Saláta – a zöld Viagra

Giorgio Samorini olasz paleobotanikusnak sikerült megoldania a rejtélyt. Samorini kutatásaiban visszatért az eredetekhez és a Lactuca serriolát, a keserű vadsalátát vizsgálta meg, amelyet az egyiptomiak kr. e. a IV-III. évezredtől kezdve termesztettek és amelyből sikerült kiválasztással meghonosítaniuk a ma is fogyasztott salátafajtákat – írta a Corriere della Sera című olasz napilap. Miután a Lactuca serriola szárából nyert tejszerű, fehér, ragadós folyadékot saját magán kipróbálta, rájött, hogy az elfogyasztott 1 grammnyi mennyiségnek nyugtató hatása van, de a 2-3 gramm már szexuálisan stimulál. Ez a hatása azonban az ókorban hamar feledésbe merült, és a görög-római világban már csak nyugtatóként ismerték. Utalások vannak erre Discoride görög orvos műveiben, aki azt állította, hogy a saláta magja elveszi az éjszakai erotikus álmokat és Plinius is a vágyak megfékezőjének tartotta. Kalábria egyes vidékein is hasonlóan vélekednek róla, ma is dívik az a szokás, hogy halottak napján az emberek salátát esznek és bort isznak az elhunytak sírjánál, hogy így találjanak nyugalomra. Egyiptomban azonban nyilván megmaradt valami emlék a növény másik tulajdonságáról, mert az a mondás járja, hogy aki sok salátát eszik, annak sok gyermeke lesz.

A Lactuca serriola a Mediterrán-medencében sok helyen vadon terem, de aki nem szakértő, nehezen ismerheti fel salátaként. A növény levelei hosszúkásak, erősen csipkések és kékes árnyalatúak. Samorini tisztában van azzal, hogy felfedezésének nem lesz gyakorlati haszna, mert, mint nyilatkozta, sokkal kényelmesebb bemenni a gyógyszertárba, mint a réten keresgélni a Min-salátát, noha az utóbbinak feltehetően kevesebb a kockázata és a mellékhatása.