Leander Kills: A metáltól a szintipopig

De a Modern Talkingot továbbra is szereti, és a nyolcvanas évek szintipopját is. Imádja a Tankcsapdát, Máté Péter dalait, s kedvence Ákos Andante című albuma. Olvasóink azt hihetik, a bolondját járatjuk velük: ilyen ember nincs. Pedig van. Arra a kérdésre, hogy mi ő valójában, Köteles Leander habozás nélkül rávágja: rocker. Nehéz őt megismerni, holott rendkívül közvetlen. Az élet számos területén a végletek embere. Pimaszul laza, de ha zenél, akkor a szívét, lelkét kiteszi a színpadra. Vagy rárakja egy lemezre.

A Dal 2013-as sorozatában ismerhetett meg a közönség. Keresztes Ildikó a döntőig jutott a Nem akarok többé játszani című felvétellel, amelynek a szövegírója és az egyik zeneszerzője vagy.

Akkor egy ideje már zenéltem. Voltak olyan terveim, hogy másoknak is komponálok, de erről lemondtam, mert lekötöttek a saját dolgaim. Szólóban kezdtem 2009ben Leander néven, majd csatlakoztak hozzám zenészek, s megalakult a Leander Rising. Zenészként ezzel az együttessel vettem részt elsőként A Dalban, 2015-ben a Lőjetek fel című szerzeménnyel.

A Leander Risingra fényes jövő várt. 2015 végén mégis feloszlott, s megalakult a Leander Kills. Miért volt szükség erre a váltásra?

Egyre többet vitáztunk, nem volt egységes jövőképünk. A Rising progresszívebb zenei vonalat képviselt, hangszeres részekkel, a Kills zsigeribb, egyszerűbb a szó jó értelmében. A Rising búcsúturnéja nagyon erős volt. A Kills megalakulásakor visszaesést tapasztaltunk, de azóta minimum megduplázódott a rajongótáborunk, a régi közönségünkből is sokanmellettünkmaradtak. Tavalyaz Élet című szerzeménnyel indultunk A Dalban, az nagyot lendített a karrierünkön. Soha nem a tévéműsorba írunk zeneszámot, hanem lerövidítünk egyet a meglévők közül, s azt nevezzük be. Három percben nem tud kinyílni a dal, viszont ennyi idő elég ahhoz, hogy kiderüljön, működőképese. A koncerteken sok esetben még a CD-ken szereplő verziókat is meghosszabbítjuk. Örömteli, hogy idehaza egyre nagyobb médiafelülete van a rock- és metálzenének, rockrádiónk is van már, de mi szeretnénk más rétegeket is megszólítani. A Dal ugyan verseny, mégis inkább a bemutatkozásról szól, általa olyan emberekhez is eljuthatunk, akikhez korábban nem sikerült. Idén a Nem szól harang című felvétellel kerültünk be.

Emlékszem a körülötte kialakult szóváltásra: Frenreisz Károlynak nem tetszett, hogy a második fordulóra áthangszereltétek.

Mindkettőnknek igaza volt. Neki abban, hogy ami jó, azt nem kell variálni. Nekem viszont van egy lírai, népzenei, akusztikus vonalam, ami a koncerteken népszerű, s ezt akartam bemutatni azoknak, akik ezt nem ismerik. Ez egy taktika része volt – három körrel számoltunk. Az elsőben eljátszottuk az albumváltozatot, a másodikban az akusztikusat, amelyben központi szerepet kapott a hegedű. Szerencsére a rajongóink továbbjuttattak bennünket. A döntőben az eredeti verziót adtuk elő, abba vittük be a hegedűt. A közönség minket igazolt, miénk lett a legjobb akusztikus változat. Rocker vagyok, próbálok intenzíven és szélsőségesen megélni bizonyos dolgokat. Nemrég arról értesültem, hogy a Nem szól harang című zeneszámot irodalomórán elemezték a diákok hazaszeretet témában. Ez büszkeséggel tölt el.

Biztos vagyok abban, hogy ha a Leander Killst a zsűri beválogatná az első négybe, a nézők benneteket hoznának ki győztesnek.

Elképzelhető. A rockzenei közönség összetartó, ezért idén az AWS metálegyüttes legyőzte a popprodukciókat. Azzal nem foglalkozom, hogy mi lenne ha. A jelent sem tudom eléggé kiélvezni, amint végzek valamivel, már egy következő terven agyalok. Folyamatosan pörgök, maximalista vagyok. Az idővel vannak gondjaim, de mindig csak hat percet kések. Idén kihoztuk a Leander Killsből a legtöbbet. Egész évben turnéztunk. Szimfonikus koncertjeink is voltak, a dalainkat mármár filmzenei környezetbe ültettük egy szimfonikus zenekarral.

Beszéljünk a másik együttesedről, az Amigodról is! A rádióban nagyobb teret kap, mint a Leander Kills, de ahhoz a zenéhez valamiért csak kevesen tudnak arcokat társítani.

Az Amigod hobbizenekar. A Kills gitárosával, Czifra Mikivel ebben éljük ki a szintipop iránti vonzalmunkat. A zenénk – ha fogalmazhatok így – szerethető giccs, amely a pop hőskora, a nyolcvanas évek hangzására épül. Kezdetben féltem, hogyan fogadja a rockközönségünk, de a többségének bejön. Bizonyára azért, mert ez is őszinte, hiteles. Az Amigod bekerült a Nagy-Szín-Pad! idei sorozatába, ott azonban nem tudtunk úgy teljesíteni, ahogy azt magunktól elvártuk, mert minden időnket elvitt a Kills. Az Amigod videoklipjei nézettebbek, mint a Killséi, de a szintipopnak koránt sincs akkora koncertközönsége, mint a rockzenének.

A Leander Kills triplázik A Dalban. 2019-ben a Hazavágyom című szerzeménnyel vesztek részt a versenyben. Ha egy szóval kellene jellemeznem a felvételt, azt mondanám rá: zsákbamacska.

Mi kísérletezgető zenekar vagyunk. A Hazavágyom egyesek szerint népzene, mások szerint ír kocsmazene, egy harmadik csoport sima akusztikus balladának tartja. Magam sem tudom, minek nevezzem, és azt sem, milyen sors vár rá. Mindenesetre más, mint az eddigiek. A rockkal, a metállal már bizonyítottunk. Ez a szerzemény is szerepel a következő, kora tavaszra tervezett lemezünkön. Az viszont keményebb lesz az előzőnél. Sikerült olyan mély lelkiállapotba kerülnöm, hogy meg tudjam valósítani az elképzeléseimet. Harminchárom éves vagyok. A rockzenész hülyegyerek végre megpróbál átevickélni a felelősségteljes felnőttkorba. Ez érződik majd az új dalokban.

Puha József