Amikor a fogyatékkal élők megbecsült művésznek számítanak – alkotómunka és művészetterápia Ipolyságon

A Kék Sugár Szabadidőközpont (Voľnočasové centrum Modrý Lúč) a Rózsa utcán kicsit olyan helyen van, mintha az ipolysági művésznegyedben járnánk. Nem messze található tőle a galériaként működő egykori zsinagóga. Maga a központ pedig egy félreeső, csendes helyen van. Az alkotómunkára is használt udvar az Ipoly árterére néz, ill. Kutak Adrienn keramikus műterme is itt található. 

Műteremből alkotóműhely

Több mint 10 évvel ezelőtt vállaltam a Charitas Saagon keresztül, hogy heti egy délután alkotásra tanítom a fogyatékkal élőket. Akkoriban a képzőművészeti alapiskolában béreltünk egy helyiséget. Aztán az az ötletem támadt, hogy itt, a Rózsa utcán a műtermem egy részéből csinálhatnánk egy nappali foglalkoztatót

– meséli a művész, hogyan kezdte meg működését a Charitas Polgári Társuláshoz tartozó Kék Sugár 2014-ben.

Öt évig még állami támogatásban is részesültek, majd az kritériumrendszer változása miatt aztán annyira kevés pénzt kaptak egy foglalkoztatott gyermekre (akikből több mint egy tucatnyian jártak hozzájuk), hogy váltaniuk kellett. Ekkor vette át a Charitas PT vezetését Berkula Mária. Áldozatos és megfeszített munkájának köszönhető, hogy fenn tudott maradni a szabadidőközpont is. Rá hárul a pályázatok kitalálása és írása, míg Kutak Adrienn a művészeti feladatokért felelős.

A város támogatása mellett az adók 2%-ából, pályázatokból, a szülők támogatásából, ill. az készített alkotások eladásából sikerült biztosítani a működésüket. 

A kifejezés ereje

Napi szinten két-három fogyatékkal élő személyt foglalkoztatnak. Ám hetente mindig van egy-két nap, amikor egy teljes „társasággal” dolgoznak. A rajzoláson és festésen túl kerámiaművészettel is foglalkoznak – egyszóval művészetterápián vesznek részt. Nyaranta az udvart is „belakják”, ahol festmények kerülnek ki a kezeik alól.

Vannak köztük olyanok, akik még beszélni sem tudnak, de az érzéseiket még ők is fantasztikusan tudják színekben, egy kis vezetés segítségével kifejezni. Megtanítjuk nekik a különböző technikákat. Aztán a színhasználat attól függ, kinek milyen kedve van. Ha jó érzik magukat, akkor a világos színeket visznek bele az alkotásba, ha egy kicsit szomorkás a hangulat, vagy ősz van és esik az eső, akkor sötét, kék, fekete színek jelennek meg a műveken

– magyarázza Kutak Adrienn.

A napi foglalkoztatás mellett különleges hatással van a fogyatékkal élőkre, amikor aztán ki is állítják a műveiket. „Akkor ők vannak a középpontban. Ha eljönnek a kiállítóterembe, ők ott megbecsült művésznek számítanak. Senki sem úgy néz rájuk, mint fogyatékkal élőkre” – hangsúlyozza a művész.

Hálózat épült

A Kék Sugár története arra is jó példa, hogy a töménytelen áldozatos munka mellett nagy segítséget jelent a hasonló gondolkodásmóddal rendelkező partnerek, barátok megtalálása.

Ilyennek számít a magyarországi Lámpás '92 Közhasznú Alapítvány, akikkel Kutak Adrienn négy éve találkozott. Ez a Gödön működő szervezet azóta rendszeresen meghívja az ipolyságaikat a magyar oldalon levő Kemencére, ahol nyári alkotótáborokat tartanak, a kapcsolat pedig általánosan szorossá vált köztük.

Mivel én 20 éve vagyok a zsinagóga galériának kurátora, ezért adódott az az ötlet, hogy az emeleten szervezzünk közös kiállításokat. Ezek már a harmadik éve rendszeresen meg is valósulnak 

– mondja a keramikus-iparművész.

Berkula Mária ötlete nyomán felvették a kapcsolatot a lévai Regionális Művelődési Központtal (ROS Levice) is, így most már velük is rendszeresen együttműködnek, akik ennek rendkívül örülnek.

Új kiállítás

Január 30-áig tekinthető meg (munkanapokon 10:00-12:00, ill. 13.00-17:00 között) a a lévai Regionális Művelődési Központban kiállított legújabb olyan tárlat, amelyen a gödi és az ipolysági szervezetek által gondozott és oktatott személyek festményei láthatók – szám szerint 50. A címe tökéletesen rímel arra, amiről a keramikussal beszéltünk: „Színekkel mondom el”.

Kutak Adrienn elmondta, az alkotások érdeklődés esetén meg is vásárolhatóak. Emellett, ha meghívást kapnának, más galériában is szívesen bemutatnák a tárlatot. Az is biztos ugyanakkor, hogy a következő években is szeretnék folytatni ezt a munkát – vagyis ha elegendő mennyiségű és minőségű mű kerül ki a szervezetek műhelyeiből, akkor azt ismét bemutatják majd a nagyközönségnek.