Telt házakat vonzó programok

Szőke András vezetésével hétpróba TaliándörögdönFotó: VölgyképtárMíg tizennégy éve csupán egy alkalmi nyári koncertet tartottak a Balaton-felvidéki Kapolcson, mára már nagyszámú közönséget befogadó kulturális rendezvénysorozattá vált és a Művészetek Völgye elnevezést kapta a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet által szervezett, hat falu részvételével zajló, tíznapos fesztivál. A szelíd toszkán lankákat idéző tájba illeszkedő völgyben a nyár közepén megrendezett összművészeti fesztivál évről évre több látogatót vonz, idén is nézettségi rekordot döntött. A kulturális programsorozat idejére hat falu: Kapolcs, Taliándörögd, Monostorapáti, Vigántpetend, Öcs és Pula összefogásával valóságos művészeti köztársasággá alakul a völgy, ahová sajátos szóhasználattal élve „völgyezni” jár az első alkalommal ellátogató rengeteg és a még több viszszatérő vendég. Akit egyszer megérintett a fesztivál különös hangulata, az apró, Veszprém megyei falvak szűk és kanyargó utcácskáinak képe, az állandó zeneszó, a nyári hőségben hűsítő itallal hívogató söntések és kerthelyiségek, akit elbűvölt a kerekes kutak fedele alatt hűsölő lusta macskák tekintete, akit megragadott az éjjel, holdfénynél botorkáló völgyvándorok látványa és a helybeliek vendégszeretete, bizonyára visszatér és újra felveri a sátrát a kertek valamelyikében, ahol a gazda saját borával kínálja vendégeit. Bár az évek során kultuszhellyé vált Völgy rendezvényein általában óriási tömegek vesznek részt, a fesztivál, melynek fővédnöke valóban a közönség, mindmáig megőrizte családias jellegét, és immár tizennégy éve sokak számára az összetartozás és a közös öröm ünnepét jelenti.

Idén a tíz völgynap során csaknem nyolcszáz kulturális program várta a látogatókat, a közönség megtekinthetett mintegy hetven kiállítást, több tucat színházi bemutatót profi fővárosi és vidéki, valamint a szó nemes értelmében vett amatőr társulatok előadásában, meghallgathatott számtalan könnyű-, komoly- és népzenei koncertet. A Művészetek Völgye programkínálatában szerepeltek egyebek mellett különféle mesterség-bemutatók, művészeti foglalkozások, gólyalábas misztériumjáték, iparművészeti vásár, zenés felvonulás, hétpróba, sajt- és borkóstoló, főzőverseny, táncház, csillagászati előadások, novellaíró pályázat, irodalmi összejövetelek, kerekasztal-beszélgetések, bábelőadások, filmvetítések és volt zenés sörsátor is. Az érdeklődő völgyvendégek „saját felelősségükre” részt vehettek Szőke András jeles filmrendező Taliándörögdön reggelente tartott osztályfőnöki óráin is. A gyerekek és a vállalkozó kedvű szüleik kézműves játszóházakban mérhették le ügyességüket és ismerkedhettek a nemezelés, a gyöngyfűzés, a szövés, a fonás és a fazekasmesterség rejtelmeivel.

Felejthetetlen zenei élményben volt része annak, aki péntek este a taliándörögdi Lőtér Színpadon bemutatott előadást választotta. A Hobo Blues Band és a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Vadászat című közös produkciója az idei fesztivál egyik leglátogatottabb zenei eseménye volt. A dramaturgiai elemekkel teletűzdelt koncerten elhangzott valamennyi, Hobó Vadászat című, szinte már kultikus lemezén található dal, ugyanakkor más zenei szerzemények is, melyek hangulatukkal, mondanivalójukkal illeszkednek a Vadászat stílusához.

Abban, hogy a közönség válogatni tudjon a gazdag programkínálatból és egyben eljusson a különféle rendezvények színhelyére, a fesztivál területén számos ponton elhelyezett információs pultok kiszolgáló személyzete és a völgymunkások segítettek, akik mindenben eligazították az érdeklődőket. Minden este Völgyhíradót vetítettek a látogatóknak, mely beszámolt a legfrissebb történésekről, és tudósított az egymással párhuzamosan zajló eseményekről is. A fesztivál ideje alatt háromszor megjelenő, ingyenes Völgyfutár című újságból is értesülhetett a közönség a rendezvénnyel kapcsolatos fontos tudnivalókról. A vendégszerető helybeliek is segítőkésznek bizonyultak, csak néhány idősebb falubeli bácsi arcán véltem felfedezni némi értetlenséget a friss levegőre szomjas, túlnyomórészt „városi népek” láttán. Akik egész életüket ebben a szépséges és nyugalmat árasztó völgyben élték le, nem egykönnyen fogják fel, hogy ami számukra mindennapos, megszokott látvány, miért okoz az idegeneknek olyan nagy örömet. A helyi kocsmák asztalánál, ahol az év többi szakában a helyieken kívül mások nem nagyon foglalnak helyet, nyáron, a fesztivál ideje alatt, mintha mi sem volna természetesebb, felbukkannak a képernyőről ismert arcok is.

A völgybelépőhöz aránylag olcsón hozzá lehetett jutni, aki pedig véradásra vagy parlagfűirtásra vállalkozott, ingyen belépőt, uzsonnát és csokoládét is kapott. Mivel a fesztivált meglehetősen nagy kiterjedésű területen zajlott, a szervezőknek biztosítaniuk kellett a közönség helyszínek közti közlekedését is. A csigabuszra elkeresztelt körjárat ingyen szállította az utasait, bár meglehetősen ritkán és araszoló tempóban. A völgyvendégeknek lehetőségük nyílt kerékpárkölcsönzésre is.

Bárki nyugodt szívvel hátrahagyhatta sátrát, és bár a völgyben csak elvétve találkozhatott a látogató rendőrökkel és biztonságiakkal, a rendet semmi sem veszélyeztette.