Kultúra

PENGE

Kukorelly Endre: Samunadrág Kalligram, Pozsony, 2005 Kukorelly Endre Samunadrág című verseskötete kettős szorításban formálódik: egyrészt abban, hogyan tudja a költő karakteres, nyelvkritikus, egyéni költői nyelvhasználatát átvinni az ún.
ÚJ SZÓ ONLINE

2006. október 21. 10:00

Kukorelly Endre: Samunadrág

Kalligram, Pozsony, 2005

Kukorelly Endre Samunadrág című verseskötete kettős szorításban formálódik: egyrészt abban, hogyan tudja a költő karakteres, nyelvkritikus, egyéni költői nyelvhasználatát átvinni az ún. gyermekversek területére, másrészt pedig azáltal, hogy a gyermekvers lehetőségei mennyire engedik meg a Kukorelly-féle roncsolt, rontott lírai nyelv megjelenését.

Amivel a Samunadrág legjobb versei meglepik olvasójukat, az éppen a nyelvhasználat frissessége, ötletessége: „Van mese édes / és eseményes, / van lehetetlen, / és kibírhatetlen”. A „kibírhatetlen” hibás illeszkedésű, hangrendű „etlen”-je utal már a verseskötet elején arra a nyelvi szabadságra, amelyben minden lehetséges, amely a komikus rímkényszert is képes meglepő jelentéselemként működtetni. Mint ahogy a különös verscímek is erre a szimpatikus-meghökkentő költői-nyelvi szabadságra utalnak, csak néhány példa: Reggels, Alegúja, Anyaici, Kaptamró, Gondosh, Szépvag, Olyanzo... Vagy teljes egészében lehetne idézni a szintén különös címet viselő Van1kis című vers második strófáját: „vanegyki söcsimne veSamu / odavisz szavanér teanyu / apai séni / smindennagy néni / családun xerete talapu.” A nyelv feltörése, szétbontása ebben az esetben nemcsak az óvodás-iskolás gyerekek bemagolt, eltorzított, szinte érthetetlenné hadart szövegeire, verseire utal, hanem azokra a nyelvi automatizmusokra is, amelyeknek a hétköznapi életben probléma és kétely nélkül vetjük alá magunkat, pontosabban ezeknek az automatizmusoknak a felülbírálatára is felszólít. Talán ez Kukorelly Endre gyerekverseinek egyik legfőbb mozgatórugója: a gyermeki rögzületlen-szabad nyelvfelfogás szembesítése a felnőttnyelv automatizmusaival: „Induljak a szobámba rajzolni valamit, / vagy vagdossak, / na ez az, amit legjobban unok, / mi vagyok én, egy művész?, / vagy egy olló?! / Miért nem mondják meg, hogy csókolló- / zás lesz, vagy ehhez hasolló.” A gyermeki rögzületlenségnek ez a nyelvi analógiás logikája nemcsak meghökkent, hanem gyakran önvizsgálatra is kényszerít: „Vettünk hóvirágot / az aluljáróban. / És rágót. / Na jól van. // És addig-addig szimatoltam, míg hamburgert. / Mínusz 6 fok. / És láttam a földön aludni 3 embert. / Az sok.”

A Samunadrág véleményem szerint legjobb versei éppen a kukorellys rontott-felszabadított nyelv és a gyermekvers naiv, dezautomatizált nézőpontjának társításából keletkeznek. Gyakran viszont elmarad a Kukorelly-féle nyelvfelszabadítás: ebben az esetben egyszerűen „csak” jó gyermekverseket olvashatunk a kötetben, de nem kukorellysen jó gyermekverseket: „Macska a tigris / is / nagyra nőve. / A lekvár befőtt, / mert be van főve. / A gyerek is ember, / ámbár / nincs annyi pénze, / ahány dolgot / a játékboltban kinézne.”

Önnek ajánljuk

GALÉRIA: Tűzoltó tankok segítik a Korompa határában kisiklott szerelvény mentését

Frissítve

Két kamion ütközött Csöllénél

A fiatal nem hisz a sajtónak

Valószínűleg Trump lesz az első külföldi állami vendég Japánban, aki találkozik az új császárral

VIDEÓ: Fegyenc szabadított ki egy autóba zárt kisgyereket Floridában

Az Alfa Romeo is bemutatta F1-es autóját, Räikkönen a sóderágyig jutott vele

Legfrissebb galériák
Olvasta már?