Kultúra

Sötét, tragikus izzás

ÚJ SZÓ ONLINE

2018. július 13. 15:26

Babiczky Tibor legújabb könyvének kötetkezdő verse – Az építőmester – egy skandináv mitológiai történetet idéz fel. Ahogy az ismeretes, Odinék építőmestert hívtak, hogy Asgaard (az istenek lakhelye) köré védőfalat húzzon.

Beígérték fizetségül a napot és a holdat, de felismerték, hogy ez túl nagy ár, a határidőt ezért rövidre szabták. Gondolták, a nagyja meglesz, majd ők befejezik. Végül aztán Loki kancává változva csábította el a mester lovát, hogy az ne tudja vontatni a sziklákat, még utódokat is szült neki. A fal nem készült el tehát, ha tetszik, félbemaradt – a kötet egészét tekintve ennek a részlegességnek és az ehhez való folyamatos viszonyulásoknak jut kiemelt szerep.

Babiczkynál mindez egy élettörténet sűrítményévé válik. Istenek híján a befejezés feladata az egyénre hárul. „Be tudod fejezni egyedül is”, mondja a költő, de a verszárlat ennek problematikusságát, tragikus kétértelműségét vetíti elénk: „Apró termetű korcsok / kergetőznek a fallal körbezárt / kertben. A nap kihuny. A hold csak egy / kavics. Szívedet belepi a dér.” Az északi irányú orientáció mindvégig megmarad, néha az az érzésünk, hogy a megölt déróriás, Ymir testrészeiből kreált skandináv kozmoszban mozgunk – Pilinszkyt, Nemes Nagyot idéző tűpontos képekkel állítva elénk.

A kötetszerkezet az életciklus kétirányú, a jövő és múlt felé való nyitottságát tükrözi. A kötetben két azonos című ciklus szerepel: Félbehagyott költemények, ezek fogják közre a Közép című részt. Ez utóbbiban (A fizikusok című versben) a fekete lyukká, összesen 1500 méteresre összeomlott Nap lesz a hasonlítója annak, amit a bizonyos „középnek” nevezhetünk: korántsem megnyugtató centrum, hanem emlékekkel, fojtott tragédiákkal terhelt jelen inkább. „Ezerötszáz méter, / az emberélet útjának felén, / a sűrű sötétben, amelyben minden önmagába roskad, tehetetlenül befelé.” A dantei idézet (is) az életválságra utal, de Babiczkynál ez folytonosan ismétlődő létállapot, permanens hiány, melyből új világok születhetnek.

A költő gyakran csodás képekkel állítja elénk ezt a tragikus léttapasztalatot, a könyvet igazából ezekért érdemes olvasni. (Például az egyik kedvencem: „A házak, mint felfordult bálnák”.) Sötéten izzó aura veszi körül a könyv lapjain épített világot. Hiányérzetünk, mely nem jelentéktelen, abból származik, hogy a szerző alig enged rálátást azokra a lélektani, esetleg metafizikai vonatkozásokra, melyek a sok mélabúnak, sötétségnek, éjszakának „valódi” tétet kölcsönöznének.

Babiczky Tibor: Félbehagyott költemények. Jelenkor Kiadó, 2018. 64 oldal.

Értékelés: 7/10

Vida Gergely

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk