„A metálzenében lehet kiélni a legszélsőségesebb érzelmeket"

dd

Leander Rising, Amigod, Leander Kills – három formáció frontembere 15 év alatt. Megfér egymás mellett a metál és a synth-wave? Mi mindent tud kifejezni egy ennyire specifikus műfaj? Mi történik, ha a politika felhasználja a szerintünk is fontos témákat? Köteles Leanderrel beszélgettünk gombaszögi koncertje előtt.

A Csak te című dalodat 2010-ben töltötted fel a YouTube-ra. A felvételen szó szerint csak te vagy, minden hangszeren te játszol, illetve énekelsz is. Ha csak egy hangszeren játszhatnál ezentúl egész életedben, melyik lenne az?

Az ének. (nevet)

Azt gondoltam, a zongorát fogod választani.

Nem. Bár 10 évig tanultam zongorázni, nem tartom magam kifejezetten hangszeres embernek. A zongorát többnyire dalíráshoz használom. Legjobban az énekben tudom magam kifejezni.

Mindig is két zenekarod volt: korábban a Leander Rising és az Ami-god, utóbbi pedig a Leander Kills mellett is működik. Úgy érzed, nem fért volna meg a két formáció zenéje egy zenekarban?

Ez érdekes kérdés, mert lehet, hogy valamikor 50 éves koromban a két műfaj között fog találkozni a dolog. A Leander Kills egy metálzenekar, az Amigodban pedig ki tudjuk élni a Czifra Mikivel azt a közös mániánkat, hogy synth-wave-zenét csináljunk. Most már 5-6 éve nem túl aktív az a zenekar, de tervezzük újraindítani, mert van 3-4 dalunk, amiket mindenképpen be szeretnénk fejezni.

Az Amigoddal nem is terveztek fellépni?

Az a zenekar soha nem volt előtérben. A Leander Killsszel mindig lemezeket kellett csinálni, turnézni kellett, jött az Istán, a király, szimfonikus koncertek, satöbbi, és ezért került háttérbe az Amigod. De azt a pár számot tényleg szeretnénk befejezni.

El tudsz képzelni a két zenekar között valamiféle fúziót?

Mondjuk a Fraktálok című Leander Kills-dal valahol a synth-wave és a metál között helyezkedik el, tehát próbálkoztunk ilyenekkel. De úgy érzem, nagyon távol áll egymástól a két műfaj.

Volt olyan, hogy egy-egy dal fogadtatása nem olyan volt, mint amilyenre számítottál?

Nem. Sajnos eddig mindig előfordult, hogy egy-egy lemezfelvétel végén annyira kapkodtunk, hogy be kellett raknunk pár „töltelékdalt” is, de azokat soha nem is játszottuk. Az a fontos, hogy így is tudjuk, mely dalok fognak jól működni. Szerencsére a dalaink 70-80 százaléka ilyen.

Említetted korábban egy interjúdban, hogy szerinted a rocknak és a metálnak mint népszerű műfajoknak 2010-ben leáldozott, és hogy már nem ebben a műfajban szeretnél alkotni. Összefügg ez a két dolog?

Egyáltalán nem. Ezt akkor mondtam, amikor befejeztük az előző lemezt. De közben megújult a zenekar, és a két új gitáros olyan fantasztikus metálötletekkel áll elő, hogy nem tudjuk nem megcsinálni: lesz egy új metállemezünk. (nevet)

Tapasztaltok valamiféle változást vagy stagnálást a közönség átlagéletkorával kapcsolatban?

A rockzene jelenleg nem divatos, viszont a műfaj rajongótábora nagyon hűséges. Én úgy érzem, a közönségünk velünk együtt nőtt fel, tehát aki korábban is járt a koncertjeinkre, most is eljár, csak már kicsit idősebb. Most viszont úgy tűnik, újra divatba jöhet majd a rock és a metál, mert a hiphop már kifutotta magát.

Jelenleg a Leander Kills formáció frontembere vagy, korábban a Leander Risingban is te voltál, csak a tagok cserélődtek. Miért volt szükség erre a váltásra?

Korábban a dalok nagy részét én szereztem, az új formációban viszont a többiek is részt vesznek a dalszerzerzésben, bár ez külső szemmel talán nem annyira feltűnő változás. A Risingnál Vörös Attila gitárjátéka nagyon meghatározó volt. A Kills egy kicsit kevésbé komplex, és nem annyira metálzenekar, mint a Rising volt.

