Megölelni egy 450 éves védett csertölgyet

Nem árt, ha csupán néhány tervezett pontunk van a barangolásaink során, így nyitottá válunk és teret adhatunk a váratlanul felbukkanó látnivalóknak. Komárom vagy Érsekújvár irányából induljunk el Perbetére, jó időben megcsodálhatjuk a Menyecskevölgyet, majd ereszkedjünk le Jászfalu irányából Koltára, végül a Kéty patak mentén fekvő Csekénél keressük meg az alig jelzett letérőutat Pozba felé. Csodáljuk meg a barokk stílusban épült, a magaslaton álló római katolikus templomot és a szalagként kanyargó kis utcákat. 

Őrzi a békét

Fajkürt felé tartva még mindig csak valamivel több mint húsz kilométerre vagyunk Érsekújvártól, és mintegy negyven percre Komáromtól, de máris változik a táj és hamarosan felérünk annak a dombnak a tetejére, ahol érdemes elidőzni. Kényelmes földút vezet a 450 éves csertölgyhöz. A 17 méter magas fa koronájának a kerülete 317 centiméteres, közelében tiszta és gondozott hűsölőt találunk. Mellette tájékoztató tábla a védettnek nyilvánított cserfáról, egy másik asztali térképen pedig az elénk táruló, őszi napsütésben jól kivehető hegyvonulatokhoz lelünk magyarázatot. Előbb azonban öleljük át a vén cserfát, ahogy a helyi asszonyok is tették minden egyes alkalommal, amikor felértek a dombra. A sokat megélt fa átadja ősi erejét az őt átkarolónak, amitől nyitottabbá és befogadóbbá válik a szív és a szem. Erre mindenképpen nagy szüksége lehet a barangolónak. Szabad szemmel látni a dombról a Tribecs-hegységet, az Északnyugati-Kárpátok belső, kristályos vonulatának részét. Jól kivehető a 829 méter magas Nagy-Tribecs, kicsit arrébb a Zobor-hegység jellegzetes kupolája. Már-már magunk előtt látjuk a Zsére és Menyhebédszalakusz közti hegyszűkületet is és a szelídgesztenye fákat. Fiatalok találkahelye volt egykor a pozbai vén tölgyfa és annak környéke. Itt pihentek meg a Mária kegyhelyhez, a Szentkúthoz igyekvő zarándokok. Némi frissítőt és imát követően leereszkedtek a völgyben lévő kis erdőbe, ahol a legenda szerint egy körtefa lombjai közt megjelent Szűz Mária. Ma is sokan merítenek az itt fakadó forrásból. A feljegyzések szerint Zlatnyanszky János újbarsi plébános édesanyja is itt gyógyult meg. 1841-ben egy nagyon kicsi kápolna épült a forrás közelében, ahol 1869-ben volt először szentmise a Nagysallóból származó Répás Jánosné kérésére, aki csodás módon szintén itt gyógyult meg súlyos szembetegségéből a csodatévő forrásnál. A kápolnát és a forrás környékét, a stációkat nagy szeretettel gondozzák, valahányszor megérkezünk, mindig újabb újdonság fogad bennünket. Október derekán arra lettünk figyelmesek, hogy mécsesek sorjáznak egy üvegládában, jelképes áron bárki kivehet egyet, meggyújthatja a szeretteiért és elmondhat egy csendes imát. A kegyhelyen önkormányzatokért és motorosokért zajlott a közelmúltban szentmise, de hálaadást is tartottak a hívek, megköszönve az idei termést. Eszembe jut még egyszer a vén tölgyfa, ahogy mozdulatlanul őrzi mindazok nyugalmát, akiknek a lelke békére talál ezen a különleges helyen.

