15 éven belül elkészülhet az űrlift

Edwards szerint az űrlift 15 éven belül működhetne, előbb mint a Bush által ígért 2020-as holdraszállás. Ráadásul csupán körülbelül 10 milliárd dollárért, ami elhanyagolható az egyéb űrprogramok költségéhez képest.

„Semmit nem kell felfedezni vagy feltalálni hozzá” – nyilatkozta a kutató az AP hírügynökségnek. „A finanszírozási kérdések késleltethetik, de a 15 év reális becslésnek tűnik ahhoz, hogy üzembe helyezzünk egy űrliftet.“

Az Egyenlítő közeléből indulna

Edwards nem csak egy ember egy futó ötlettel: ő vezeti az űrlift programot a Fairmonti Tudományos Kutatóintézetben, Nyugat-Virginiában. A NASA eddig már több mint 500 000 dollárt biztosított a téma kutatására, és a Kongresszus is előirányzott további 2,5 millió dollárt. „A NASA-nál sokakat felizgatott az ötlet” – vallotta be az AP-nek Robert Casanova, a NASA atlantai kutatóközpontjának (NASA Institute of Advanced Concepts) igazgatója.

Edwards szerint az űrlift az űrutazás olcsóbb és biztonságosabb módja. A lift egy „szalagon” fog közlekedni, amely nanocsövecskékből épülne – ezek a kis szénatom kötegek sokkalta erősebbek az acélnál. A szalag körülbelül egy méter széles lesz és vékonyabb egy papírlapnál, de akár 13 tonnát is elbír majd. A szalagot egy Dél-Amerika nyugati partján lévő platóhoz rögzítenék, az Egyenlítőhöz közel, ahol nyugodt a széljárás, kedvező az időjárás, és kevés a repülőjáratok száma. A plató mozgatható lesz, hogy el lehessen görgetni az arra keringő műholdak útjából.

Régi álom

David Brin sci-fi író, aki korábban fizikát tanított a San Diego Egyetemen, szintén hisz az űrliftben, de kétli, hogy megvalósulhat 2019-ig. „Semmi kétség, hogy az ükunokáink már rutinszerűen használják majd” – nyilatkozta. „Ám kell még egy generáció, hogy összegyűjtse hozzá a szükséges tudást.” Az űrlift nem új ötlet. Az orosz fizikus, Konstantin Ciolkovszkij, már egy évszázada látta lelki szemei előtt, amikor meglátogatta az Eiffel tornyot. Arthur C. Clarke 1979-ben kiadott sci-fijében, Az éden szökőkútjai-ban is olvashatunk egy 40 000 kilométer magas űrliftről, valamint állandó településekről a Holdon, a Merkúron és a Marson.

Az álmodozókhoz képest nagy előrelépés, hogy nekünk már van megfelelő anyagunk a megépítéséhez – mondja Edwards. A szalag darabjait rakétákon küldik majd fel az űrbe. A „mászót” – a liftjárművet – ekkor fogják hozzá csatolni a kábelhez, és arra fogják használni, hogy a szalagot lefelé építgesse, amíg le nem ér a földre. Eközben egy ellensúlyt csatolnak a szalag távoli végére, amely azt az építés során egyensúlyban tartja.

Edwards szerint mindezt úgy kell elképzelnünk, mintha labdát pörgetnénk egy madzagon a fejünk körül. A madzag a szalag, a végén a labda pedig az ellensúly. A szalagot a Föld forgása tartja egyensúlyban. A lift az energiát fotocellákból fogja nyerni, amelyek a fényt elektromossággá alakítják. A fényt egy, a platóhoz rögzített, a lift felé irányított lézer fogja feljuttatni. Edwards szerint körülbelül két év kell még a szén nanocsövecskék fejlesztéséhez, hogy elérjék a megfelelő erősséget. Ez után kezdődhet az építés. „A fő akadály valószínűleg a politika és a pénzügyi támogatás, a megvalósítás már nem fog gondot okozni.” (ng)