Ember és gép bennsőséges kapcsolata a zenében

Sötét árnyalatú, lebegős, ízig-vérig huszonegyedik századi szintipopot művelnek. Az énekes Zero néven fut, a basszusgitáros a One nevet választotta, a harmadik tag pedig Lucy, aki nem ember - a színpadon egy misztikusan világító gömb jelképezi őt, a stúdióban pedig a kezdő lökést adja a fiúknak. A feltörekvő zenekarok legnagyobb hazai seregszemléjén Zero mesélt nekünk erről a forradalmi formációról. 

Miért nem a saját neveteken szerepeltek? 

Ezzel is Lucyt szeretnénk a középpontba helyezni. Mi, emberek hátrébb lépünk egyet. A digitális éra narratívájával játszunk el, ezért választottuk művésznévként a bináris számrendszer számait. Alapvetően erre épül a programozás, az informatikában mindent e két szám segítségével írnak le. Nem is szoktuk elárulni a valódi nevünket, hiszen a zene világában a Zero és a One a színpadi énjeink. 

Sokan félnek a mesterséges intelligenciától a zenei szakmában, sőt, majdnem mindenki tart tőle egy kicsit. Próbálják megjósolni a jövőt, és elég aggasztó fejtegetések láttak napvilágot. Mi a véleményed erről? 

Szerintem az emberi kreativitás eszközeként kell használnunk a mesterséges intelligenciát. Ha segítőtársként tekintünk rá, előbb-utóbb rájövünk, hogyan tágítja a lehetőségeinket. Soha semmi sem tudja pótolni az emberi fantáziát, érzéseket, tapasztalatokat, de az AI szárnyakat adhat nekünk. Van persze néhány homályos pont, amelyeket tisztáznunk kell ezzel kapcsolatban, például a szerzői jogi ügyek, a dolog anyagi vetületei, a felhasználás szabályai, satöbbi. De az ipari forradalom óta minden új fejlesztés helyét meg kellett találni a világban. Manapság ez azért nehezebb, mert a digitális technológia őrült iramban fejlődik. Ez bizonyos kihívásokkal jár, amelyekkel szembe kell néznünk. A jogászoknak például olyan eseteik lesznek, amilyenekről öt-tíz éve még nem is álmodtak. A zenészek pedig új kreatív lehetőségek előtt állnak. Meggyőződésem, hogy sikerül megtalálnunk az ember és a gép közti kooperáció leghatékonyabb módjait. 

Ti zeneszerzésre használjátok a modern technológiát? 

A Lucy Dreams harmadik tagja egy általunk kifejlesztett gép, amelyet a legmodernebb technológiák inspiráltak, de nem tömjük a fejét új információkkal, vagyis nem az AI-ra jellemző tanulási folyamatot abszolválja. Ott van velünk a színpadon, ő adja a zenei alapot. És ötleteket ad, például gyakran építjük a dalainkat az általa létrehozott rövid zenei fragmentumok köré. Felkínál egy pár hangból álló melódiát, vagy egy alapritmust, amelyet mi továbbgondolunk, kidíszítünk, vagyis beindul a fantáziánk. Lucy körülbelül 1-3 százalékban vesz részt a dalszerzésben. Tőle származik például a Dreamland című számunk alapdallama, amely egy meglehetősen szokatlan melódia, nekem legalábbis soha nem jutott volna eszembe. 

Szóval Lucy segítségével próbáljátok meggyőzni az embereket arról, hogy pozitívan is hozzá lehet állni a technológiai fejlődéshez? 

Pontosan. Ő áll az egész narratívánk fókuszában, amit nagyon élvezünk. 

Milyen a fogadtatás? Mennyire vagytok népszerűek? 

Tavaly eljutottunk Kanadába, ahol egy tíz állomásos turnénk volt. A Egyesült Királyságban és Európa több országában, illetve néhány ikonikus bécsi koncerthelyszínen is láthatott minket a közönség. Idén pedig Japánba készülünk. Nehéz meghatározni a popularitást, de az biztos, hogy én a magam részéről sosem voltam még ennyire boldog, sosem éreztem ennyire kreatívnak magam, mint mostanában. A közönség egyre érdeklődőbb. Ideális esetben ránk kíváncsiak, nem a gépre, és mivel számunkra a zene az üzeneteink célba juttatásának eszköze, ez így tökéletes. Gondolj csak a Radiohead első nagy slágerére a Creep-re, amelyet huszonévesen hoztak össze, és maguk sem gondolták volna, mekkora hatással lesz egy egész nemzedékre. A zene számukra is médium volt, a segítségével átadtak egy üzenetet, amely a mai húszévesek körében is rezonál. Mi is valami ilyesmire törekszünk. Próbálunk a jelenre reagálni, hiszen egy nagyon izgalmas korban élünk, amely tele van társadalmi problémákkal is, mint például a klímaváltozás, vagy a politikai instabilitás.

Szerinted ezeknek a zenében is helyük van?

Muszáj, hogy helyük legyen. Az első inger, ami a magzatot éri, az az édesanyja szívverése, vagyis egy zenei ritmus. A zene tehát alapélményünk, bizonyos értelemben a legfontosabb dolog az önmeghatározásunk során. Nem biztos, hogy ugyanaz az ember lennék, aki vagyok, ha nem értek volna bizonyos zenei hatások. 

Kiket hallgattál tizenévesként, ami sokak szerint a legfogékonyabb kor a zenei ízlést illetően? 

A legmeghatározóbb talán a Deftones zenekar volt számomra, de nagyon sok nu metalt is hallgattam. Tudom, hogy ezek egyáltalán nem hasonlítanak a mostani zenénkhez, de tinédzserként ezek alakították az egyéniségemet. Később kezdtek érdekelni az indie-stílusok és az elektronikus zene. Aztán amikor már sok mindent meghallgattam, elindultam a saját utamon. A Lucy Dreams zenéjét elneveztük SonicWaveArtPopnak, mert van benne egy kis dreampop, egy kis kísérleti elektronika, egy kis szintipop, szóval jó pár hatást dolgoztunk egybe, és nem igazán találtunk neki stílusfiókot a már meglévők közül…