Elkülönül a közvetlen kifizetés és a termelés

Az Európai Bizottság nemrégiben a közös agrárpolitika további korszerűsítésére, egyszerűsítésére és ésszerűsítésére, valamint a mezőgazdasági termelésre vonatkozó még meglévő korlátozások eltörlésére tett javaslatot. A közös agrárpolitika úgynevezett állapotfelmérése nyomán még jobban elválik egymástól a közvetlen kifizetés és a termelés, így a mezőgazdasági termelők a lehető legteljesebb mértékben tudnak alkalmazkodni a piac jelzéseihez. A javaslatok a területpihentetés eltörlését, a 2015-re tervezett megszüntetés előtt a tejkvóták fokozatos növelését és a piaci intervenció csökkentését tartalmazzák. E változásoknak köszönhetően megszűnnek a mezőgazdasági termelők tevékenységét szükségtelenül korlátozó előírások, így azok a lehető legnagyobb mértékben kiaknázhatják termelési potenciáljukat. A Bizottság ezen kívül javasolja a moduláció növelését, amelynek következtében a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen kifizetések összege csökken, az így fennmaradó pénzeszközök pedig a vidékfejlesztési alapba kerülnek át.

A javasolt változtatások:

A területpihentetés eltörlése: a Bizottság javasolja, hogy töröljék el a szántóföldi növényeket termelő gazdálkodókra érvényes azon előírást, amelynek értelmében a területük 10 százalékát ugaron kell hagyni.

A tejkvóták fokozatos megszüntetése: a tejkvóták fokozatos megszüntetése 2015 áprilisában zárul le. A zökkenőmentes alkalmazkodás érdekében a Bizottság a 2009/2010-es és a 2013/2014-es gazdasági év közötti időszakra öt lépésben végrehajtott, évi egy százalékos kvótaemelést javasol.

A támogatás függetlenítése: a KAP-reform keretében a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen kifizetések „függetlenítetté” váltak, azaz a kifizetések többé nem kapcsolódnak meghatározott termékek termeléséhez. Néhány tagállam azonban úgy döntött, hogy továbbra is fenntartja a termeléstől függő támogatások egy részét. A Bizottság javaslata értelmében a fennmaradó termeléstől függő támogatásokat is el kellene törölni, áthelyezve azokat az egységes támogatási rendszerbe, kivéve az anyatehénre, a kecskékre és a juhokra vonatkozó támogatásokat, ahol a tagállamok fenntarthatják a támogatások jelenlegi szintjét.

Elmozdulás a történeti alapú kifizetésektől: egyes tagállamokban a mezőgazdasági termelők számára nyújtott támogatásokat a számukra egy adott referencia-időszakban kifizetett támogatások alapján számítják ki. Más tagállamokban a kifizetések regionális alapon meghatározott, hektáronkénti összegek. Az idő múlásával a történeti alapú modell alkalmazása egyre nehezebben indokolható, ennek megfelelően a Bizottság javasolja, hogy a tagállamoknak biztosítsák a lehetőséget egy nagyobb mértékben átalányalapú rendszerre való áttérésre.

Az egységes területalapú támogatási rendszer (SAPS) meghosszabbítása: az EU 12 új tagállama közül tíz az egyszerűsített egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazza. Ez az eredeti elképzelések szerint 2010-ben hatályát vesztené, de a Bizottság a rendszer 2013-ig való meghosszabbítását javasolja.

Kölcsönös megfeleltetés: a mezőgazdasági termelők támogatásának feltétele bizonyos környezetvédelmi, állatjólléti és élelmiszerminőséggel kapcsolatos előírások betartása. Ha a mezőgazdasági termelő nem tartja be a szabályokat, akkor a számára kifizetendő támogatás csökkentésével kell számolnia. Ezt az úgynevezett kölcsönös megfeleltetést egyszerűsíteni kell azoknak az előírásoknak az eltörlésével, amelyek a mezőgazdasági termelő felelőssége szempontjából nem relevánsak, vagy ahhoz nem kapcsolódnak.

Segítségnyújtás a speciális problémákkal küzdő ágazatoknak: a jelenlegi szabályok szerint a tagállamok ágazatonként a nemzeti költségvetési felső határaik 10 százalékát visszatarthatják az adott ágazatban a környezet védelme és a termékek minőségének és forgalmazásának javítása érdekében hozott intézkedésekkel kapcsolatos közvetlen kifizetések céljára. A Bizottság ezt az eszközt rugalmasabbá kívánja tenni. A pénzt ezentúl nem kötelező ugyanabban az ágazatban felhasználni, tehát az fordítható a hátrányos helyzetű régiókban tejet, marhahúst, illetve kecske- és juhhúst előállító termelők támogatására, olyan kockázatkezelési intézkedések támogatására mint a természeti katasztrófák esetére létrehozott biztosítási rendszerek és az állatbetegségek esetére létrehozott segélyalapok. A rendszer az egységes területalapú támogatási rendszert működtető tagállamok részére is nyitva állna.

Pénzeszközök átcsoportosítása a közvetlen kifizetésekből a vidékfejlesztés céljaira: jelenleg az 5 000 eurót meghaladó közvetlen támogatásban részesülő mezőgazdasági termelők számára nyújtandó kifizetéseket 5 százalékkal csökkentik, és az így keletkező pénzösszegeket a vidékfejlesztési alapba csoportosítják át. A Bizottság javasolja, hogy ez az érték 2012-ig 13 százalékra emelkedjen. A nagyobb gazdaságok esetében további csökkentésekre kerül sor (további 3 százalék az évente több mint 100 000 euró támogatásban, további 6 százalék a több mint 200 000 euró támogatásban, valamint további 9 százalék a 300 000 euró összeget meghaladó támogatásban részesülő gazdaságok esetében).

Intervenciós mechanizmusok: a Bizottság a durumbúza, a rizs és a sertéshús esetében az intervenció eltörlését javasolja. A takarmánygabonák esetében az intervenció szintje nullára csökkenne. A kenyérgabona, a vaj és a sovány tejpor esetében pályázati eljárást vezetnének be.

Kifizetési korlátozások: a tagállamok gazdaságonként 250 eurós minimális kifizetési küszöböt vagy 1 hektáros minimális területi küszöböt vagy mindkettőt alkalmazhatnák. .

Egyéb intézkedések: több kisebb támogatási rendszer termeléstől való függetlenítésére, és azok bekerülnek az egységes támogatási rendszerbe. A kender, a szárított takarmány, a fehérjenövények és a héjas gyümölcsűek esetében erre azonnal sor kerül. A rizs, a burgonyakeményítő és a hosszú lenrost esetében átmeneti időszakot kell meghatározni. A Bizottság az energianövények esetében javasolja a támogatás eltörlését. (eu-info)