A békebeli idők hangulatát megidéző Bratislava Hot Serenaders (A szerző felvétele)
Szlovákiában tavaly rekordszámú, 27 jazz-album jelent meg, melyek közül a minap kiválasztották az év albumát. Az Espirit-díj a műfaj legkomolyabb hazai elismerése. A nemzetközi zsűri elnöke idén a Snarky Puppy argentin perkása, a Grammy-díjas Marcelo Woloski volt, de a közönség is szavazhatott.
Elégedettek vagyunk. Nemcsak a szép termés miatt (összehasonlításképp: Magyaroszágon 36 jazz-lemez született tavaly), hanem azért is, mert a pozsonyi Aréna Színházban minden a zenéről szólt április 30-án, a jazz világnapján. Megnéztük a műsorban: kétórásra tervezték az eseményt, amelyet a Devín rádió is közvetített.
Az élő zene varázsa
Megtehették volna, hogy csak simán közlik a médiapartner jazz.sk portárral a két díjazott nevét, ehelyett fellépési lehetőséget biztosítottak a jelölteknek. Pontosabban közülük háromnak, akik kb. 25 percet zenélhettek, a műfaj teljesen különböző stílusait prezentálva. Úgy tűnik, a szervezők is tudják, hogy a jazz élőben működik igazán.
Ami a stúdióban felkerül a lemezekre, az legfeljebb csak 20 százaléka annak az energiának, amely a zenészek hangszereiből előtör egy-egy koncerten.
Az estet a Bereza & Kotlar Project nyitotta, egy gitáros és egy zongorista alkalmi társulása. Igazi improvizatív zene, amely az egymásra találás örömét is megjeleníti. Pavol Bereza és Ludovít Kotlár számos más zenekarban építgetik karrierjüke, de a Personal Preferences című tavalyi albumon dolgoztak először együtt.
Multifunkciós zenészek
Zenekaruk csupa ilyen kísérletező kedvű „vándormuzsikusból áll”, mert miként Magyarországon, nálunk is jellemző, hogy a jazz-zenészek párhuzamosan több formációnak is tagjai, és hol ezzel, hol azzal koncerteznek, stúdióznak. Ludovít Kotlár például a gálán később lazán átült az ellenhálhatatlanul bájos hot-jazzt játszó Bratislava Hot Serenaders bigband-be, annak ellenére, hogy a díjra jelölt albumukon nem ő zongorázott.
Ez a zsáner az első világháború okozta társadalmi traumák akusztikus gyógyszereként keletkezett – nem viccelek, tényleg ez volt népszerűségének elsődleges oka. Korabeli kuplékat, slágereket dzsesszesítettek, színesítettek, tettek nívósabbá, nem mellesleg munkalehetőséget biztosítva virtuóz zenészeknek. A Bratislava Hot Serenadersnek van egy lánytriója és egy férfi énekese is, akik kifogástalanul hozzák négy szólamban a száz évvel ezelőtti hangulatot.
És a stílusirányzat abszolút aktualitását bizonyítja, hogy a nemzetközi world music-scénán is jegyzett fúziós hegedűvirtuóz, Stano Palúch is csatlakozott hozzájuk pár perc erejéig ezen a különleges estén.
A trombitás-zenekarvezető Juraj Bartoš egyébként szóban, azaz konferansziéként is igazi nagykövete ennek a zsánernek. Őt a poprajongók is ismerik – még ha nem is tudnak erről –, mert péládul Richard Müller szívhez szóló számaiban is ő fújja a trombitát.
Az elsöprő közönségdíjas
Csak ezután adták át az Espirit közönségdíját, amelyre az interneten lehetett szavazni, és amelyet fölényesen nyert el a DoubleBreak, Matúš Jarkovský és Ľuboš Dvorščák zenekara. Ők ketten az eperjesi konzervatóriumban találkoztak, és bár a projekt ötlete már tanulmányaik alatt megszületett, a megfelelő pillanat csak 2023 januárjában jött el. Az eredmény a debütáló First Step című album volt, amely a jazz és a rock elemeit ötvözi, abszolút közérthető módon. Ez a lemez a közönségszavazatok 23 százalékát kapta meg – ilyesmire alig volt példa az Espirit-díj 14 éves története során.
Peter Lipa megállíthatatlan
Az estet Peter Lipáék zárták. A 81 éves jazz-legenda, aki jobban beszél magyarul, mint néhány hazai magyar politikusunk, és aki nemrég zongorista fiát (szintén Peter, csak Jr.) is bevette zenekarába, továbbra is megállíthatatlan. Tavaly szimfonikus zenekarral felturbózva a pozsonyi VivaMusica! fesztiválon ünnepelte 80. születésnapját. Erre a különleges koncertre hosszú hetekkel előtte minden jegy elkelt, de szerencsére CD-n is megjelent, és teljes joggal versengett az Espirit-díjért.
Lipa egyébként idén is sok helyen fellép, érdemes figyelni a honlapját.
A tavalyi felhozatalból rajta kívül szerintem 8-10 album is simán megérdemelte volna a díjat, más-más okból. Végül a zsűri elnöke a legbátrabb, legkísérletezőbb, legizgalmasabb szlovák énekesnő, Sisa Fehér nevét mondta ki, aki egy konceptlemezt készített Mammatus címmel, és épp elcsípte a határidőt: 2024 novemberében jelent meg a korong a Slnko Records gondozásában.
A győztes album az anyaságról szól
Az album címe egy különleges felhőtípusra utal, amely a viharfelhő felszakadása előtt jelenik meg, szimbolizálva a hanyatló társadalmat, de egyben a jövőre vonatkozó reményt is sugallva.
Az angol nyelvű dalok az anyasággal, a környezeti kihívásokkal és társadalmi problémákkal foglalkoznak, Sisa Fehér egészen egyedi módon az anya és a gyermek szemszögéből nyújt betekintést ezekbe a témákba.
Zeneileg a jazz, blues és alternatív elemek keverednek a dalokban, két szimultán játszó dobos és egy komplett gyermekkórus is közreműködik az albumon. A felvételek a Prága melletti Svárov stúdióban készültek több neves zenész közreműködésével. Egyikük, a trombitás Oskar Török vette át az év legjobb hazai albumának díját az argentín zsűrielnöktől, mivel Sisa Fehér nem volt ott a gálán.
Szóval ha önök egy kicsit is érdeklődnek a műfaj iránt, de nem ismerik a hazai szcénát, az első opció legyen Sisa Fehér Mammatus című albuma. Higyjék el, megéri belehallgatni.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.