A Pressburg összeköt minket

Az STV2 törzsközönsége vélhetően ilyen, hiszen a hazai kínálatban jelenleg ezen a csatornán látható a legtöbb értékes tartalom – színvonalas dokumentumfilmek, kulturális műsorok, művészfilmek. Persze, nem tudni, hogyan alakul a műsorstruktúra a hatalomátvétel után, amely ijesztően gyorsan zajlik, és semmi jót nem ígér.

Molnár Csaba rendező, aki eredetileg csak egy YouTube-sorozatban gondolkodott, megértő partnerekre talált a közszolgálati televíziónál, az illetékesek rábólintottak a Pressburgra. Ma talán kevésbé simán menne ez a befogadás, holnap pedig szinte bizonyos, hogy visszadobnák a sorozatot.

Apropó, sorozat. Mind a szlovák, mind pedig a magyar tévénézők hozzászokattak már a maratoni szériákhoz, amelyek rétestésztaként nyúlnak, és egy-egy részben nem sok érdemleges történik. A Pressburg ebben is újat hozott, itt pörögnek az események az egyenként 22 perces tiszta játékidőben. Ráadásul a magyarul beszélő szereplők szövegeit feliratozzák, szóval van mit befogadnia annak, aki nem beszéli mindkét nyelvet. Persze csak mi vagyunk ilyenek, a többségi néző a feliratokra szorul. És ha valamelyik magyar csatornán is bemutatják valaha a Perssburgot, akkor fordított feliratokra lesz szükség, vagyis ők meg a szlovák szöveget nem értik. Szóval mi vagyunk az igazi nyelvi nyertesek, igazából nekünk szól ez a sorozat. Ráadásul tele van olyan apró nüanszokkal, rejtett utalásokkal, melyeket tényleg csak mi értünk. Ilyesmi még nem fordult elő a történelemben.

Szlovákiai magyarok persze korábban is felbukkantak hazai filmekben, sorozatokban, de általában komikus, csetlő-botló figurákként, és az szolgált humorforrásul, hogy rosszul ragoznak szlovákul. Ennél többet nem is tudtak meg rólu(n)k az északi országrészben élő szlovák nézők. Akik már találkoztak élő magyarral, azokat viszont zavarja az egyenlőtlen helyzet, hogy tudniillik mi értjük, miről beszélnek, ők viszont nem értik a mi nyelvünket. Ilyen reakciók a legelitebb társaságokokban is megfigyelhetőek, emiatt váltanak automatikusan szlovákra a magyarok, ha csak egy szlovák is van köztük. A Pressburg utolsó részében látható rendőrségi jelenet viszont remélhetőleg sokakat elgondolkodtat – lám, tényleg joguk van a magyaroknak saját anyanyelvükön vallomást tenni. És vajon miért baj, ha a településnevek két nyelven is ki vannak írva a vasútállomásokon? Mit vétettek a Felvidéki Betyárok, ez a – valós mozgalom által ihletett – fura kompánia, akik humoros karakterekként szerepelnek ugyan, viszont nagyon is komoly gondolatokat közölnek?

A Pressburg magyar szereplői, ha megszólalnak szlovákul, általában hibátlanul beszélnek, még Béla (Culka Ottó) is, aki a betyárok legmagyarabbika. Vagyis az alkotók már unják a fent említett nyelvi gegeket, illetve azt sugallják, hogy a magyarok valami más miatt nem érzik jól magukat Szlovákiában. A zárórészben látható parádés jelenetben a rendőrség folyosóján németül, szlovákul és magyarul beszélnek egymással a szereplők, szinte egyszerre. Ekkor kiderül, hogy Attila (Matusek Attila) és Laura (Dékány Nikolett) is tud németül. Hans, a német ügyvéd (Michael Edlinger) pedig angolul oktatja ki a pozsonyi nyomozót (Matej Landl) a kisebbségek nyelvi jogairól.

Attila egyébként gyakran magyarul beszél Zitához (Anna Jakab Rakovská), a lány pedig szlovákul válaszol. Ő azt a réteget képviseli, amely a nagyszülőknek köszönhetően ért ugyan magyarul, de megszólalni már nem nagyon akar. Béla a fordított eset, ő legszívesebben csak az anyanyelvén beszélne (mondjuk így nem biztos, hogy felvennék portásnak a Szlovák Rádióba). A sorozatnak iráni szereplője is van, a stand-upos Nasi, aki látszólag igyekszik beolvadni, de tulajdonképpen állandóan a kulturális különbségeket pécézi ki. A zárórésznek ő a narrátora, egy fellépésén elmeséli Zita és Attila történetét, amely az ő szemszögéből nézve kissé abszurd színezetet kap, de a humoristák már csak ilyenek. Remek ötlet, frappáns összefoglaló, és persze happy end, mert ez egy szórakoztató sorozat.

Én a magam részéről szomorúan konstatáltam, hogy vége. Elnéztem volna még, és maradt is jócskán potenciál a szereplőkben, ki lehet még bontani néhányuk történetét... De erre jelenleg nem sok esély mutatkozik. Mindenesetre jó volt magyarnak lenni Pozsonyban ebben a két hónapban. Persze mit is jelent ez? Hiszen vannak köztünk, akik sosem néznek szlovák tévét, de olyanok is, akik nem tudják, mi az a Pátria rádió. Viszont mindannyiunkkal előfordult már, hogy kikerültünk a komfortzónánkból, vagy életünk fordulópontján fontos döntést kellett hoznunk. Ez történik a két főszereplővel, a szlovák világutazó blogger lánnyal és a falusi magyar fiúval Pozsonyban. Ezért szólíthat meg széles rétegeket Molnár Csaba sorozata.

Aki lemaradt róla, egy ideig még megnézheti az egyes részeket az STV2 internetes archívumában. Később remélhetőleg a teljes anyag felkerülhet valamelyik streamingcsatornára, mert kár lenne, ha elveszne a műsorözönben ez a fontos, éveken át készült sorozat, amely multikulturális közegként mutatja be a szlovák fővárost, és azt keresi, ami összeköt minket.