Neander-völgy: hideg és kihalás

A nevezetes leletek egy barlang lerobbantása után kerültek a bánya hányójára. A neandervölgyi ember körül akkor kirobbant vita mindmáig tart, az azóta napvilágot látó különféle értelmezések és magyarázatok főleg két kérdés köré csoportosulnak. Az egyik az, hogy milyen szerepe volt ennek az embertani típusnak a mai európai népesség kialakulásában, a másik pedig, hogy mi a magyarázata a 25-30 ezer évvel ezelőtt bekövetkezett eltűnésének. Ez utóbbi kérdés mélyen megosztja a szakembereket, és a lehetséges magyarázatok között az éghajlat változása éppúgy szerepel, mint maga a később megjelent modern ember (Homo sapiens sapiens). A rejtély megoldására most egy harminc kutatóból – régészből, antropológusból, geológusból és éghajlat-modellezéssel foglalkozó szakemberből – álló csoport vállalkozott, Van Andelnek, a Cambridge-i Egyetem munkatársának a vezetésével. A kutatók a 20-40 ezer évvel ezelőtti időszakról hatalmas mennyiségű új biológiai, környezeti és társadalmi adatot gyűjtöttek össze. Az üledékes kőzetekbe mélyített fúrásokból, 400 régészeti feltárásból, a fosszilizálódott csontokból és kőeszközökből származó adatokat a legmodernebb éghajlati modellekkel, valamint a modern embertől és a neandervölgyi embertől származó tárgyi leletek radiometriás kormeghatározási adataival kombinálták. Munkájuk eredményeként az eddigi legmegbízhatóbb választ adták a fenti kérdésre. Pontos térképek sorozatát készítették el, melyek az éghajlat időbeli változását az állati és növényi populációk változásaival, valamint a modern ember és a neandervölgyi közösségek vándorlásaival együtt szemléltették. Ezek segítségével a kutatók első ízben tudták megbízhatóan nyomon követni a két hominida alfaj mozgását. A klimatikus adatok szerint Európa éghajlata nagymértékben változott az utolsó jégkorszak során, különösen a 70 ezer esztendővel ezelőtt kezdődött és 20 ezer évvel ezelőtt befejeződött időszakban. A hideg periódusokat melegebbek szakították meg, az átlaghőmérséklet gyorsan ingadozott. Ezek a változások drámai hatást gyakoroltak a flórára és a faunára, valamint az emberekre. A neandervölgyi ember 30 ezer évvel ezelőtti vándorlása, melynek során Észak-Európából Dél-Európa felé mozgott, pontosan egybeesett a jégtakaró terjeszkedésével. A kutatásban részt vevő egyik archeológus szerint meglepő, hogy a hideg milyen nagy mértékben gátolta a neandervölgyi ember tevékenységét, és késztette őt visszavonulásra. Csakúgy, mint az a tény, hogy a 40 ezer évvel ezelőtt feltűnt első modern ember szintén nem tudott megbirkózni a nagy hideggel. Mindössze néhány helyre szorult vissza 25 ezer évvel ezelőtt a modern ember is, például a mai Délnyugat-Franciaország területére és a Fekete-tenger vidékére. A régészeti leletek azt valószínűsítik, hogy a két hominida csoport évezredekig élt együtt Dél-Európában, az egyre szűkösebb táplálékforrásokért folytatott versengés közepette. Ez talán mindkét csoport kihalását eredményezte volna, ha nem lép színre a modern ember egy újabb csoportja (a gravetti ember) olyan új eszközökkel felszerelve, mint a hajítódárda és a halászháló, melyek segítségével több zsákmányt ejthetett. Ugyanakkor varrott bőrruhája segítségével sikeresebben dacolt a hideggel. A hideghez való jobb alkalmazkodás megnövelte a modernember-populációk életterét, míg az egyre keményebb telek átvészeléséhez szükséges ismeretek hiánya talán úgy 28 ezer évvel ezelőtt a neandervölgyi ember kihalásához vezetett. A „neandervölgyi rejtélyt” a fenti elmélet sem oldja meg végérvényesen, hiszen a gravetti éppen 28 ezer éves lelőhelyén kerülnek elő nagy számban a neandervölgyiek jellegzetes – ha úgy tetszik: idejét múlt – kőszerszámai. Ezt a régészet csak az úgynevezett keveredési elmélettel tudja megmagyarázni: a Homo sapiens sapiensek nemcsak új kultúrájukkal hatottak a neandervölgyiekre, hanem biológiai értelemben is elkeveredtek velük. Erre vonatkozólag a Portugáliában talált „lapedói gyermek” nyújt értékes bizonyítékot. A néhány éve a Lapedo-völgyben feltárt leletről feltételezik, hogy egy modern ember és egy neandervölgyi ember leszármazottjának, egy 4-5 éves gyermeknek a maradványa.