Húsvét a ruszinoknál

Húsvét hétfőn estefelé már csak néhány késői eltévedt locsolóba botlunk az észak-szlovákiai Frička faluban, ahol a ruszinok már néhány száz éve a régi szokások szerint ünneplik a húsvétot. A ruszin nemzeti kisebbség legnagyobb hányada a Bártfai, a Homonnai, a Mezőlaborci, a Szinnai, az Ólublói, a Sztropkói, a Felsővízközi és az Eperjesi járásban tömörül. A népcsoport sokféle megnevezése: ruszinok, ruténok, rusznákok, ruszin-ukránok, kárpát-oroszok, ukránok is az egészen napjainkig tartó identitáskeresésről tanúskodik. A kilencvenes évek meghozták a vallási kettéválást is. A görög katolikus és a pravoszláv hívők addigmesébe illő, felbecsülhetetlen értékű fatemplomokban imádkoztak. Azóta ezekben az észak-szlovákiai kis falucskákban gomba módra nőnek az új templomok, és a hívők bizony már nem teszik be a lábukat az „ellenfél” szentélyébe. Szerencsére ez az ellentét a húsvéti ünnepek fényét nem homályosítja el.

– Míg a nyelvjárás szinte falunként különbözik, a húsvéti hagyományok az egész régióban hasonlóak – mondja beszélgetőtársam, Katarina asszony, akivel szülei háza előtt váltunk szót a régmúlt időkről. A húsvéti ünnepek eredetét a ruszinoknál is a régi pogány szokásokban kell keresnünk. A jó termés bebiztosítása, az egészség és a szerelem megőrzése jegyében zajlanak az ünnepek. A szláv kultúrában húsvétkor a természet téli álmából ébred. A böjt itt is húshagyó kedden kezdődik, majd helyébe lép a hamvazószerdán kezdődő nagyböjt. Nagypénteken, amely a legjelentősebb egyházi ünnep, tilos volt dolgozni, a ház körül tevékenykedni. A férfiak aznap csak a gyümölcsfákat metszhették meg, a lányok-asszonyok pedig hímes tojást készítettek. A faluban leginkább a hagymahéjjal főzött, a barna minden árnyalatában pompázó tojások várták a locsolókat. Régebben ezen a napon mindenki megmosakodott a falun átcsörgedező hegyi patakban, ma már csak a bátrabbak.

Beszélgetőtársam szeme felcsillan, mikor a szombati naphoz érünk. Szinte látom, hogy bukkannak fel emlékeiben a régi húsvétok, a nagy készülődés, amikor még tévé és rádió nélkül, az egész család együtt sürgött-forgott a konyhában, díszítette a szépszobát, és biztos le-lecsippentett a készülő ételből egy falatot, pedig az főben járó bűnnek számított. – Főzték a sonkát, a kolbászt, itt, felénk piros paprika nélkül – néz rám cinkosan, mert hiszen kóstolta már a magyarlakta vidéken készült kolbászt, amit dicsért, dicsért, de talán mégsem cserélné el egy fričkai konyhában főtt húsvéti kolbászért. – Minden gazdasszony nagy odafigyeléssel sütötte a húsvéti kalácsot, a pászkát, amit nem édes kelt tésztából készítettek, de kemencében. És hogy édesség is kerüljön az asztalra, elkészült a kuglóf is. A húsvéti tojássajt – melynek fő alapanyaga tej és tojás – sem maradhatott le a kínálatból. Amikor minden elkészült, a háziasszony két fonott kosarat vett elő a kamrából. Hófehér abrosszal bélelte ki, abba csomagolta az egész, kerek pászkát. A másik kosárba a többi ételből került egy-egy adag az abrosz alá.

Vasárnap reggel a család ünneplőbe öltözött. Az egy plébániához tartozó három falucska, Frička, Petrová és Cigeľka lakosai türelmesen vártak a templomukban, amikor a pap ígéretéhez híven megérkezett, hogy sorba megszentelje a gondosan elkészített ünnepi ebédet. Hazatérve a templomból, szegték meg a húsvéti sonkát. Ünnepi ebédhez ült a család.

Húsvét második napja, hétfő, a húsvéti locsolás a ruszinoknál is. A lányos házakban korán reggeltől nagy volt az izgalom. A lányok igyekeztek minél jobb rejtett helyet találni, amely majd megvédi őket az öntöző kedvű legényektől. – Akkoriban hatalmas pléhvödrökkel rótták a falut, aztán azt a lányt, akit csak hosszas keresés után sikerült megtalálni, bizony még a jéghideg patakban is megmártották. Felénk nem volt szokás a korbácsolás! Az öntözésért még nemrég is csak hímes tojás járt a locsolónak – emlékezik Katarina asszony.

A gyermekek megajándékozása újabb eredetű szokás. Az öntözésért köszönet jár, és finomságoktól roskadozó asztal várja a vendégeket. A sonkát, a kolbászt és a húsvéti tojássajtot felszeletelve tormával és céklával kínálták. És nem maradhatott el a porhanyós kuglóf, valamint a jó ízű ital, a likőr és a házi pálinka sem. Talán ez utóbbi okozta, hogy néhány úriember a girbe-gurba utcácskákon botorkált hétfőn még estefelé is.