Tévhitek a válásról

Aki elválik, csak magára gondol. A válástól a gyerek egész életén át szenvedni fog. Az ilyen, és ehhez hasonló előítéletek azonban egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak. Pszichológusok vizsgálták a házasságok felbomlása-bontása körül kialakult véleményeket. Megállapították: sok a tévhit. Azt is megmondják, miért.

1. előítélet

Ha elválik, csak magára gondol, és nincs tekintettel a gyerekekre

Valóság: Aki bűntudatot érez és fél, hogy veszélyezteti gyereke(i) közérzetét, és csak ezért marad meg egy katasztrofális házasságban, nem is sejti, hogy milyen rosszat tesz. Sokan csak akkor szánják el magukat a válásra, ha rájönnek, hogy az erőszak vagy veszekedés többet árt, mint a különválás.

2. előítélet

A válás mindig rossz a gyereknek, kihat egész életére

Valóság: A gyerek természetesen sajnálja a történteket, de hamar észreveszi: jobb neki, ha szülei is jól érzik magukat.

3. előítélet

Váláskor legalább a gyerek életében ne változzon semmi lényeges körülmény

Valóság: Kiderítették, hogy miközben a szülők igyekeznek elkerülni a nagyobb változásokat (költözés, iskolaváltás stb.), a gyereknél ez sokkal kevésbé számít, mint ahogy feltételeznénk. Lényegesebb, hogy érezze, fontos a szüleinek. Ezt gyakran sokkal könnyebben megadhatják neki egy új környezetben, mint a régiben.

4. előítélet

Nincs válás veszekedés nélkül

Valóság: Az idősebb (kilencéves kortól) gyerekkel ajánlatos nyíltan beszélni, elmondani az összekülönbözés, a válás okait. Ha ugyanis úgy tesznek a szülők, mintha minden rendben volna, a gyerek nehezebben tudja megérteni a dolgot. Nem szabad viszont a gyerek előtt veszekedni, a másikat megalázni, vagy a férjről/feleségről kikérdezni. Az egyetlen, ami számít, hogy a gyerek jól el legyen látva minden szempontból. Ezért természetesen a szülőknek szinte biztosan áldozatokat kell hozniuk, de megéri.

5. előítélet

Válás után szigorú szabályokat kell felállítani

Valóság: A gyerek kapcsolatának erőssége elvált szüleivel nem a látogatások gyakoriságától függ. Ha gyakoriak a konfliktusok, a szigorú szabályok csak rontanak a helyzeten. Egy a fontos, hogy apjával, anyjával jó viszonyban legyen. Mivel a válásról a felnőttek egyedül döntenek, utána a gyereknek – főleg a nagyobbnak – is legyen beleszólása, hogy a nem velük élő szülőt mikor akarja látni, és mikor nem. Ha ugyanis részt vehet a döntésben, nem érzi magát áldozatnak. Ez pedig fontos lépés ahhoz, hogy visszatérjen a rendes kerékvágásba.

Tanácsok elvált szülőknek

Vállalják bátran új életformájukat, hiszen pontosan úgy kell helytállniuk, mint a családosok-nak, sőt olykor keményebben is, a bűntudattal pedig senkinek nem használnak.

Osszák fel újból a szerepeket a családban, és az apróbb kérdésekben hagyják a gyerekeket is dönteni.

Legyen bátorságuk támogatást kérni ahelyett, hogy minden problémánál a homokba dugnák a fejüket. (-et)