Veszélyesek-e nyelvünkre nézve a divatszavak?

Az Édes Anyanyelvünk c. folyóirat egyik cikkében a következőket olvashatjuk: „A szókincs szegényedését jelzi, ha a gazdag magyar nyelvben meglévő sokszínű jelzők helyett egy-egy divatszót használ a beszélő. Manapság a kemény és a belőle képzett keményen szó tölti be ezt a szerepet. Ami komoly, szigorú, elmélyült, következetes, durva stb. lehetne, az mind-mind kemény.“

Mik is a divatszavak? A Nyelvművelő kéziszótár nem határozza meg szabatosan a „divatszó“ fogalmát, az azonban kiderül belőle, hogy e kiadvány szerzői olyan szavakra gondolnak, amelyek a beszélők bizonyos rétegeiben nagy presztízsre tettek szert, s ezért ugrásszerűen megnőtt használati gyakoriságuk. A divatszavak tekintélye a Nyelvművelő kéziszótár szerint abból ered, hogy a tömegtájékoztató eszközök és neves közéleti személyiségek használják őket. A korábbi időszakból példaként többek közt a sajtó és a hivatali nyelv által terjesztett elvárás, hozzáállás, volumen főneveket említi, napjainkból pedig az alternatív, konszenzus és tolerancia szavakat. A kézikönyv szerint a kereskedelmi nyelvben és a reklámok nyelvében, s ezek hatására a társalgási stílusban sűrűn előfordulnak az olyan szavak, mint pl. shop, show, per pillanat, sörbár, team, image. Kézikönyvünknek ez a szócikke nem tér ki arra, miért is kell helyteleníteni a divatszók használatát. Az Édes Anyanyelvünk előbb említett cikkéből viszont arra lehet következtetni, a divatszavak veszélyes mivolta abban áll, hogy szegényítik nyelvünk szókincsét. Eltekintve attól, hogy nem lehet pontosan tudni, milyen ismérvek alapján minősíthető egy szókészleti elem „divatszó“-nak, s így nem is tudunk a „divatszók“-ról tudományosan helytálló megállapításokat tenni, nagyon valószínűtlen, hogy az elmúlt 100-150 év nyelvművelő irodalmában „divatszó“-nak bélyegzett szókészleti elemek akár egyetlenegy szó kihalását is okozták volna. Vannak helyzetek, amikor egy általánosabb szó használata a célszerű vagy kényelmes. Máskor viszont pontos fogalmazásra törekszünk, s akár némi fáradság árán is, de megkeressük az adott szövegösszefüggésbe leginkább illő kifejezést. Az Értelmező kéziszótár szerint a divat nem más, mint „koronként változó szokások összessége“. Nos, mivel a divatnak épp az a jellemzője, hogy gyorsan változik, nehéz elképzelni, hogy egy-egy divatszó bármilyen más szókészleti elem létét veszélyeztethetné, hiszen ahhoz, hogy egy szó kipusztuljon a nyelvből, évszázadokra van szükség, eltekintve azoktól az esetektől, amikor a szó azért tűnik el a nyelvből, mert az általa jelölt dolog használata megszűnik.

Az Édes Anyanyelvünknek egy másik számában is van egy cikk, amely egy divatszónak bélyegzett fordulattal foglalkozik, a szól valamiről kifejezéssel, amelyet helytelennek ítél és mással helyettesít, többek közt a következő mondatokban: „A mi szakmánk arról szól, hogy megmutassuk önöknek, mi történik körülöttünk.“ A helyesbített változat: „Mi azért vagyunk, a mi feladatunk az, hogy megmutassuk önöknek, mi történik körülöttünk.“ Egy másik példa: „A mai világ erről szól, erről a szenzációáradatról“. A szerző szerint ezt helyesen így kellett volna mondani: „A mai világtól elválaszthatatlan, annak szerves részévé vált a szenzáció“.

A cikkíró szerint a szól valamiről kifejezés „annyira divatossá vált, hogy a szavak, a szószerkezetek tucatjait képes kiszorítani, felfalni, egyhangúbbá, erőtlenebbé, színtelenebbé téve ezzel a köznyelvet“. Szerinte ez a szószerkezet annak ellenére helytelen, hogy az értelmező szótárak is tartalmazzák. Azért, mert „olyan, mint a rákos sejt: terjeszkedésével kiszorítja a többit.“ A 19. századi nyelvszemléletet idéző biológiai metaforát használva a szerző kifejti: „A szavak esetében ez úgy történik, hogy mind újabb jelentéseket vesznek fel, magukba szívják más szavak jelentését, és így pusztítják el azokat.“ Nagyon félelmetesen hangzik mindez, még szerencse, hogy egy szó sem igaz belőle. Mindazok a kifejezések, amelyeket a szerző a javított mondataiban a szól valamiről szerkezet helyett használ, továbbra is élnek és virulnak nyelvünkben, egyáltalán nem fenyegeti őket a kihalás veszélye.

Sajnos azonban él és virul nyelvművelésünkben a hozzá nem értés is, méghozzá nemcsak a vidéki lapocskák nyelvművelő rovataiban, hanem a jobb sorsra érdemes Édes Anyanyelvünkben is.

www.gramma.sk