Létezik olyan, hogy szuperolcsón, last minute áron vehetünk repülőjegyet?

Aki ilyen jegyre vár, azt már rögtön a cikk elején ki kell ábrándítanunk – az indulás előtt(i napokon) nemhogy olcsóbb, de az esetek többségében még drágább is a jegy. Hamarosan azt is elmondjuk, miért, de előtte még elmagyarázzuk, miért merülhet fel ez a lehetőség sokakban.

Korábban az utazási irodáknál volt ez szokás, hogy a fennmaradó, vagy az utolsó pillanatban lemondott nyaralásokat a repülőtéren nyomott áron értékesítették. Ennek az az oka, hogy ők a legtöbbször charterjáratot üzemeltetnek, ahol jellemzően nincs túlkönyvelés, és egyetlen lemondás miatt is felszabadul a hely. A szállodai kapacitást is még szezon előtt lefoglalták, így elég csak egy névcserét kérni a hoteltől, és már utazhat is az új utas – ha utolsó pillanatos a lemondás, akkor ráadásul az iroda nem is adja vissza a befizetett összeget, így minden extra bevétel növeli a hasznot.

A légitársaságoknál más a helyzet. Mind a fapados, mind pedig a hálózatos fuvarozók dinamikus árazást alkalmaznak, azaz a jegy ára mindig a kereslettől függ. Minél jobban tele van egy járat, annál biztosabb, hogy azzal a géppel csak (nagyon) drágán tudunk utazni – hiszen a járatokat mindig úgy töltik, hogy előbb az alapjegyeket értékesítik, majd megnyitják az akciós osztályokat, végül pedig már csak a legdrágább helyek maradnak szabadon. Éppen ezért van az, hogy nem fél évvel, vagy korábban, hanem jellemzően két hónappal az indulás előtt lehet a legkedvezőbb áron lefoglalni a jegyeket – kivéve azokat az időszakokat, amelyek valamilyen oknál fogva kiemeltek – jellemzően a helyi vagy a nemzetközi ünnepek (húsvét, karácsony), sportesemények.

Ha a hálózatos, azaz a nagy nemzeti légitársaságok árazását nézzük, akkor ott ez másként alakul. A legtöbb esetben a turistaosztályon van számos foglalási osztály, ezeket külön betűkkel jelölik (légitársaságtól függően, ez lehet például T, O, P, S, H – stb.). Mindegyik ilyen osztálynak megvan a maga szabálya és a tarifája. Minél olcsóbb a jegyár, annál több a korlátozás. A legolcsóbbaknál jellemzően a szabályok között van, hogy – például – legalább három héttel az indulás előtt le kell foglalni, nem módosítható, nem törölhető, és legalább egy szombat éjszakát kinn kell töltsön az utas, és a kinntartózkodás hossza nem lehet több mint 30 nap. Ezek a feltételek pont azért vannak, hogy ezt a tarifát a turisták vegyék. A legolcsóbb, kötelező szombat éjszakát nem tartalmazó osztály már sokkal drágább – ha az alap 100 euró, ez lehet akár 400–500 euró is –, hiszen a légitársaság azt gondolja, aki nem marad kinn szombaton, az valószínűleg üzletember, és neki van pénze…

Minél később foglaljuk le a jegyet, annál nagyobb az esély, hogy csak drága jegy lesz – és nem feltétel azért, mert tele a gép, hanem azért, mert az összes tarifa már le van zárva, és az indulás előtt már csak az legdrágább érhető el. Miért? Hasonlóan a fentiekhez, mert a légitársaság így értékeli, hogy aki az utolsó pillanatban foglal jegyet, az nem turista (ők jellemzően legalább két hónappal az indulás előtt megveszik a jegyet), és neki fontos az utazás, így hajlandó többet is kifizetni, hiszen utaznia kell. Éppen ezért nincs last minute jegy sem – mert a fuvarozók is tudják, az utolsó napon foglalók a legtöbbször szinte bármennyit kifizetnek, hiszen nincs más lehetőségük, ha akkor és oda kell utazzanak.

Bár ahogy az utóbbi időben, a főszezonban tapasztalhatjuk, nemhogy szabad helyek nincsenek, de sokszor maradnak le az utasok túlfoglaltság miatt – mert több helyet adnak el a légitársaságok, mint amennyi hely van a gép fedélzetén.