Élet az „elveszett városban”

Az Atlanti-óceán középvonalában egy hatalmas, 2-3 ezer m magas hegyvonulat, az Atlanti-hátság húzódik. Vonala egyben kőzetlemez-határokat jelöl, s tektonikusan igen aktív terület. 2000. december 5-én az aktivitás lenyűgöző következményeit fedezték fel mélytengeri kutatók, hatalmas kőzetoszlopok formájában. A tornyok egy forróvíz-feltörésekben gazdag hasadékrendszer mentén magasodnak az óceáni aljzat fölé. A kéményszerű formák a forró víz ásványainak kiválásával keletkeznek. Az ásványokban gazdag víz feltörése egy füstoszlop megjelenéséhez hasonló, innen kapták a nevüket is: mélytengeri füstölgők. A krémszínű és szürkés színezetű képződmények anyaga főleg karbonátos ásványokból és szilícium-dioxidból áll. A kutatók annak idején „Az elveszett város” névre keresztelték el a kéményszerű formák világát.

A kutatóknak sikerült feltárniuk, hogy milyen gázok termelődnek a füstölgők környékén, és hogy az itt élő baktériumok hogyan képesek hasznosítani ezeket a gázokat. „Az új eredmények elősegíthetik annak tisztázását, hogy milyen körülmények között jelenhetett meg bolygónkon az élet. Ezen kívül segítséget jelenthet azoknak a kutatóknak is, akik más bolygókon keresik az élet nyomait“ – mondta a kutatás vezetője. A füstölgők környékén élőforduló mikroorganizmusok lúgos kémhatású környezetben élnek, ellentétben a korábban felfedezett füstölgők baktériumaival, amelyek viszont a savas környezethez alkalmazkodtak. Ez utóbbiakat gyakran „fekete füstölgőknek“ is nevezik, mivel a belőlük előtörő forró, ásványi anyagokban gazdag folyadék leginkább egy gomolygó, fekete füstoszlophoz hasonlít, amint hirtelen összekeveredik a jéghideg tengervízzel. A fekete füstölgők környékén élő baktériumoknak a szén-dioxid az egyik energiaforrása, valamint a vízben oldott ásványi anyagok. Az elveszett város kéményeiben felgyűlő folyadékból viszont hiányzik a szén-dioxid, ezzel szemben bőségesen termelődik metán és hidrogén, ami a kutatók feltevése szerint az itt élő mikrobák legfőbb tápanyagforrása.

A kutatók szerint a tengervíz és az óceánfenék kőzetburkának anyagai között egy körkörös folyamat eredményeként létrejövő kémiai reakció a felelős azért, hogy az elveszett város kéményei körül eltérő környezeti feltételek alakultak ki, mint ami a másik kéményrendszernél tapasztalható. Az elveszett város kéményeiből kiömlő víz mindössze 40–80 Celsius-fokosra melegszik fel, a fekete füstölgőknél viszont a kéményekből feltörő víz hőmérséklete az erőteljes vulkanizmus következtében akár a 400 Celsius-fokot fokot is elérheti.

Az elveszett városban a feltörő folyadékból kicsapódott fehér karbonátos ásványok krémszínűre festik a környező sziklákat, és érdekes formájú képződményeket hoznak létre a kémények oldalán és tetején. Ilyenek például a mérges gombára hasonlító mintázatok, vagy a Poszeidónnak nevezett oszlop. Néhány helyen a cseppkőbarlangokból ismerős komplex alakzatok figyelhetőek meg. (origo)