Mesélő múlt

Nem fukarkodik ajándékaival az ősz, az idősek iránti tisztelet hónapjában úgy adódott, hogy a helyi lakosoktól még többet megtudhattam a környékről. Megosztották velem gyerekkori és ifjúkori emlékeiket, amelyek mind-mind ezekhez a Pozba és Baracska közti lankákhoz fűződnek. Pozba korábbi polgármester asszonya Valent Aranka a község központja és a kegyhely közti lejtőkre mutatva mesélte, ahogy egykor kislányként libákat terelgettek a tágas legelőkre, és ott játszottak, énekeltek a lányok. A gyerekek számára természetes volt, hogy némi emelkedőn vezet az útjuk a fenti napos rétre. Demény Éva, aki itt a nyelvhatáron a széles környék egyetlen magyar óvodáját igazgatta éveken át, csatlakozott hozzánk az emlékezésben. Megtudtuk, hogy a gyerekekkel is nagy sétákat tettek a környéken, a kiadós túrára indulókhoz időnként csatlakozott a szakácsnő, aki kis kerekes asztalán vitte utánuk a tartalmas elemózsiát. Az egykori kirándulások emléke megszépítette az ősz rozsdavörösében, szelíd sárgájában ringó erdőt. Talán őrzi még a sok nevetést, a fűben önfeledten hancúrozók derűjét. Akadnak olyan idősebb lakói is a településnek, akik Gömörből jöttek ide férjhez. Miután megismerkedtek a környékkel örömmel nyugtázták, hogy csaknem úgy érzik itt magukat, mint Gömörországban. 

Ősi település 

Borsa vezér választása bizonyára nem véletlenül esett erre a tájra, amikor a Pozsonyi csatát követően a 10-11. században, kiszemelte ezt a helyet az akkor még Barachaként emlegetett Barsbaracskának. Bars vármegyében első osztálybéliként emlegették a területet. Fényes Elek szerint Barsbaracska, mai nevén Baracska dombos határterülete termékeny, legelője sok, és a juhok számára nagyon egészséges; erdeje derék, szilvás és más gyümölcsös kertjei, szőlői nagy kiterjedésűek. A Nyitra vármegyéből származó Kelecsényiek birtokaként vált ismertebbé a terület. A Kelecsényi család éppen itt, Baracskán építette meg a székhelyét. Az eredetileg barokk kúriát a 19. század elején klasszicista stílusban átalakították. Kelecsényi Rafael 1888-ban bővítette ki a kúriát az északi résszel és a keleti szárnnyal, végül a homlokzatokat neobarokk stílusban tette egységessé az épületszárnyakkal. Egészen 1944-ig Rafael lánya, Irén lakott az épületben. Előbb a kastély pincéjében keresett menedéket a háború viharában, majd a Rózsa családhoz menekült. Előbb német parancsnokság volt a kastélyban, később a szovjet katonák kirabolták és kórházat rendeztek be benne. A háborús események után iskolát nyitottak a kastély termeiben, ám azt fokozatosan leépítették, végül bezárták. 1991-ben kezdődtek és 2004-ben fejeződtek be a felújítási munkálatok. Kisebb falumúzeumot nyitottak a kastélyban és emléket állítottak a Kelecsényi, Mirbach és Ambró családoknak. A Baracskára látogatók az augusztusi hagyományos kastélynapokat kedvelik, ilyenkor vásárral és zenei programokkal tarkítják az eseményt. Esküvőket, családi ünnepségeket tartanak a kastélyban, a helyiek bérleti kedvezményt kapnak. A kastélyhoz vezető útnál gesztenyefák őrködnek, a termését nagy előszeretettel gyűjtik a gyerekek. Ottjártunkkor a szomszédos játszótérről futottak felénk a kicsik, hogy zsebeiket megtöltsék vadgesztenyével. Hazafelé megmártózhatunk Bellegszencsén a holt tenger vizéhez hasonló, bőrgyógyításáról híres termálvízben. Ha úgy döntünk, több napig maradunk, könnyen találunk szállást a környékbeli házaknál, a községben számos vendéglő is van. Október 11-től már téli idény szerint működik a wellness központ, egy órás belépő a medencébe felnőtteknek 7, a gyerekeknek 4 euró, a szauna használata óránkénti 12 euró. A panziókban egy éjszakás szállás 37-40 eurótól foglalható. A népszerűbb, kényelmesebb helyekért több mint 50-70 eurót kérnek a szállásadók. A környék minden évszakban vendégcsalogató, de ősszel a közeli erdő színei rabul ejtik az érkezőket.