Nemcsak zene, életérzés is

Hancock szerint ez nem csupán egy rendkívül izgalmas zenei műfaj, jóval több annál: egy nyelv, gondolkodásmód, sőt, életérzés. Hidat képez különböző kultúrák, népek és generációk között. Fejlődése szorosan összefügg a 20. század szociális és politikai változásaival, komoly szerepet játszott a társadalmi egyenlőség és a polgárjogok mozgalmában az USA-ban és más országokban. A mai világnap tehát nemcsak arra emlékeztet bennünket, hogy mennyire fontos a jazz, hanem arra is, mennyire fontos a kulturális nyitottság. 

Miért pont április 30-a?

A dátum természetesen nem véletlen: 1948. április 30-án nyílt meg az első európai jazzklub, a lisszaboni Hot Clube of Portugal. A legendás koncerthelyszín azóta is működik, igaz, már nem az eredeti helyen. 

A választás azért nagyvonalú és udvarias, mert a jazz nem európai műfaj. Az afroamerikai közösségekből indult, és az 1920-as években vált nemzetközileg ismert zenei stílussá. Hatással volt a többi zenei irányzatra, még a komolyzenére is. Története során óriási változásokon ment keresztül – egy blues alapú, szabad örömzenéből először populáris tánczene, majd elit zeneművészet lett, később pedig az európai zenére is visszaható, modern stílussá vált. A ragtime, a dixieland, a szving, a bebop, a cool, a fusion és a free jazz kifejlődése egy hosszú folyamat része. 

Ünnepeljük vagy temessük? 

A jazz hatalmas népszerűségnek örvend – egy kis szubkultúrán belül. A fesztiválszervezők, klubtulajdonosok, lemezkiadók egyelőre hősiesen helytállnak, nem nézegetik a YouTube-ot, mert tudják, hogy ez egy ördögi kör: aki kevésbé népszerű a közösségi térben, azt kevesebb helyre hívják fellépni. És bár a jazz nem számít mainstream műfajnak, mégsem tekinthető marginálisnak. Napjainkban is világszerte több tízezer jazzfesztivált rendeznek, a műfaj továbbra is aktívan formálódik. A fiatalok közül sokan fedezik fel újra a jazzt a hiphop, neo-soul vagy elektronikus zenével való fúziók révén.

A TikTok-generáció zenehallgatási szokásai kevésbé kedveznek a hosszú, elmélyült improvizációknak, ám ez a műfaj nem a könnyű sikerekről, hanem a mélységről, a belső utazásról és az őszinteségről szól. 

Talán ez utóbbi miatt tud folyamatosan megújulni. Az olyan előadók, mint Esperanza Spalding, Thundercat, Kamasi Washington, MonoNeon vagy Jacob Collier új színt hoztak a jazz világába, képesek voltak megszólítani a fiatalabb közönséget is, és hidat képeznek a jazz és a mai populáris zenei stílusok között. 

Mit adhat nekünk a jazz ma?

A globalizáció, a digitális világ és az információs túltelítettség korában a jazz lelassít, elmélyít, emberi kapcsolatokat teremt – élő, lélegző zene, amely megtanít figyelni: másokra és önmagunkra is. 

A jazz nemcsak a zenészek, hanem a közönség szabadságának megnyilvánulása is. Az emberek belépnek a zenébe, tapsolnak a szólók után, részesei a koncertnek... Néha talán nem is tudatosítják, de állítom, hogy ők is alkotói a végső formának

 – mondta egy interjúban Peter Lipa, hozzátéve, hogy az igazi jazz-zenész holtig tanul. Hazánk legismertebb jazz-énekese ma este fellép zenekarával azon a pozsonyi gálán, amelyen a tavalyi év jazz-albumának járó díjat adják át. Az Espirit díjra legérdemesebbet 27 jelölt közül választja ki egy nemzetközi zsűri, és közönségdíjas is lesz, akire az interneten szavazhattak a rajongók. Ezt az elismerést tizenegyedik alkalommal adják át, immár hagyományosan a jazz világnapján.