Kevésbé metál? Azt gondolnám, pont fordítva van.

Agresszívebb, de kevésbé gitárcentrikus.

El tudod képzelni, hogy ne frontember legyél egy zenekarban?

Én eredetileg basszusgitárosként indultam, 14 éves koromban már az voltam egy zenekarban. Nem is akartam énekes lenni. Úgy lettem az, hogy felköltöztem Pestre, és basszusgitárosként jelentkeztem egy zenekarba. Közben kiderült, hogy az egyik haverom is ebben a bandában játszik, és kérdezte, hogy tudok-e énekelni. Ha kell, akkor azt is megcsinálom, válaszoltam. Így lettem énekes.

De akkor lényegében ez egy jó döntés volt, tekintve, hogy most már az lenne az egyetlen választott „hangszered”.

Így alakította a sors, és nagyon örülök neki. 18 évesen kaptam apukámtól egy mikrofont, mire mondtam neki, hogy én nem is énekelek. Erre azt mondta, hogy majd rájössz, hogy így is ki tudod magad fejezni. És igaza lett.

Mit gondolsz, a metál mint zenei műfaj milyen pluszérzéseket tud kiváltani, milyen pluszüzenetet tud átadni például a screamelés?

Ez az egyik legszélsőségesebb műfaj: szövegben és zenében is a végletekig lehet menni. A screameléssel lehet a legjobban kifejezni az ilyen extrém érzelmeket. A metálzenészek mind őrültek, pont ezért választottam én is ezt a műfajt. Ebben tudom a leginkább kiélni magam.

A Hajógyár és a Hammerworld által készített interjúban elmondtad, hogy bár nem hallgatsz népzenét, a szlovákiai magyar vonatkozású Ghymes zenekar nagy hatással volt rád. Te miben látod ezt a hatást?

Amikor egyszer élőben láttam a Ghymes zenekart, azt éreztem, hogy konkrétan meditációhoz közeli állapotban vannak a színpadon. Az volt az egyik legjobb zene, amit életemben hallottam.

Tételezzük fel, hogy most szeretnél betörni a zenei köztudatba. Milyen műfajt választanál?

Én nem nagyon értem a mostani pop- és hiphopzenét, és nem is jönne tőlem természetesen. Én egy rock-metál közegből származom, és ha egyszer majd visszaveszek a „keménységből” – mert vissza kell majd vennem, hiszen lassan 40 éves leszek, és nem akarok röhejes lenni –, akkor a rockzene felé fordulok majd.

A metált a rockballadák fogják felváltani?

Persze, lehet. Az előbb említettük a Ghymest, nekem például a horvát és szerb folk-rock-zenék is nagyon tetszenek. Talán valami hasonlót is ki szeretnék próbálni.

Miben más a 2024-es Leander Kills a 2015-öshöz viszonyítva?

2015 körül szerintem még elég káoszos volt az egész, akkor még én is nagyon fiatal voltam. Mára már rendkívül érett, higgadt a produkció, az őrület pedig a dalírásban él tovább.

Inkább a dalszövegírásban élitek ki magatokat, mintsem a zenében?

Így legalább a zenében megnyugszom. Muszáj.

Ezt hogy érted?

Muszáj valahol megnyugodni, máskülönben ez a műfaj kiégeti az embert.

Fizikailag?

Mindenhogyan. Ahogyan a régi bandák „sex, drugs, rock ’n’ roll” szlogenje is mutatja, el lehet ezt túlozni. És hát szeretnék méltósággal megöregedni. (nevet)

A következő albumotok kapcsán már érvényesül ez az új stílus?

A következő albumunk borzasztóan színes lesz. A szövegvilág a spiritualitás felé fog elmozdulni, a fő témája a befelé fordulás lesz. Azok a témák, amikkel korábban a Killsben foglalkoztam – szeretet, család, haza – sajnos elkomolytalanodtak. Így az ember kénytelen befelé fordulni.

Hogy érted azt, hogy elkomolytalanodtak?

Felhasználja őket a politika. És ez nagyon nagy baj. Így nem lehet róluk őszintén énekelni.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?