Nagytestű húsmarhafajta

Charolais tenyészbikaA szerző felvételeA szarvasmarhát emberemlékezet óta hústermelésre is hasznosítják, de a speciális húsmarha fajták nemesítése csak a XVIII. sz. második felében kezdődött meg. A charolais (olv.: sarolé) az első marhafajta a világon, melyet törzskönyveztek. A törzskönyvet Franciaországban Nevers városában 1864. április 1-én 145 állat (39 tenyészbika és 106 tehén) beírásával alapították. A XX. század robbanásszerű fejlődést hozott a fajta történetében. A világnak mind az öt kontinensén elterjedt, kitűnően alkalmazkodott a szélsőséges éghajlati és geográfiai viszonyokhoz is, miközben megtartotta a charolais fajtára jellemző kedvező termelési mutatókat. A charolais húsmarha Szlovákiában a 20. század 60-as éveiben jelent meg először, ekkor charolais tenyészbikákat használtak a helyi szimentáli fajta keresztezési kísérletekben. A fajta robbanásszerű fejlődése Szlovákiában jóval később, 1994-ben indult, amikor először importáltak nagyobb mennyi-ségben (51 db) tenyészüszőt, és a Somorjai Kék Duna Szövetkezet vajkai telepén megalapították az első fajtatiszta tenyészetet. Ezt 1998 őszén törzstenyészetnek ismerte el a földművelési minisztérium, és az 1999-es valamint a 2000-es nyitrai Agrokomplex mezőgazdasági kiállításon szereplő állatkolekciót Aranysarló díjjal tüntette ki. Jelenleg a charolais és a charolais-keresztezett tehénállományból Szlovákiában több mint nyolcezer tehenet és több mint tizenkétezer növendékállatot tartanak nyilván. Az állami tenyésztést ellenőrző intézet (Štátný plemenársky ústav v SR) felmérései alapján megállapítást nyert, hogy Szlovákiában a húsmarhatenyésztés komplex követelményeinek a charolais fajta felel meg leginkább.

A charolais nagytestű, nagy növekedési erélyű, későn érő és könynyen kezelhető szarvasmarha. Általában egyszínű fehér, tejfel- vagy zsemlesárga, nagyon ritkán alig észrevehető folttal. A feje aránylag kicsi, rövid és széles. A rágóizma (pofája) erős, a szutyakja széles és egyszínű. Szarvai fehérek, kerekek, előre íveltek. Szarvtalan változata is van. A mellkasa mély, válla, lapockája kerek, háta nagyon izmolt, a vesetájék nagyon széles és vastag. A csípők nem kiugróak, de nagyon szélesek, ugyanígy a far is. A combok kerekek és jól lehúzódnak. A lábai viszonylag rövidek, nem túl finomak. A hátulsó lábak néha enyhén kardosak. (A fajta leírása Domokos Z. szerint)

A charolais fajtát a tenyésztői egyesület (Zväz chovataľov mäsového dobytka na Slovensku) a Charolais Szarvasmarha Fajtát Tenyésztők Nemzetközi Szövetsége irányelveit figyelembe véve, a közvetlenül meghatározott tenyészcélnak megfelelően több típusban tenyésztik.

A kifejlett tenyészbikák élősúlya 1000–1400 kg, marmagasságuk 135-150 cm típustól függően.

A tehenek élősúlya 700 – 900 kg, marmagasságuk 135-150 cm típustól függően.

A könnyű ellések aránya 92 % (spontán, természetes ellések, max. egy ember segítségével).

A borjak átlagos testtömege 120 napos korban 177 kg, 210 napos korban 290 kg, 365 napos korban 489 kg.

A charolais fajtára jellemző, hogy különböző keresztezési konstrukciókban kiválóan örökíti kitűnő húsminőségi és termelési tulajdonságait. Ezt már Szlovákiában is bizonyította az itt honos pinzgauer és szimentáli (slovenský strakatý) fajtákkal való keresztezésekor. A charolais fajtát egy szakmailag nagyon átgondolt komplex tenyésztési program keretén belül nemesítik a Charolais Szarvasmarha Fajtát Tenyésztők Nemzetközi Szövetsége munkásságának köszönhetően az egész világon. E húsmarhafajta sikerének titka, hogy a tenyésztési, feldolgozói és fogyasztói igényeknek egyaránt megfelel.A szerző agrármérnök