„Több ez, mint hobbi”

JUHÁSZ KATALIN

Hogyan csöppentél a slam poetry világába?

Az első fellépésem Komáromban volt másfél évvel ezelőtt. Azt a rendezvényt a dunaszerdahelyi Slam Poetry DS szervezte. Ők kezdték népszerűsíteni ezt a műfajt nálunk, de valamilyen oknál fogva nem tudtak nagyobb tömeget mozgósítani. Akkor tetszett meg nekem az önkifejezésnek ez a módja. A versenyen második lettem, ami nagyon meglepett, és úgy gondoltam, érdemes tovább fejleszteni ezt a dolgot, amit a tapasztaltak szerint nem csak én élvezek annyira. Március 1-jén a komáromi Révbe már négyszáznál is többen akartak bejutni. Oda Süveg Márk Saiidot, Indianát és Benke Hunort hívtuk meg sztárvendégnek.

Szóval közreműködőből szervezővé léptél elő?

Egy kicsit igen, bár inkább csak segíteni próbálok a szervezőknek a magyarországi kapcsolataimat mozgósítva. Azóta járok fellépni a budapesti Corvin-tetőre, és járjuk a hazai magyar középiskolákat, szervezőként és közreműködőként is igyekszem megmutatni ezt a műfajt. Számomra most már több ez, mint hobbi. Ráadásul a „mozgalom” nálunk is felfelé ível, egyre nagyobb az érdeklődés iránta, egyre többen művelik. Szerintem már megérett a helyzet egy versenyre.

Magyarországon hogyan zajlanak ezek a versenyek?

Megadott témára kell alkotni, és mindenkinek három perce van arra, hogy előadja a szerzeményét. Ezt az időkorlátot mindenütt a világon be kell tartani. Szakavatott zsűri dönt a helyezésekről, és persze a közönség reakciója is nagyon fontos. Magyarországon mára már komoly slam-szubkultúra alakult ki, alig néhány év leforgása alatt. Sokan már performance-jelleggel csinálják, nagyon érdekes, alternatív utakra léptek, és húzzák magukkal a közönséget is.

Szerinted miért került közelebb a fiatalokhoz a slam poetry, mint a hagyományos, nyomtatásban megjelenő kortárs költészet?

A pedagógusok, a könyvkiadók és a költők panaszkodnak, hogy a mai fiatalok nem olvasnak verseket, nem érdekli őket a líra. Én viszont úgy látom, igenis, nyitottak a rímekbe szedett gondolatokra, ha azokat úgy prezentálják nekik, ahogyan hallani akarják. A körítés, az a bizonyos személyes varázs nagyon fontos. Egyáltalán nem mindegy, milyen előadó a szerző, illetve mennyire hihető, mennyire szívből jövő, amit mond. A slam poetry ugyanis leginkább élőben hatásos. Nem versfelolvasásról van szó, mert többnyire fejből mondjuk a szöveget. Nem is színházi előadás, mert nincs előzetes forgatókönyv, a legtöbb rendezvény végén bárki felmehet a színpadra. Nem is rap, mert nincs alatta zene, és nem szükséges a kötött ütemes lüktetés. A slam az utca nyelvén szól, aktuális témákról, hétköznapi emberektől, hétköznapi embereknek. A szerző-előadónak egyszerre kell szórakoztatnia és elgondolkodtatnia ahhoz, hogy sikert arasson. A stand up comedy elemei is benne vannak, sok a szójáték, a vicces fordulat. És persze nem árt, ha az illetőnek némi színészi vénája is van. Ez az egész rendkívül izgalmas terep. A fiatalok pedig mindent szeretnek, ami izgalmas.

Van valamilyen speciális vonása a szlovákiai magyar slamnek? Ha igen, miben más, mint a magyarországi magyar slam?

Hangulatában biztos, hogy más, és szerintem a témák szintjén is. Nemrég ért véget egy szakmai foglalkozás a Gombaszögi Nyári Táborban, amelyre bárki jelentkezhetett. Az volt a feladat, hogy gyűjtsék össze, mi az, ami felbosszantja őket. Maguk a mentorok is meglepődtek azon, hogy tízből hét fiatal a magyarság témáját vette elő. Számukra sokkal fontosabb ez, mint mondjuk egy budapesti számára. Nem valamiféle melldöngetésről beszélek, hanem olyan hétköznapi élethelyzetekről, amelyeket csak itt élhetnek meg, és csak az itteni hallgatóság számára jelentenek valamit, hiszen őket hasonló ingerek és hatások érik.

Azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy három éve vezetsz egy gyermek színjátszó csoportot, egyre nagyobb sikerrel.

Ez a Komáromi Munka Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Pogácsakedvelők Színjátszó Csoportja. Ott dolgozom testnevelőtanárként, és nagyon élvezem, hogy foglalkozhatok a csoporttal. Idén Fáy András Hangyák című tanmeséjének színpadi adaptációjáért aranysávos minősítést kaptunk a Duna Menti Tavaszon, én pedig rendezői különdíjat vehettem át.