Traumatikus tanévkezdés

Az idei tanév kezdetén eddig sosem tapasztalt készültség volt az országban. Összesen 270 szlovákiai és 500 csehországi iskola kapott fenyegető e-mailt. A rendőrség állítólag már nyomon van, és kibertámadásként kezelik az ügyet, nagyon helyesen. Az ilyesmi ugyanis semmiképp sem tekinthető diákcsínynek. Még azokban az esetekben sem, amikor az illető kiskorú, csak egy dolgozatot szeretett volna megúszni, és még nem képes felfogni tettének valódi súlyát. Mert nemcsak a tanítás menetét zavarja meg, nemcsak a rendőrségnek okoz jelentős pluszköltségeket, hanem a gyerekek lelkében is komoly pusztítást végez. 

Az iskolák vezetése felkészült ezekre a veszélyhelyzetekre, év közben többször is gyakorolják az osztályokkal, hogyan kell gyorsan és rendezetten kijutni az épületből. Ilyenkor a srácok többsége nevetgélve követi az utasításokat, jó bulinak tartják a dolgot. De legbelül még egy evakuálási gyakorlat is megviseli őket. Egy éles helyzet pedig duplán negatív hatással van rájuk. 

Nagyon fontos, hogy utána meg tudják beszélni valakivel – az osztályfőnökkel, a szülőkkel – a történteket. Mert ha ezek a beszélgetések elmaradnak, felborulhat a gyermekek lelki harmóniája, és elhatalmasodhat bennük a fenyegetettségérzés. Elsősorban az alsó tagozatosok kezelik nehezen a félelmet. 

Ne felejtsük el, hogy az elmúlt időszak traumáinak feldolgozása is folyamatban van még. A világjárvány és a háború közelsége a gyerekekre is hatott. Azokban a családokban, ahol eddig is igyekeztek jól kezelni a híreket, beszéltek róla (a gyerek életkorának megfelelő módon), helyes feldolgozási stratégiákat alkalmaztak, ott erősödött a gyerekek „pszichoimmunitása”, így most is könnyebb lesz feldolgozniuk a bombariadó okozta stresszt. 

És persze az sem mindegy, mi történik a tantermek elhagyását követően. Ezúttal volt, hogy az utcán várták ki a diákok, amíg a tűzszerészek bombakereső kutyákkal és szerkezetekkel átkutatták az épületet. Vagyis látták, ahogy megérkeznek, bevonulnak, majd dolguk végeztével távoznak. Volt olyan intézmény, ahonnét a közeli sportpályára terelték a tanulókat, ők teljesen kikerültek a történetből egy időre. És volt, ahol egyszerűen hazaengedték őket, ami – mondanom sem kell – a szülőknek is váratlan stresszhelyzetet okozott, az egész család napját felborította. 

A történtek kapcsán megszólaló pszichológusok szerint valamennyi esetben az a legfontosabb, hogy a felnőttek ne bagatellizálják a helyzetet, átgondoltan válaszoljanak a gyerekek kérdéseire. Szülőként, pedagógusként is fontos megőrizni a saját mentális egészségünket, harmóniánkat, hogy segíteni tudjunk. Mert a gyerek számára (is) a biztonságérzet a leglényegesebb lelki tényező. 

Ha pedig úgy érezzük, nem boldogulunk egyedül, kérjünk segítséget szakembertől!