A pincérnő néhány méterre állt az asztalunktól, és hirtelen azt mondta egy kollégájának: „Remélem, hamarosan elmennek.” Bár ránk célzott, nem sértődtünk meg. Mint az étteremben dolgozók mindegyike, a fiatal nő is mentális fogyatékossággal élő személy volt, és mindent kimondott, ami csak eszébe jutott. Mihelyt kicsúszott a száján a fentebb idézett mondat, már nem is törődött velünk, hanem azt latolgatta, nemsokára vajon hány új vendég érkezik.
Miért rejtegetjük a fogyatékkal élőket?
A jelenet a délnyugat-franciaországi Libourne város egyik vendéglőjében játszódott. Megjegyzem: nem egy magánvállalkozó magányos helyi kezdeményezéséről van szó. Hasonló létesítmények országszerte találhatók – és nemcsak éttermek, hanem kertészetek, asztalosműhelyek, logisztikai központok és sok más szolgáltatást nyújtó hely is van közöttük.
Miért nincs ilyen Szlovákiában? Mert hiányzik az akarat. Politikai és társadalmi. Természetesen itthon is vannak hasonló vállalkozások. De kevés. Franciaország rengeteg pénzt költ arra, hogy ezek a projektek elterjedjenek. A bérek akár 50 százalékát is az állam fizeti. Mivel az ott dolgozó értelmi fogyatékosok normális fizetést kapnak, a munka integrálja őket a normális életbe, nem maradnak otthon, vagy nem kerülnek speciális intézményekbe.
Bár liberális „nyugati” társadalmunk haladónak tetteti magát, még mindig alsóbbrendűnek tartja az értelmi fogyatékkal élőket. Nem termelnek annyit, mint mások. Lassúbbak. Szinte mindent többször el kell nekik magyarázni, sokszor meg kell ismételni. Ezért inkább nem adunk nekik munkát. Elrejtjük őket.
Megtagadjuk tőlük a jogot, hogy tisztességes bért kapjanak, de nem csak azt. A munkahelyen új emberekkel találkozunk, hasznosnak érezzük magunkat, új készségeket tanulunk, életünk egy jó részét a munkában építjük fel.
Ráadásul ez segítene javítani a hazai szolgáltatások színvonalát. Ej, végre olyan kiszolgáló személyzet lenne, akiket nem zavar, ha belépünk az üzletbe! Végre mosolygós pincérek vennék fel a rendelést, akik mindvégig törődnének velünk! Végre nyitottság, őszinteség és jóindulat lenne mindenhol, amerre csak járunk! Adjunk munkát az értelmi fogyatékkal élőknek! Ne fosszuk meg őket attól az élettől, amilyet mi magunk is élünk! Adjuk meg nekik azt, ami minket is megillet! Ezzel a saját életünket is javítjuk.
A szerző a Plus 7 dní munkatársa
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.