Tisztán egy romlott sztoriban

„Suliba járok. Tanulok.” Mundruczó Kornél felvételePolgár Tamás Mundruczó Kornél színésze. A négy filmből hármat (Afta, Szép napok, Delta) vele forgatott. Polgár Tamásnak azonban semmiféle papírja nincs arról, hogy színész. Még csak színjátszókörös vagy színitanodás sem volt soha. Mindent, amit tud, az életből tanulta. Érzékeny fiú. Szuggesztív alkat. Súlyosak a pillantásai, nehezek a csendjei. Megkérdőjelezhetetlenek a tettei. Jók a gesztusai. Hitelesek, kifejezőek. Kevés szóval többet mond, mint diplomás társai közül nem egy egész oldalas monológokkal. Húszévesen sorsa van. Dosztojevszkij-regénybe illő múltja. Balhéiból a rend őrei rángatják ki. Intézetbe kerül. Bűnös kamaszok közé. Megtisztul. Összeszedi magát. Mundruczó Kornél szereplőt keres készülő filmjébe. Még „bent” van, amikor megakad rajta a fiatal filmrendező szeme. Ráosztja az Afta sodródó kamaszhősét. Aztán a Szép napok priuszos fiúját, a megfékezhetetlen vadat. Nyers erő és sebzett lélek. Egy jól megírt szerephez olykor ennyi is elég. Mundruczónál nem. Nála úgy kell játszani, hogy az vérre menjen. A Szép napok is ilyen. Ott is minden élesben zajlik. Nem „mintha” – ilyet Mundruczó nem ismer, az ő története élet-halál játéka. És ebben jeles – hivatalos papír nélkül – Polgár Tamás. A Szép napokért két komoly elismerést is kapott külföldön. A legjobb férfi alakítás díját nyerte el a franciaországi Angers-ben, majd Európa ifjú tehetségének választották őt a Bécs melletti Baden-Badenben. A Deltában ugyancsak Mundruczó Kornél rendezte, ám az utolsó körig egyikük sem jutott el a filmmel. A főszereplő, Bertók Lajos tragikus halála miatt torzó maradt a mű. De itt a negyedik film, amelyhez az előbbi három vezette: Faur Anna Lányok című, bemutatásra váró alkotása, amelyben Mundruczó Kornél is színészként vesz részt.

Négy filmmel és két rangos elismeréssel a háta mögött Polgár Tamás a színfalak mögött éli az életét. Átvitt és a szó szoros értelmében egyaránt. Szelíd hangon és szemmel látható belső nyugalommal azt mondja: nem is akart színész lenni soha. Szobafestő sem akart lenni, mégis az volt évekig, felelném, ám addigra folytatja:

Suliba járok. Tanulok. A fejembe vettem, hogy… mindegy, nem lényeges, nem szeretnék az iskolai életemről beszélni.

A Deltával meddig jutott?

Még lettek volna jeleneteim. Pontosan annyi, mint amennyit leforgattunk. Nagy kihívás volt a szerep, izgalmas helyszíneken dolgoztunk. A Duna Fekete-tengeri torkolatánál. Ott laktunk a folyó partján. Csónakba ülve húsz-harminc perc alatt olyan helyekre jutottunk el, ahol emberi kéznek nem is volt nyoma. Engem márciusban vittek ki, hó nem volt már, csak hatalmas szél, tomboló vihar. Szavakkal leírhatatlan az ottani táj, zord és elhagyatott, mégis varázsa van. Élveztem, hogy ott játszhattam.

Azt is, hogy kit?

Azt is. Román katona voltam. Petre, a helyi erő. Felügyel az előírt rendre, ami nem feltétlenül jó. Sőt! Inkább a rosszat tartja életben. Az Aftában és a Szép napokban voltak kapcsolódási pontok a régi életemhez. A Deltában nem. Itt még csak utalás sem volt intézetre, csavargásra. Ezért volt kihívás a feladat. Az első etapban nem volt sok dolgom. A másodikban lett volna, ott bontakozott ki a figura, de hogy mi következett volna, azt nem tudom. Csak az első etap forgatókönyvét kaptuk meg Kornéltól, a második lett volna a meglepetés. Hogy mivel folytatódik és mivel végződik a történet, amely két testvér rendhagyó viszonyáról szól.

Hány év telt el a Szép napok és a Delta között?

Négy vagy öt.

Messziről jött vissza?

Nem tudom. Nem hiszem, hogy tehetségesebb vagy érzékenyebb lettem, hogy fejlődtem volna… ugyanolyan civilnek érzem magam, mint korábban, de ezzel sem foglalkoztam, hiszen Kornél tudta, miért akar velem dolgozni.

Bertók Lajossal voltak közös jelenetei?

Igen, de nem lennék képes igazán jellemezni őt. Jelenség volt. Az egész lénye megfogott. Nagyon jó embernek ismertem meg. Hamar lehetett barátkozni vele, nem játszotta a nagyságot, egyszerűen az volt, aki. Láttam őt színpadon, a Világtalanokban. Káprázatosan játszott. De sportolóként is nagy volt. Ötször futotta le a maratont.

Faur Anna filmjében hogyan érezte magát?

Furcsán. Elég romlott sztoriba kerültem. Van a két lány, két hétköznapi csajszi, és valahogy kisiklik a napjuk, megölnek egy taxisofőrt. Megtörtént eset. Érdekes hangulata volt a filmnek. Egyrészt a sztori miatt, másrészt Anna miatt, aki céltudatos, akaratos nő. Nagy felelősségérzet terhelte, hiszen az első filmjét forgatta, és iszonyú erővel rátette magát. Semmiféle kapcsolat nem alakult ki köztünk, csak dolgoztunk. Megcsináltam, amit kért és vége. Én voltam az egyik csaj fiúja. Nem éreztem magam annyira alkalmasnak a szerepre. Nem is nagyon vagyok előtérben, csak felbukkanok néha. Könnyen jött, könnyen ment – ez a srác ilyen kategória. Forgatni persze jó volt. Sosem hittem volna, hogy Kornélon kívül egyszer még mással is dolgozhatok. Azt hittem, a Szép napokkal számomra be is fejeződött minden. Nem álmodoztam semmiféle folytatásról.

Inkább beállt szobafestőnek, majd bútorosnak a József Attila Színházba.

Már nem vagyok ott. Elmentem díszítőnek a Ruttkai Éva Színházba, de csak egy darabba, amelyet Kornél rendezett. Aztán jött egy kis szünet, és most az új Pinceszínházban lettem bútoros, kellékes, mindenes. Ott teljesen egyedül vagyok. Főnök is, beosztott is.

Legalább a maga ura lehet.

Időbe telt, míg elfogadtam és átláttam a helyzetet. Most már megy minden a maga útján, és anyagilag is jobban kijövök, mint az előző helyeken. Nincsenek égbetörő vágyaim. Nem álmodom újabb filmekről, nem akarok mindenáron vászonra kerülni, de ha hívnak, szívesen megyek. Nehéz feladat a színészkedés. Kőkemény koncentráció, én meg elég szétesett vagyok.

Aki gyorsan össze tudja kapni magát.

Mondjuk azt: ha a helyzet úgy kívánja.

És most hogy kívánja?

Hogy stabilan álljak a lábamon. De mostanában megint csupa jó dolgot kapok az élettől, és ez teljessé teszi a mindennapjaimat. Rendben vagyok. Rendet diktálok magamnak.