Táncos-zenés Popolvár

A Gúnár (Juraj Žilinčár) és Popolvár (Roman Novitzky)Ctibor Bachratý felvételeIgaz, hogy a Popolvár esetében nem beszélhetünk balettról, hanem táncos, zenés mesejátékról. ĺgy jelöli a műsorfüzet a musical-szerű zsánert, amely kiválóan alkalmas arra, hogy becsábítsa a színházba az ifjabb és legifjabb nemzedéket, ami az új vezetés sokszor deklarált célja. A legkülönbözőbb elemekből építkező, eklektikus zenéjében (Anton Popovič szerzeménye) és koreográfiájában mindenki megtalálhatja a neki tetszőt, a sok forrásból merítő tarkaság ellenére azonban van benne bizonyos mértéktartás.

Az évtized legjobb szlovák táncjáték-librettója az, ami ezt a sokszínűséget feszes keretben tartja. Nem csoda, egy klasszikus népmese nyomán Ľubomír Feldek írta, a színpad kívánalmaihoz való adaptálásába a koreográfus és rendező Ján Ďurovčík is besegített. Ďurovčíknak a Szlovák Nemzeti Színház számára készült előző munkájához, a Spartacushoz viszonyítva a Popolvár kiforrottabb, ami elsősorban a librettónak köszönhető, de az is lehet, hogy jobban ül neki ez a zsánerek és stílusok sokféleségét ötvöző műfaj, és az a mozgásnyelvezet, amely a klasszikus spicctánctól a rockon keresztül egészen a rapig mindenből felvillant valamit.

Maga a mese a karakterek széles skáláját vonultatja fel. Klasszikus mesefigurák ezek: tündérek, királylány, a kezéért vetélkedő hercegek, az öreg király, a három testvér, akik közül az ügyefogyottnak tartott legkisebb győz. Jó ötlet volt hű társul adni Popolvár mellé a Gúnárt. Az újabb amerikai és japán mesefilmek egyik bevált trükkje klasszikus mesealakokhoz egy-egy kotnyeles állatfigurát társítani, ez mindig garantált siker. A remek ötlet azonban itt nem volt eléggé kiaknázva: szívesen láttunk volna egy, a lúd jellegzetes mozdulataira építő komikus szólótáncot a jó képességű, vidáman mókázó Juraj Žilinčár előadásában, hisz minden adottsága megvan hozzá. A karaktert nemcsak a jelmezre kell bízni. A királykisasszony kezéért vetélkedő kérők egyik próbatétele a táncverseny. A koreográfus szellemesen oldotta meg, de ismét kihagyott egy jó geg-lehetőséget: ilyen lehetett volna Popolvár részeg testvéreinek tánca. Jó a párbajjelenet is, Popolvár énekszáma már kevésbé, a konkurens kérő bajszos Zuzkáról szóló dala jóval ötletesebb, mint Popolvár érzelgős zöngeménye, hiába, a karikírozás mindig hálásabb.

A darab népes szereplőgárdát igényel, aminek csak örülni lehet, mert arról tanúskodik, hogy az együttes sok jó szólistával rendelkezik. Elmondható, hogy mindnyájan kitettek magukért, lelkesen vettek részt az új darab színpadra segítésében. Roman Novitzky nagyon természetes Popolvár szerepében, ugyanez mondható el Klaudia Bittererová üde-bájos Királykisaszszonyáról is.

Martin Černý ötletes színpadképe alaposan kihasználja az új épület modern színpadtechnikáját, Simona Vachálková jelmezei jól illenek a mese hangulatához.

Akárcsak a nemrég bemutatott Warhol esetében, most is gépzenével megy az előadás. A Popolvárnál ez érthetőbb, mivel itt a zenén kívül beszélt szöveg és számos dal is van, de azért jó lenne már élő balettzenét is hallani. Egy reprezentatív szlovák balettzenét, amely a világ koncerttermeiben önállóan is megállná a helyét, mint Bartók vagy Martinů balettmuzsikái. Nagy kár, hogy az új épület megnyitójára nem írtak ki új szlovák balettra pályázatot.

A Popolvár a régi vezetés utolsó fegyverténye. Kíváncsian várjuk, mit hoz az új balettvezetés a következő évadban, mert Mário Radačovský igazgató zavaros nyilatkozatait leszámítva, eddig még nem sok ideje és alkalma volt megnyilvánulni. Két negatív döntéséről azonban már tudunk. Az egyik a Bahcsiszeráji szökőkút tervezett bemutatásának lefújása. Meglepő döntés, hisz a balettirodalom egyik sikerdarabjáról van szó, amely remek színészi-táncosi lehetőségeket kínál. A másik a hagyományossá vált Philiph Morris-díj átadásának ellehetetlenítése. Talány, hogy az új vezetőség miért nem tartja szívügyének ezt a rendezvényt, holott ez egy kitűnő reklám, jó alkalom arra, hogy a tehetséges fiatal táncművészek reflektorfénybe kerüljenek. Ráadásul itt együtt van az erkölcsi és az anyagi elismerés. A Phillips Morris pénzjutalma is ösztönző lehet nem épp a legjobban fizetett táncosaink számára.

Mário Radačovský már most is bizonyíthat: igazgatói tekintélyét latba vetve kiharcolhatja, hogy a nyári szünet alatt cseréljék ki az új épület balett-termeinek kőkemény padlózatát, amely tönkreteszi a táncosok lábait és gerincét. Reméljük, hogy szívén viseli beosztottjai egészségét, és mindent megtesz azért, hogy ne kelljen időnap előtt rokkantsági nyugdíjba vonulniuk.