetiséget a népszámlálási kérdőíven. Ez derül ki abból a felmérésből, amelyet az Új Szó szerkesztősége készíttetett az AKO közvélemény-kutató céggel.

Szlovákiában meghaladta a tízezret a járvány halálos áldozatainak száma. Magyarországon most is naponta közel háromszázan halnak meg.

Ahhoz, hogy valaki egy országot irányítson, tulajdonképpen nem kell semmilyen különleges végzettség. Még orvosi igazolás sem kell hozzá. Lehet bármilyen labilis személyisége a jelöltnek. IQ-tesztet sem kell írni. Sőt, uram bocsá, még az sem baj, ha plagizálta a diplomamunkáját. Egy országot bárki irányíthat.

Jó ideig eltart még a járvány. Az oltások beadása is. Pedig ebben a helyzetben éppen az oltás szabhat határt a halálnak. Nagyon nem mindegy tehát, hogy ki mikor juthat hozzá a vakcinához. Mint ahogy az sem, hogy az országok mennyire átlátható és elfogadható oltási renddel állnak ki az emberek elé a következő hónapokban.

Erdei séta közben pár évvel ezelőtt még csak nagy ritkán találkoztunk túrázókkal. Üresek voltak a parkolók a turistautak kezdőpontjain, és néha a benőtt ösvényt is nehezen találtuk meg. Idén már rendszeresen megtelnek a kirándulóhelyek és keresni sem kell a fákon a ritka jelzéseket, elég a kitaposott utat követni.

Lassan kétféle ember marad. Az egyik becsülettel befizet mindent a közösbe, és alig jut egyről a kettőre. A másik saját kamrakulccsal dézsmálhat a közösből, és egyből nemcsak a kettőre, hanem kis ügyességgel, rátermettséggel nagy hirtelen a milliomosok szintjére juthat.

Mindaddig, amíg nem tesznek különbséget a már beoltott és a még oltásra váró emberek között, amíg nem lesznek első és másodrangú polgárok ilyen szempontból is, addig talán nem feszülünk újra egymásnak, fittyet hányva a távolságtartási szabályokra. Nem válik létkérdéssé, hogy éppen kik kerülnek az oltási listák élére.

Amikor a középkorban az egyház kiközösített valakit, az szinte felért egy halálos ítélettel. Akit kivetettek a keresztény társadalomból, azt a visszafordíthatatlan pusztuláshoz vezető útra lökték. Az egyházon kívül nem volt üdvösség. Az adatkapitalizmusban létezhet üdvösség a közösségi hálón kívül?

Az évek múlásával nem tudunk mit kezdeni. Se gyorsítani, se lassítani nem lehet, pedig a mögöttünk álló esztendőt például a legszívesebben átugortuk volna. Az ember mégis képes arra, hogy meghajlítsa az időt, és a bennünket körülvevő gépek ékes bizonyítékai ennek.

Amikor március közepén együtt hallgattuk a bejelentést a járványhelyzettel járó szigorú korlátozó intézkedésekről a szerkesztőségben, úgy búcsúztunk egymástól, hogy viszlát pár hét múlva.

Mindenkinek különleges időszakot jelent az advent, csak néha más-más hangsúlyokkal, attól függően, ki-ki hogyan éli az életét.

„Biztos vagyok benne, hogy senkit nem ér váratlanul, ha azt mondom, hogy ebben az intézményben …nem az ellenzéki összefogást támogatják. Ha ez a kijelentés valakit váratlanul ér, az most menjen haza… Nincs kérdés. A jövőben olyan kérdés sincsen, hogy milyen anyagot szeretnék kérni. Olyan kérdés sincsen, hogy hogyan kell megírni azt az anyagot. Aki nem tudja, az is elmehet haza, és nem is kell többet jöjjön.”

Gyertyalángok hajladoznak az alig mozgó levegőben a temető közepén álló Krisztus-kereszt alatt. A sírok közti csöndes árnyjátékban a mécsesek piros-sárga fénye időnként selymesen átsiklik az elrévedő arcokon a kora esti sötétségben.

Az ENSZ egészségügyi szervezetének egyik vezető szakértője szerint sokat kell még várni arra, hogy a Föld teljes lakosságát be lehessen oltani a koronavírus elleni vakcinával.

Tetszik az RTL Klub kampánya. Az Álarcos énekes című műsoruk közösen skandált „Maszkot le!” rigmusát fordították át az elhatalmasodó második hullám idején a hatásos, fontos „Maszkot fel!” jelmondattá.