Tóth Tibor: Furcsállom...

„Ellentétben a Magyar Szín-házak 28. Kisvárdai Fesztivál-jának eredetileg meghirdetett programjával a Komáromi Jókai Színház nem koproduk-ciós partnere a Soproni Petőfi Színház Ingmar Bergman: Őszi szonáta című produk-ciójának. Mivel más előadás-sal nem kapott meghívást, ezért ebben az évben nem vesz részt a fesztiválon.”

Ez áll a komáromi színház tegnap kiadott szűkszavú közleményében, amely az előző napon közzétett – majd visszavont – nyilatkozatot helyettesíti. Abban a színház nehezményezte, hogy nem hívták meg a határon túli magyar színházak reprezentatív fesztiváljára. Az ügy hátteréről Tóth Tibor komáromi direktort kérdeztük.

Nyakó Béla, a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza igazgatója lapunknak úgy fogalmazott, sajnálatos félreértés, hogy a Jókai Színház kimaradt a fesztivál idei programjából, az Őszi szonátát több társulat – köztük a komáromi – közös munkájaként válogatták be.

Az Őszi szonáta a soproniak előadása, mi annyiban voltunk partnerek, hogy vállaltuk, az előadást vendégként Komáromban is befogadjuk. Egy fesztivál válogatójának – ha következetes, koncentrált munkát végez – tudnia kell, mit jelent a koprodukció, és fel kellett volna tűnnie neki, hogy az Őszi szonátában egy komáromi alkotó sem volt. Egyébként is megalázó megoldásnak tartanám, hogy nem saját, önálló előadással hívták meg a Jókai Színházat a határon túli színházak fesztiváljára. És hogy egyedüliként mi maradtunk ki a rendezvény programjából, azt továbbra is furcsállom.

Nem lehetséges, hogy a fesztiválra válogató Balogh Tibor szakíró azért vélte megoldásnak az Őszi szonátát, mert a Jókai Színház idei évada csonkára sikeredett, miután a Miller-bemutató elmaradt?

A válogatás szempontjából releváns időszakra négy bemutatónk esett: a múlt évad végéről az Álszentek összeesküvése és A dzsungel könyve, az idei évadból a Börtönkarrier és a Tisztújítás. Azt gondolom, bármelyik előadásunk megállta volna a helyét a fesztiválon: az Álszenteket játszottuk már a budapesti és a pozsonyi Nemzetiben, szerintem a kisvárdai versenyprogramba is belefért volna. De ha ez nem, akkor például A dzsungel könyve vagy a Börtönkarrier mehetett volna a szórakoztató jellegű off programba. Szervezőként senki sem kötelezhető arra, hogy meghívjon egy előadást, de ha nem vagyunk méltók rá, akkor ezt mondják ki, és ne beszéljünk mellé.

Ha nem egy „sajnálatos félreértés” és nem is a fesztiválképes előadás hiánya az oka a most kialakult helyzetnek, akkor mi?

Erre csak a válogató tudná megadni a pontos választ. Nem sejtek összeesküvést. Úgy látom, elég széles szakmai, ideológiai, esetleg színház-politikai elvárásnak igyekezett eleget tenni az idei szervezés. Lehet, hogy az összes határon túli magyar, 8 magyarországi és 1 bukaresti román színház mellett számunkra már nem maradt hely. (as)