Újabb perverz vérfürdő

Mivelhogy a film azzal vonzott széles tömegeket, hogy szlovákiai unikumként mutat be embereket darált húsnak feldolgozó kéj-mészárszékeket. Tény, anyagilag annyira bejött a Motel, hogy – stílusosan szólva, nagyfejszével – belevágtak a folytatásba. Nem véletlen, hogy Tarantino „apáskodott” , vagyis executive producerként nevét adta a filmhez, a Motel 2-ben valami baromi perverz vérfürdőt rendezett újfent Eli Roth fiatal rendező, aki imádja a vörössel festett cukorsűrítményt sugárban folyatni – a vér helyett használt mű anyagról van szó.

A Motel 2, vagyis a második rész elején egy röpke epizód erejéig még utolér bennünket az első rész véres szelleme: horror-ízbimbóink csiklandozására csak úgy repül egy levágott férfifej. Extulajdonosa torz testtel, tátongó nyaktölcsérrel ül a reggelizőasztal mellett, a párolgó kecsaptól lucskos töltött virsliskifli fölött imbolyogva. Fejvesztését megelőzően, a Motel 2 első kockáin megkönnyebbülten lélegzett fel, hogy jutott neki élet a második epizódban is. Megmenekült, gondolta nagy megnyugvással szegény ördög, de a fűrészkezű horror-hatalom, az orosz maffia, amely Szlovákiában tartja rettegésben az amerikai turistákat, utánanyúl metszőfogas nyaktilójával, és annyi neki. Ennyi ízelítőnek a szlovákiai viszonylatban rettegett ifjú horrormágus, Eli Roth boszorkánykonyhájának legújabb ínyencségeiből. Horrorja in medias res folytatódik: ezúttal – az első részszel ellentétben – nem szexet és sört nagykanállal habzsolni kívánó fiatalemberek, hanem rém naiv amerikai leányzók érkeznek Szlovákiába, hogy mit sem sejtve kinyúvadjanak a speciális felszereléssel berendezett kínzókamrákban. Az itteni durva és brutális viszonyokat ellensúlyozandó, a széplányok szépművészeteket, pontosabban művtörit hallgatnak Olaszországban. Mint akik épp az égből pottyantak – mit sem nyom a latban az a tapasztalat, hogy Amerikából indulva átrepülték az óceánt, megjárták Olaszországot és vonattal fél Európát –, itt az imitált, csehországi helyszíneken felépített Szlovákiában úgy járnak-kelnek, mintha holdkutató expedíción járnának földünk sarlós égi kísérőjén. Eli Roth Szlovákiája ugyanis a második részben sem igazán változott, legfeljebb műszakilag tökéletesedett. Különös világ ez: olyan hely, ahol az orosz maffiafőnök (Milan Kňažko formálja meg) mindenre kiterjedő szervezetet ural, amely a dúsgazdag nyugati (amerikai?) arisztokrata férfiaknak, akik sznob környezetükben és házasságukban nem tudják kiélni bizarr vágyaikat, jó pénzért mindent „terülj-terülj asztalkaként” tálal. Cafatokra téphető széplányokat, gyilkot, kínzást, szlovák népzenei kísérettel felvezetett szadizmust minden mennyiségben. S ha a prominens vendég, a megrendelő már kifürödte magát az amerikai széplányok forró vérében, s a friss lábszárizomból már belakmározott a kiéhezett hóhér, a szlovák gyerekeknek – azoknak, akik korábban egy dollárt koldulva ijesztgették a védtelen amerikai turistanőket – is csurran-cseppen egy kis szadi élvezet: levágott női fejjel focizhatnak kedvükre.

Lehet, hogy a horrorműfaj-falóknak ez bejön, engem – mivel semmi valóságalapja és realitáskötődése nincs a filmnek – nem ijeszt, nem borzaszt el, ellenkezőleg, teljesen hidegen hagy ez az álomgyári imitált extrém mészárlás. Egyetlenegy hátborzongató jelenete van e vérfolyamnak – aki látta a Schindler listáját (Spielberg) vagy A zongoristát (Polanski) – de javu érzéssel figyeli, amikor az orosz maffiafőnök kiválaszt egy halom lurkóból egyet, akit közvetlen közelről főbe lő. Na ez az egyetlen, valós félelmet keltő, libabőrözést és megrökönyödést kiváltó, valóságalapra utalással rémületet gerjesztő jelenet.

A Motel 2 azt sugallja, hogy Eli Roth leragad a vér-cukorsűrítménynél: tovább szegélyezi pályáját horror-kövekkel, s lesz itt még mészárlás Ál-Szlovákia határain túl is. De azon mi már nem fogunk felhördülni, országarculat-védés gyanánt.