Elérkezhet a várva várt áttörés a bősi vízerőmű ügyében?

Tomáš Taraba (SNS-jelölt) környezetvédelmi miniszter múlt héten kilátásba helyezte, hogy a hétfőn Pozsonyba látogató Orbán Viktor magyar kormányfő a bős–nagymarosi vízlépcső ügyéről is tárgyalni fog szlovák partnereivel. A legutóbbi kormányülésen Taraba Robert Fico miniszterelnök elé terjesztett egy javaslatot a témában, ennek tartalmát azonban nem hozták nyilvánosságra.

A környezetvédelmi miniszter – akinek a fennhatósága alá tartozik a vízgazdálkodás, és ezzel együtt a bősi vízerőmű ügye is – a tavalyi év végén arról beszélt, hamarosan befejeződnek a tárgyalások a bős–nagymarosi vízlépcső ügyében a szlovák és a magyar kormány között, és már az idei év elején közzéteszik a megállapodást. Hasonlóképpen nyilatkozott azonban tavaly nyáron is: a megállapodást már akkor is nagyon közelinek, néhány héten belül bemutathatónak nevezte. Erre azóta sem került sor.

Az viszont tény, hogy a negyedik Fico-kormány megalakulása után felgyorsultak a tárgyalások Szlovákia és Magyarország között a témában. Erre a megállapodásra a hágai Nemzetközi Bíróság kötelezte a két államot még 1997-ben. A bíróságot közösen kereste meg a két fél: Szlovákia azt kifogásolta, hogy Magyarország egyoldalúan felbontotta az erőmű építésére kötött szerződést, és nem építette meg a nagymarosi vízlépcsőt, a magyar fél pedig azt, hogy Szlovákia elterelte a Duna vizének 80-90 százalékát a régi mederből a bősi erőmű felvízcsatornájába. 

A hágai bíróság végül úgy ítélete meg, hogy mindkét fél megsértette a szerződéseket – Magyarország az építkezés leállításával, Szlovákia pedig a Duna elterelésével –, így a vitás kérdéseket egymás között kell rendezniük. 

A most esedékes megállapodás tehát egy csaknem három évtizede húzódó, sokszor leállt tárgyalási folyamat végére tenne pontot.

Az energia- és a vízmegosztás is a vitás pontok között

Hogy pontosan miről tárgyalnak a két kormány képviselői, és mik lehetnek az elvileg küszöbön álló megállapodás sarokpontjai, arra csak néhány elejtett megjegyzésből, általános nyilatkozatból lehet következtetni.

Czepek Gábor, magyar–szlovák energetikai infrastruktúra fejlesztéséért felelős kormánybiztos – akinek egyik kiemelt feladata, hogy a szlovák féllel közösen megkísérelje a bősi vízerőművel kapcsolatos vitás kérdések lezárását – tavaly nyáron egy győri rendezvényen beszélt arról, hogy 

a tárgyalások során a korszerű vízgazdálkodásra, az ökológiai egységre, valamint a villamos energetikai kérdésekre fókuszálnak. Hozzátette, az is szóba került ezzel összefüggésben, hogy Magyarország kedvezményes áron vásároljon áramot Szlovákiától.

Az erőműből származó energia megosztása mellett az egyik legvitásabb pont a vízhozam, illetve a vízmegosztás kérdése. Szlovákia (Csehszlovákia jogutódjaként) 1992-ben egyoldalúan elterelte a Duna vízhozamának 80-90 százalékát a mesterséges felvízcsatornába, a saját oldalára. Így Magyarország csak a minimális, ún. fenntartó vízmennyiséget kapja a régi Duna-mederbe. Ez kezdetben a Szigetköz teljes kiszáradásával fenyegetett, a problémát részben a dunakiliti fenékküszöb megépítése oldotta meg 1995-ben. Magyarország ugyanakkor továbbra is amellett szállt síkra, hogy a szlovák fél a természetes vízhozam kb. 50%-át juttassa vissza a Duna régi medrébe.

