A világ legrövidebb életű gerinces lénye

Mindeddig egy az egyenlítői Afrika időszakosan feltöltődő tavaiban honos halfajról (Nothobranchius furzeri) tartották azt, hogy mintegy két és fél hónapos életével a legrövidebb ideig élő gerinces faj. Nemrégiben azonban kiderült, egy apró gébfaj még rajta is túltesz: az Eviota sigillata egyedei természetes módon átlagosan 59 napos korukban pusztulnak el.

A kutatásban kulcsszerep jutott a halak fülkövecskéinek, úgynevezett otolitjainak. A halak otolitjai – a fák évgyűrűihez hasonlóan –„dokumentálják” az állat életkorát: a fülkövecskéken napról napra újabb ásványianyag-réteg épül föl.

Martial Depcyznski és David Bellwood tengerbiológusok szerint az Eviota sigillata nem csupán élettartama, de mérete miatt is „hektikus” szaporodási stratégiát kénytelen követni: a nőstény mindössze 25 napig tartó termékeny életszakasza során csupán háromszor képes ikrát rakni, ami – ideális körülmények között – egyedenként összesen körülbelül 400 ivadékot jelent.

Ikrarakás után a hímek uszonyukkal legyezik az ikrákat, ezzel biztosítva számukra az oxigéndús vizet. Kikelés után a lárvák három héten át lebegnek az óceán vizében, majd megtelepszenek a korallszirtek egyikén, újabb tíz nap elteltével pedig már készek is a párzásra, s a kör kezdődik elölről. A korábbi csúcstartó, a Nothobranchius furzeri esetében érthető, mi kényszeríti a fajt a különlegesen rövid életciklusra: az ikrákat még az előtt le kell rakniuk, mielőtt a száraz évszak beköszöntével kiszáradnak és eltűnnek a faj életterét adó tavak. De vajon mi az oka annak, hogy a korallszirteken élő halfaj ilyen sietve éli életét?

A kutatók azt figyelték meg, hogy a legkisebb testű és legrövidebb életet élő gerincesek nagy része a korallszirtek között élő halfajokból kerül ki. Az „élj gyorsan, halj ifjon” stratégia egyik lehetséges magyarázata, hogy a korallszirtek apró halai állandó ragadozóveszélyben élnek. A napi halálozási arány a vizsgált gébfajnál 2-8% körül mozgott, ami igen szigorú feltételeket szab számára.