Mesékben fürdő Duna-part, az embereket összehozó folyó (Barangoló)

Duna menti gyerek vagyok. Annak születtem, s ha netán el is költöznék valamerre, szinte biztos, hogy valamilyen folyó közelébe venném az irányt. Egyszerűen belém van kódolva, hogy kell a víz társasága az életembe. Kicsit ez olyan, mint mikor valaki tenger mellé születik, a lényének részévé válik. Minden bizonnyal ő is egy olyan helyre költözne, ahol van tengerpart, s kicsit otthon tudja magát érezni.

Ami összeköt

Komáromban a Duna egy kicsit többet jelent, mint egy folyó. Halmozottan érvényes a városra, hogy „a Duna, ami összeköt”. Metaforaként is használják, hisz a Duna nem csak a mienk, valódi európai folyó, amely összeköti a Nyugatot a Kelettel, és bizonyos értelemben az Északot is a Déllel. Regionális szinten Észak-Komáromot például Dél-Komárommal, komáromit a komáromival.

Rengeteg kikapcsolódási lehetőség vár azokra, akik a Duna mentén szeretnék kipihenni a hétköznapi fáradalmakat. A kerékpárúton Párkánytól egészen Pozsonyig tekerhetjük a bringánkat, megannyi múzeummal és természeti csodával körülvéve. Bár Komáromnál már inkább egy „átutazás” a dunai kirándulás, azonban valamikor még csodálatos délutánokat, sőt voltak akik egész hétvégéket töltöttek a folyó partján.

Belém égett

A Duna meghatározó helyszín volt gyerekkoromban, úgy a szüleim részéről, mint a nagyszüleim felől. Nagyapámmal rendszeresen jártunk a Dunára csavarogni és horgászni. Csallóközaranyosnál bicikliztünk le a partjára, beszélgettünk a horgászokkal, s bizony olykor mi is bedobáltuk a csalit, hátha. Nagyanyámmal Csicsóról bicikliztünk Kulcsod felé: rendszeresen megnéztük a nagy árvíz emlékművét, az volt a cél. Mindig arról mesélt, hogy hogyan lőtték át a töltést, merre ment a víz, micsoda tragédia volt ez.

Szüleimmel a Duna-part a találkozások helyszíne volt. Nyáron, mikor eljött a jó idő, akkor a család barátaival vonultunk ki a kavicsos/homokos partokra, s a szabadstrandokon töltöttük el a délutánokat. Egyszerűen fakad ezekből az élményekből valami jó, valami megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan. A folyó, amibe térdig gázoltunk, olykor megbotolva egy-egy nagy kőben. A part, a perzselő nap, s a ropogó tűz, amelynek parazsán a szalonnát és a „špekačkyt” (szafaládét) sütöttük. A szalonna zsírját a friss kenyérre csöpögtettük, a bőre csak úgy ropogott a fogaink között. Még az ízét is érzem, ahogy az ablakon kinézek, s arra vágyom, még egyszer élhessek át hasonlókat, akár idén nyáron.

Változó világ

Az idő megszépíti az emlékeket, jócskán. Azonban nem tudom, az idő hozta-e most azt az érzést, hogy régen tényleg jobb volt „kirándulni” a Duna-parton, vagy csak az emberek elszoktak tőle. Többször kinézek hétvégente, mikor jó idő van. A vasúti híd az a pont, ahol mindig gyülekeztünk régen, s elindultunk a partra. Manapság is látni sétáló embereket, sportolókat, kerékpárosokat, de abszolút nem érzem azt a felhőtlen szabadságot és szórakozottságot a part mentén relaxálókban, mint régen. Lehet csak a gyerekkori emlékek ilyen szépek, nem tudom, viszont az az egy biztos, hogy a rohanó világban kevesebb időt szánunk magunkra, s amikor kirándulást szervezünk, akkor is minél messzebbre, minél „komolyabb” helyekre.

Pedig csak más szemmel kell nézni a környezetünkre, hisz ha valaki eljön ide hozzánk, akkor csillogó szemekkel és csodálkozva néz végig mindazon, ami nekünk természetes. Velünk is így van ez, amikor külföldre utazunk, valószínűleg ez a megszokásokból fakad.

A kiépülés hiánya

Az sem utolsó szempont, hogy manapság már kényelmesebbek vagyunk. Régen a biciklik kormányára akasztották szüleim a táskákat és kosarakat, bennük sok finomsággal, s minden eszközzel, ami szükségszerű volt a szabadstrandi léthez, azonban mára már teljesen átformálódtunk. Keressük a büféket, a fagyizókat, a kürtőskalácsárusokat egy-egy nyári strandolás alkalmával, vagy épp egy jó lángosról fantáziálunk. Mindez a Duna-parton elképzelhetetlen, hisz nincs ilyen típusú befektetés, s ezeket az igényeket nem tudja kielégíteni a parti mámor. Azonban ez időutazásra teljesen alkalmas, s mikor, ha nem most: hiszen évről évre melegebbek a nyarak, s melegebb a Duna is.

Pakoljuk össze a táskákat, szedjük elő pokrócainkat, szerezzük be a jó öreg füstölt szalonnát, s tervezzük be a nyári hétvégékre egy-egy napozós parti partit.