Váljon láthatatlanná!

A Pennsylvaniai Egyetem két kiválósága szerint tehát a láthatatlanság kivitelezhető. Úgy gondolják, egy plazmoidpajzs segítségével megoldható az évezredes vágyálom. Igaz, csak olyan tárgyak esetében, melyeket amúgy sem láthatunk. A két tudós ötlete jelenleg még csak egy érdekes elképzelés, de nem mond ellent a fizika ma ismert törvényeinek. John Pendry, a londoni Imperial College fizikusának máris meglódult a fantáziája, érdekes koncepciónak nevezte a plazmoid megoldást, megemlítve, hogy nagy hasznát lehetne venni például az álcázásban. A probléma persze nem új, de nem csak a mesekönyvek írói, hanem komoly kutatók is foglalkoztak a láthatatlanság témájával. Az eddigi elképzelések azonban a kaméleonelvet követték; olyan felületet próbáltak alkotni, mely felvette a háttér színét, így belesimult környezetébe. Az Észak-Karolinai Ray Alden például fénydetektorokkal feltérképezte a „hátul” látható felületet, majd az így kapott képet maga elé vetítette. A Tokiói Egyetem is hasonlóban sántikált. A kutatók létrehoztak egy olyan anyagot, mely fényvisszaverő gyöngyökből állt. Ezek aztán kivetítették a háttér színét.

De a láthatatlan pajzs, melyet Alú és Engheta tervezett, ennél sokkal ambiciózusabb. Találmányuk ugyanis egy sajátos struktúra, mely láthatatlanná teszi a tárgyat, bármely oldalról is vizsgáljuk azt. A kulcs: redukálni a fény szóródását. Hogy ezt megértsük, nem árt tisztázni a látás fogalmát: azért látjuk a tárgyakat, mert a fény visszaverődik róluk. Ha tehát a fény szóródása meggátolható lenne, ráadásul a tárgy sem nyelné el a fényt, akkor az bizony láthatatlanná válna. Alú és Engheta plazmoid felülete pont ezt teszi: elfojtja a fény szóródását, mégpedig úgy, hogy a fény hullámhosszán rezonál. Ennek következtében Alú és Engheta szerint az eltakart tárgyat észre sem lehet venni.

Persze csodára azért nem lehet számítani.