Az újabb duzzasztógátak terve kiverte a biztosítékot

Időről időre ugyanakkor a magyar oldalon felmerül, hogy a Duna régi medrébe további duzzasztógátakat építenének a vízszint megemelése érdekében, ami azért is fontos, mert lehetővé tenné az Öreg-Duna és a kétoldali ágrendszer újbóli összekötését, vagyis az ökológiai egység helyreállítását. A négy további keresztgát tervezete szerepelt az ún. Insula Magna-projektben is, amelyet 2021 és 2023 között dolgozott ki az Országos Vízügyi Főigazgatóság, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság és a győri Széchenyi István Egyetem. Valójában egy átfogó, határokon átnyúló, hosszú távú és sokoldalú fejlesztési koncepcióról van szó, amelynek csak az egyik pontja szólt a vízszint megemelésére szolgáló keresztgátak építéséről, de végül emiatt került bírálatok kereszttüzébe az egész projekt, főleg szlovák oldalon.

Az ellenzék és a szlovák környezetvédők több pontban kifogásolták az újabb fenékküszöbök építését:

• szerintük az árvízvédelmi kockázatokkal járna a szlovák oldalon is,
• teljesen hajózhatatlanná válna az Öreg-Duna,
• a sodrási dinamika csökkenése, a folyó lelassulása komoly ökológiai károkat okozna,
• a beavatkozás következtében megszakadna a talajvízkapcsolat is, ami veszélyeztetné a környék ivóvízellátását. 
   

A Denník N-nek nyilatkozó egyik szakértő felvetette azt is, hogy az Insula Magna-projektben hangoztatott ökológiai szempontok nem hitelesek, és a magyar fél tényleges célja újabb kis erőművek építése lehet a kérdéses Duna-szakaszon.

Taraba kezdetben támogatta, aztán meggondolta magát

Érdekesség, hogy Tomáš Taraba eleinte támogatta a fenékküszöbök építésére vonatkozó magyarországi tervezetet, sőt utalt arra is, hogy az a vitás kérdések rendezésének egyik sarokpontja lesz. Mint kiderült, a tárgyalásokon kezdetben jelen lévő szakértői csoportot is szélnek eresztette, miután annak tagjai kifogásaiknak adtak hangot a projekt kapcsán. 

Múlt év végén azonban a tárcavezető már úgy nyilatkozott, hogy a formálódó kétoldalú megállapodás nem tartalmazza majd a magyar fél által szorgalmazott fenékküszöbök megépítését. 

Ezt az ügyet csak az ellenzék találta ki

– utalt Taraba arra, hogy a fenékküszöbök témáját Michal Kiča (Demokraták) korábbi környezetvédelmi államtitkár vetette fel. Hozzátette: az Insula Magna-projekt megvalósítását  – pontosabban az abban szereplő négy fenékgát megépítését a Duna régi medrében  – már a szakértői tárgyalások során elvetették.

Március közepén a Duna Charta civil szervezet pedig arról számolt be a közösségi oldalán, hogy a magyar kormány sem támogatja az Országos Vízügyi Főigazgatóság szigetközi gátépítési tervét, és az Insula Magna-projekt másik vitatott pontját, a szigetközi Öreg-Duna kotrását is elutasítja. Az első gát és az ehhez kapcsolódó munkákra tervezett mintegy 40 milliárd fortinot a Homokhátság rehabilitációjára csoportosították át. 

A szervezet arra is felhívta a figyelmet, hogy Orbán Viktor miniszterelnök az elmúlt években többször is hangot adott annak, hogy kifejezetten ellenzi a Duna-gátak építését. Érdekesség, hogy míg a szlovák környezetvédők egyik fő érve az Insula Magna-projekt ellen az volt, hogy az csak a magyar félnek kedvezne, az egykori Duna-körből kivált kritikus szervezet szerint ez éppen fordítva van. 

Az Insula Magna-terv alapvetése volt, hogy Magyarország nem igényel több vizet Szlovákiától, azaz a Duna vízhozamából a magyar vízrészesedés nem növekedett volna. Ezzel a konzorcium a politika hatáskörébe tartozó döntést hozott: a tervükben deklarálták, hogy Magyarország örökre lemond Szlovákia javára az őt megillető vízrészesedésről. A javasolt 4 duzzasztó építése nem a magyar, hanem a szlovák vízgazdálkodási érdekekhez álltak közelebb: az érintett Duna-szakasz nem több vizet, hanem több gátat kapott volna. A keresztgátak megépítésével örökre lemondtunk volna a lehetőségről, hogy Szigetköznél a hajózás valaha visszatérjen a Dunába

 – olvasható a Duna Charta bejegyzésében.