A majmok és a szexképek

A makákók szívesen feláldozzák kedvenc gyümölcslevüket, csak hogy egy pillantást vethessenek vezetőik arcára – vagy a nőstények hátsójára. Egy amerikai tanulmány kimutatta, hogy a rhesus makákók még áldozatot is hoznak erősebb vagy szexuálisan vonzó társaik képeiért – írja a Nature hírszolgálata. A durhami Duke University neurobiológusainak felfedezése alátámasztja azt a feltételezést, hogy a majmok ugyanúgy hajlandók fizetni a számukra fontos információkért, mint az emberek a sajtóért.

A kutatók két választási lehetőséget kínáltak a fogságban tartott hím rhesusoknak. Az egyik esetben egy nagyobb adag cseresznyelevet kaphattak, a másik esetben pedig egy kisebb adagot azzal a kiegészítéssel, hogy végignézhetnek néhány fotót néhány másodperc alatt. A gyümölcslevek menynyiségének változtatásával mérték le, hogy a majmok mennyire értékelik a különböző képeket. „Ezek az állatok igazi dzsúsz-szakértők; nagyon érzékenyek a különbségekre“ – mondja Robert Deaner, a kutatócsoport egyik tagja.

Kiderült: az állatok sokkal kevesebb nyalánksággal is megelégednek, ha láthatják náluk hatalmasabb társaik vagy csinos nőstényeik fotóját. Ám ahhoz, hogy hajlandóak legyenek akár csak egy pillantást is vetni a náluk gyengébbekre, a kutatóknak sokkal nagyobb gyümölcslé-adagokkal kellett őket megvesztegetni. A jól szocializált állat szemmel tartja társait, így könnyen talál szövetségeseket vagy el tudja kerülni a harcot. A fontos információk összegyűjtésének azonban ára is van. Ahogyan Deaner magyarázza: „Ha valamelyik társukat sokáig bámulják, könnyen felbőszíthetik vele az erősebbeket. Az embernél is így van: kellemetlen érzés, amikor valaki bámul minket, akár csak rövid ideig is.“

Kétségtelen azonban – és egyáltalán nem meglepő –, hogy a gyümölcslé-fotó piacon a nőstények hátsó fertály képének van a legnagyobb ázsiója. Szinte minden egyes hím hajlandó volt feláldozni a teljes adagot egy formás fenék látványáért. Ez nem egyfajta „majompornográfia“, inkább a szexuális fogékonyság felmérésére irányuló tevékenység. A vadonban persze a látványhoz a nőstények viselkedése és szaga is hozzájárul. A vizsgált majmok nem feltétlenül tudják, hogy csak egy képet néznek, tehát viselkedésük természetes.

Ha többet tudunk meg arról, hogyan értékelik az állatok a szociálisan fontos információt, talán az emberi autizmus sikeresebb kezelésében is előbbre juthatunk. Az autisták nem szívesen néznek rá más emberekre, és ha igen, akkor sem tudják összegyűjteni a szükséges érzelmi információkat.

A kutatás érdekes adalékkal szolgál az emberek pletykalapok iránti állandó lelkesedésének magyarázatához is. Talán még a törzsi múltból származik az az indíttatás, hogy mindig lépést kell tartani az erős, illetve a szexi emberekkel. Hollywood közvetlenül már nem befolyásolja a mi életünket, de az emberek még mindig úgy érezhetik, hogy szellemi tőkére tehetnek szert azzal, ha a sokat tudnak a sztárok életéről.