ĺZLIK – NEM ĺZLIK

Vannak emlékezetes evészetek, ételek. Nagyon-nagyon jók, és borzalmasan rosszak. Rovatunkban ismert személyiségeket kérdezünk arról, mely ízekre emlékeznek a legszívesebben, s mi az, amit nagyon gyorsan elfelejtenének..., ha tudnák.

Nagy Ildikó, a Kossuth rádió tudósítója

Egyik kedvenc ételem a töltött káposzta, finom töltelékkel, enyhén savanyú káposztából. Bármikor, bármilyen alkalomra és mennyiségben örömmel elfogyasztom. Ez az étel ugyanis, legalábbis én úgy érzem, valamiféle átmenet a húsos és a zöldséges étel között, tehát valahogyan az én világomba illik. A legfinomabban elkészített káposztákról való emlékeim természetesen a szülői házból valók, vagy ha valahol faluhelyen barátoknál disznótorban voltunk, az is fenséges volt. Az elkészítése eléggé babramunka és időigényes, de megéri!

Valamilyen színtelen, szagtalan, íztelen menzai konyhák emléke dereng fel bennem ilyenkor, nem tudnék pontos receptnevet mondani (talán némelyik nem is volt besorolható a recepttárba, mert többféle maradék kotyvaléka volt). Nem volt benne elég zsiradék, elég fűszer, és általában elég nyersanyag, az egyedüli, amivel nem spóroltak benne, az a víz (akkor még ingyen volt!). Például egy elrontott kelkáposzta-főzelék is rettenetes tud lenni. Ezt az ételt egyébként eléggé szeretem, de ha elrontják, akkor egyenesen undorító. (malév)