Örömünnep búcsúzóul

A döntők indulásával hamar egyértelművé vált, hogy csakis Rúzsa Magdolna győzhetFotó: TV2Az utóbbiak nyilván nem tartoznak a szó szoros értelmében vett zenerajongók közé, hiszen a készítők mindent bevetettek annak érdekében, hogy a négyórás show-műsor mindvégig a képernyő előtt tartsa a zenebarátok széles rétegeit. Alapjában véve nem vagyok koncertlátogató típus, ennek megfelelően elég ritkán jut eszembe a közvetítések láttán, hogy milyen jó lenne ott, a tömegben csápolni, de most eszembe jutott. Lehet, csak azért, mert valami véget ért...

A Megasztár első két szériájából is többen feltűntek a színpadon. Ha már ilyen sokan összegyűltünk, gondoltam, készítek egy gyors közvélemény-kutatást. Kíváncsi voltam, ki hány fiatalt ismer fel. Kiábrándító végeredmény született. Akadt olyan versenyző, akit név szerint senki sem tudott megnevezni. Nem lepődtem meg rajta, ez a jellemző.

A tehetségkutató verseny valóban fenekestül felforgatta a magyar zeneéletet. Legnagyobb pozitívuma a kínálat felfrissítésében rejlik. Olyanok kerültek reflektorfénybe, akik a műsor nélkül labdába sem rúghattak volna. Persze már a kezdeteknél tudtuk, hogy a részvétel a valódi, farkastörvények irányította piacon nem jár automatikus sikerrel. Az első két szériából a verseny végeztével csak kevesen találták meg az utat a közönség felé, számuk tíz alatt van. A többség nem tudott helytállni, hiába nyújtottak a műsor során kimagasló teljesítményt – nincs közönségük, így albumaik a polcokon porosodnak, vagy el sem jutottak a lemezszerződésig. A műsor csak esélyt szolgáltatott, de abból nagy adagot, s akik nem tudtak élni vele – ha még eddig nem tették meg –, be kell látniuk, hogy valami hiányzik belőlük az élvonalba kerüléshez. A tehetség ugyanis önmagában édeskevés. Az is nyilvánvaló, hogy a már befutottak, a most népes rajongótáborral rendelkezők közül hosszabb távon csak hárman, négyen maradnak fenn. Jó esetben.

A harmadik Megasztárban minden a várakozásnak megfelelően alakult, izgalom híján a körmünket sem rágtuk le. Már az elején kiderült, hogy nagy valószínűséggel ki nyeri meg. Bejött egy törékenynek tűnő lány, s úgy elénekelte az AC/DC slágerét, a Highway To Hell címűt, hogy az állam leesett. Pély Barnáé is a zsűriből, és miután felocsúdott, megjegyezte, hogy ő lesz az etalon. Valóban ő lett. Rúzsa Magdolnának hívják, a Vajdaságból jött egy Kishegyes nevű községből. Ahogy sejtettük, a végén mindent vitt: a lemezszerződést, a lakást és az autót.

A szombaton véget ért széria a két véglet versenye volt. Magdi úgy emelkedett ki a mezőnyből, hogy közben a legerősebb csapat gyűlt össze. Ez utóbbi némiképp meglepő, felmerül: hol voltak az első kettő alatt... Az elődöntők során olyanok talpára is útilapu került, akik az előző szériákban bejutottak volna a legjobb tizenkettőbe, vagy legalábbis nagyobb esélyük lett volna. Ezúttal a döntők során Barnának nem kellett feltennie a nagyérdemű felé legendássá vált kérdését, hogy „Hol van a fületek?”, a versenyzők adottságaik alapján búcsúztak el a megmérettetéstől. A másik véglet csak a jövőben bizonyosodik be. Meggyőződésem, hogy a legerősebb széria szolgáltatja majd a legkisebb sikereket, a versenyzők többsége már az elején, az első lemeznél elbukik, vagy szerződést sem kap. Csak három-négy sztáralkat van a mezőnyben – köztük a két legtovább jutó lány.

Egyértelműen ugyan senki sem jelentette ki, mégis nyilvánvaló volt, hogy szombaton a Papp László Budapest Sportarénában nemcsak egy verseny ért véget, hanem egy fejezet is lezárult. A Megasztár fejezete. Szomorkodásra azonban semmi ok, nem kell attól tartani, hogy a jövőben zenei tehetségkutató nélkül maradunk. Bizonyára rövidesen új indul. Ha nem a Megasztár csapata indítja, akkor valaki más. Körül kell nézni a nagyvilágban, számos új műsor startolt a közelmúltban, lehet választani közülük, melyik állná meg a helyét a magyar piacon is.