Félmeztelenül a bárban?

A kötet hangsúlyozza, hogy a tengerparton – no és persze minden más strandon is – az illemtan nem csupán a jó ízlést, hanem a biztonságot is szolgálja.

Példaképp néhány szabályt közlünk:

Csakis az erre a célra felállított kabinokban öltözzünk át, és semmiképpen sem mindenki szemeláttára.

A hangosan csengető mobil és az üvöltő rádió és tévé zavarja a környezetet, ezért tilos.

A focizás, röplabdázás, stb. csak az erre kijelölt terepeken engedélyezett, mások törölközői között nem illik.

Nem ildomos elnyomni a cigarettát a homokban és hangosan csámcsogni sem valami szép.

A biztonságot szolgálja, hogy kötelező szót fogadni az úszómesternek és figyelembe venni a meteorológiai jelzéseket.

A Sib igyekezetéhez sietett csatlakozni Nicola Santini, az illem egyik neves olasz szakértője, s ő azt hangsúlyozta, hogy a nagyon feltűnő tetoválások divatja már múlóban van. Santini arra is felhívta a figyelmet, hogy a hölgyeknek a strandolásnál nem csupán a feltűnő make upot kell kerülni, hanem az ékszereket és az erős illatszereket is.

Végül az illem tudora nagyon nyomatékosan hangsúlyozta azt, amit a mai idősebb korosztályok is jól tudtak, csak közben valahogyan kissé feledésbe merült: abszolút szigorúan tilos meztelen felsőtesttel vagy akár fürdőruhában asztalhoz ülni bárhol, de különösen étteremben: legalább egy pólót, s hozzá a férfiaknak rövid nadrágot, a hölgyeknek egy derekukra kötött pareót fel kell venni – mehetnek viszont nyugodtan mezítláb, legalábbis a strandon lévő étterembe. (mti)