A vetőgumók tárolásához hűtő-tároló szükséges

A feljegyzések szerint a magyarországi Berzencén már a múlt század elején is vetőgumót állítottak elő. A könnyen felmelegedő talajok ma is a térség egyik előnyének számítanak. Ezen a területen mindig volt burgonya, korábban szinte minden család foglalkozott vele” – tájékoztatott Varga György, a berzencei Solanum Kft. ügyvezető igazgatója. Ráadásul működött egy szeszgyár is a településen. Ezáltal könnyebb volt a túltermelést megoldani, s tegyük hozzá, hogy minden portán volt állat is, ahol el lehetett helyezni a felesleget. Itt együtt nőttek fel az emberek a burgonyával.

Mára a fejlesztéseknek köszönhetően kétszáz hektáron termelik a burgonyát, aminek a fele étkezési, a másik fele vetőgumó. Ma minden fejlesztés a cégnél a burgonyáról szól, így működik a technológia, a technika és a mostani beruházás, az öntözés fejlesztése is. A másik jelentős terület a tárolás. Azóta tudják jó minőségű vetőgumóval kiszolgálni partnereiket, amióta a hűtő-tároló megépült. Ez ugyan csak egy – de az egyik legjelentősebb – tényezője a minőségi vetőgumó előállításának. Augusztus elején már fel kell szedni a termést, ám abban az időben 35 fok van a földeken, 25-27 fokos a termés. Ha biológiailag meg akarjuk őrizni az értékét, nem hagyhatjuk elöregedni a gumót. Erre pedig csak az képes, aki hűtőtárolóval rendelkezik. Aki nem tudja hűteni a burgonyát, az hiába próbálkozik, mert mire az ültetésre kerül a sor, a gumóknak 8-10 centiméteres csírái vannak.

Ha egy mód van rá, Berzencéről szolgálják ki a vevőket, abban az időben, amikor a termelő igényli. Sokan már ősszel megvásárolják a vetőgumót, de a Solanumnál tárolják, minimális díjért. ĺgy legalább a minőségben biztosak lehetnek.

Idén a Solanum Kft-nél nem csökkentik a vetőgumó-előállítás területét, marad a 90-95 hektáros nagyság. Étkezési burgonyában viszont látható a „nadrágszíj-húzás”, ebben az évben kevesebbet tesznek a földbe. „A szaporítóanyaggal nincsen gond, a 2007-es termést már eladtuk az elmúlt ősszel, akkor is, ha a kiszállítás idén tavasszal történik. A probléma az étkezési árunál adódik. Jól indult az elmúlt ősz, ám a betárolt burgonya ára januártól megfordult, lejtmenetbe került, ma alig 25-30 forintért adható el, sőt az ország egyes területein akár kevesebbért is lehet kapni. Ennek pedig súlyosak a következményei.”- panaszolja Varga György.

A nyitott piac sok veszélyt rejt magában, hiszen bárki importból is megvásárolhatja a vetőburgonyát. Varga György viszont elmondta, hogy még mindig olcsóbban – és jó minőségben – tudják előállítani a szaporítóanyagot, mint a külföldi cégek. Hosszú évek kapcsolata fűzi őket a termelőkhöz, akik rendszeresen – és megelégedve – járnak vissza Berzencére. Természetesen a Solanum Kft-nél a frakcionálásra is nagyobb hangsúlyt helyeznek. A kis méretet – 25-35 mm – dobozolják, és a többit is centinként osztályozzák. A Berzencéről származó vetőgumóval a termelő sokkal jobban tud számolni, ráadásul alig 4 forintnyi a különbség van árban a méretek között.

Idén már 16 fajtának a szaporítását vállalták, ami azért is nehéz feladat, mert ahány műveletet végeznek a burgonyával, annyiszor kell takarítani, fertőtleníteni. Emellett nagy gondot jelent, hogy ennyi fajtával sok növény-egészségügyi kockázatot vállalnak. Ugyanakkor csak ezzel a választékkel tudják megtartani a partnereiket, esetenként újakat szerezni. Vannak, akik korai fajtákat keresnek, s azon belül is az egyik sárga-, míg a másik piroshéjút. Sőt akad olyan is, aki megmondja, hogy a piroson belül gömbölyű, vagy ovális fajtát kér, de azt is igyekeznek kiszolgálni, aki megválasztja a színtónust.

Talán az idei esztendő lesz az, amikor több, hagyományosnak mondható, fajta eltűnik a kínálatukból. A szakember szerint a jövőben csak azok maradnak meg a piacon, akik legalább 40 tonna burgonyát tudnak termelni. Ez viszont nem képzelhető el öntözés nélkül. Van egy olyan költségtényező, amely a magyar termelőt segíti, mégpedig a szállítási költség. Ma ez egy német termelőhöz képest 15 forintos árelőnyt biztosít. Aki „ráépített” erre az ágazatra – termel, kiszerel, tárol –, egy olyan vertikumot alakított ki, amely már nyereséges lehet. A nagy üzletláncoknak sem érdekük, hogy váltogassák a beszállítójukat. „Sajnos nagy termelőt ma egyre kevesebbet találunk az országban, egy kezem is elég rá, hogy megszámoljam.”- mondotta Varga György. A megoldás az lenne – amit tíz éve mondanak -, hogy közös céget alapítsanak, amely az 50-100 hektáros gazdaságokkal foglalkozik, s tárgyal az üzletláncokkal. Ez fogná össze a termelést, a kiszerelést, a kereskedelmet. Ma a kis gazdaságokat kijátsszák egymás ellen, a nagyobb gazdaságok viszont – akik 400 hektáron termelnek, vagy ennyit integrálnak – már jelentős tényezők egy áruházláncnál.

A magyar nemesítésű fajtákról megtudtuk, hogy sokan vásárolják a hollandot, de valójában a piac mondja meg, hogy mit ér egy burgonya. Ha visszafogott a kereslet, akkor van szerepük a termelésben a magyar fajtáknak, ám ha mennyiséget és minőséget kell előállítani, akkor nem mondhatunk le a holland nemesítésről. Akik magyar vetőgumót tesznek a földbe, azok többször visszaültethetik, relatív olcsóbb burgonyához jutnak.

A gazda dilemmája érthető, hiszen a költség közel negyven százalékát a vetőgumó teszi ki, egy kiszámíthatatlan piacnál nem mindegy, hogy ez mennyibe kerül. A berzencei vetőgumó az ország szinte minden részébe eljut. Még léteznek a nagyobb burgonyás körzetek, a városok körüli gazdaságok, a korai illetve hajtatási területek. Berzencén nem csak megtermelik és eladják a vetőburgonyát, hanem a nagyobb termelőket minden évben legalább egyszer meglátogatják. Megbeszélik a technikát, a technológiát esetleg a fajtakínálatot, de más módon is igyekeznek segíteni. Magyarországon több termelő is befejezte a burgonyázást, és az általuk eladott gépeket például szlovák gazdáknak segítettek megvásárolni. (vinic)