Génkezelt atléták nyerhetik a jövő versenyeit

Nagyban növelte a jövőbeni genetikusan módosított sportolók létezésének esélyeit az a kutatás, amely kimutatta, hogy a génterápia eredményeképpen az izmok fogékonyabbak az edzésekre – adta hírül a NewScientist.

„A kutatás eredményeiről érdeklődő e-mailek felét sportolóktól kapom“ – nyilatkozta Lee Sweeney, a kutatás vezetője, a Pennsylvania Egyetem professzora. A kutatók patkánykísérletek alapján vonták le következtetéseiket: a kísérleti patkányokba módosított vírust fecskendeztek, s ezáltal gént juttattak az állatok hátsó lábizomszövetébe. A gén hatására a patkányokban egyre nagyobb lett az IGF-I növekedési hormon aránya.

Tizenöt-harminc százalékkal nőtt azoknak a génkezelt patkányoknak az izma, amelyeket intenzív mozgással – létramászással – terheltek. Azonban még azoknál a rágcsálóknál is tizenöt–húsz százalékos izomnövekedést tapasztaltak, amelyeket nem tornáztatták – mondta el Sweeney.

A kutatók szerint az eredmények hozzájárulhatnak egyes betegségek, mint például az izomsorvadás kezeléséhez, ám felhívják a figyelmet, hogy az izmok genetikai erősítése emberekre nem alkalmazható. Ám mivel elméletben a kísérlet eredménye sportolók teljesítményének fokozására is használható, a genetikailag módosított atléták képe máris magára vonta a doppingvizsgálatokat végző szakemberek figyelmét.

„Mindez okot adhat az aggodalomra. Főleg amiatt, hogy az edzők mindenkinél jobban érdeklődnek a kutatási eredmények iránt“ – mondta Dick Pound, a WADA, a doppingellenes világszervezet elnöke.

A genetikus izomnövelés tiltott a nemzetközi sportszabályozásban. Más teljesítménynövelő doppingszerekkel ellentétben a génmanipulációnak nincs nyoma a vérben, vagy a vizeletben, így kimutatására egyedüli lehetőség az izombiopszia, vagyis szövettani mintavétel lenne.

A kutatást vezető Sweeney szerint az is veszélyforrást jelenthet, hogy az IGF-I növekedési hormon olyan mértékben megnöveli az izmokat, hogy azok károsíthatják a génkezelt személy csontjait.