Izgatta a fantáziájukat

Kanadai kutatók kimutatták, hogy a mutató- és a gyűrűsujj arányának csökkenése hajlamosít az agresszióra. Az ok a méhen belüli tesztoszteronhatásra vezethető vissza. Az Alberta Egyetem kutatói felmérést végeztek annak kimutatására, vajon a mutatóujj és a gyűrűsujj egymáshoz viszonyított aránya befolyásolja-e a viselkedést. Az első hatásra meglehetősen fura felvetés hátterében az a korábban már igazolt jelenség áll, hogy a méhen belül minél nagyobb mennyiségű tesztoszteron hat a magzatra, annál rövidebb lesz a mutatóujja a gyűrűsujjhoz képest. Ez azonban csak a fiúmagzatokra jellemző. Minthogy a tesztoszteron férfi nemi hormon, sok kutatónak izgatja a fantáziáját, hogy az ujjak hosszából látható elhúzódó embrionális hormonhatás megnyilvánul-e a viselkedés szintjén is.

Allison A. Bailey és Dr. Peter L. Hurd 298 önként jelentkező pszichológushallgatót vontak be vizsgálatukba. Az alanyoknak kérdőívet kellett kitölteniük, mely az agresszió különféle megnyilvánulásait mérte. Rákérdeztek a fizikai agresszióra („ha valaki megüt, visszaütök”), a dühre („hamar felkapom a vizet”), a rosszhiszeműségre („gyakran emészt féltékenység”).

A kutatók azt tapasztalták, hogy azok az alanyok, akik mutatóujja rövidebb, mint a gyűrűs, hajlamosabbak a fizikai agresszióra, mint a többiek. A kutatók hangsúlyozzák, hogy ez nem azt jelenti, hogy egy ember kezére rátekintve megmondható, milyen személyiségű, csak hajlamot jelez. Az is könnyen elképzelhető, hogy van valamilyen harmadik tényező, amely a háttérből befolyásolja mind a tesztoszteronszintet, mind a mutatóujj hosszúságát.

Más kutatók vizsgálták a mutató-gyűrűsujj arányának és a termékenységnek, a szívinfarktus kockázatának és a depressziónak összefüggését is. (ng)