Bősi vízlépcső: kérdőjeles rendezés

A bősi vízlépcsővel kapcsolatos jogi helyzet a kilencvenes évek eleje óta rendezetlen – a hetvenes években megtervezett, majd a nyolcvanas évek második felétől kivitelezett beruházás kapcsán kötött szerződést 1992-ben Magyarország egyoldalúan felbontotta, ami ugyanakkor nem akadályozta meg a szlovák kivitelezőket abban, hogy eltereljék a Duna vizének több, mint nyolcvan százalékát, két méterrel lecsökkentve az öreg Duna-ág vízszintjét és radikálisan átalakítva a szigetközi és a csallóközi vízgazdálkodást. A hágai Nemzetközi Bíróság 1997-es ítélete kimondta, hogy a magyar félnek a szerződésbontásra, a szlováknak pedig az erőmű üzembe helyezésére nem volt joga, a két országnak államközi szerződéssel kellene rendeznie a létesítmény helyzetét. Ez a lépés azóta sem történt meg.

Lendületes egyeztetés

A vízlépcső helyzetének rendezésére az utóbbi évtizedben magyar részről az Orbán-, szlovákról pedig a Fico-kormány tett aktív kísérletet, háttérinformációk szerint már a 2010-es évek végén aktívan dolgoztak a megegyezésen. A tárgyalások üteme a 2020-as kormányváltás után lelassult, tavaly szeptembertől, Fico visszatérésével pedig radikálisan felgyorsult. Júliusban már arról lehetett hallani, hogy Czepek Gábor korábbi dunai kormánybiztos, aki a magyar-szlovák energetikai infrastruktúra fejlesztéséért felel, rendszeresen tárgyalt az ügyben Tomáš Taraba (SNS-jelölt) környezetvédelmi miniszterrel és a delegációjával. Az egyeztetések a két minisztérium sajtóközleményei szerint azóta is aktívan folynak, a nyári ígéretek szerint az év végére vagy 2025 elejére megszülethet a döntés. A híresztelések szerint a két fél hajlandónak bizonyult a kompromisszumkötésre: Magyarország kedvezményes áron jutna áramhoz a hivatalosan még mindig használatbavételi engedély nélkül működő erőműből, valamint mesterséges módon emelné meg az öreg Duna-ág vízszintjét, cserébe pedig rendeződne az erőmű helyzete és lezárulna az egyik leghosszabb uniós, tagállamok közötti jogi vita.

Az, hogy Magyarország szakmai szervezetei milyen módon képzelnék el a Szigetköz revitalizációját, nyilvános információ – a többször is felemlített úgynevezett Insula Magna vízgazdálkodási és fejlesztési program arra tesz javaslatot, miként lehetne egy élhető, környezetvédelmi, vízgazdálkodási és turisztikai szempontból is fenntartható területté tenni a Duna magyar oldalát. Az Insula Magna projekt kivitelezésébe a magyarországi Országos Vízügyi Főigazgatóság mellett a győri Széchenyi István Egyetem is bekapcsolódott.

A koncepció vízügyi szempontból négy további fenékküszöb kialakításával számol a Dunakilitinél már jelenleg is létező fenékküszöb mellett, hogy megemelje az öreg folyómeder vízszintjét és összekapcsolja az öreg-Duna mellékágait a folyóval. Emellett a tervezet részét képezik turisztikai fejlesztések, kikötőfejlesztés, látogatóközpontok kialakítása is, a koncepció tovább mutat egy egyszerű vízrendezési tervnél. A projekt kapcsán született tervekről az egyetem szakértői több sajtóközleményben és nyilvános előadáson is beszámoltak. Azt viszont jelenleg csak sejteni lehet, biztosra venni nem, hogy az Insula Magna célkitűzéseinek megvalósítása a magyarországi követelések egyik sarokpontja. Egyes, a szlovákiai sajtóban feltűnő, de nem megerősített sejtetések szerint a magyar fél akár kisebb vízerőműveket is tervezne a Duna-szakaszra.

Önkényes Taraba

A formálódó szlovák-magyar megegyezés kapcsán a múlt héten a Demokraták pártja adott ki egy támadó hangulatú sajtóközleményt. A parlamenten kívüli párt szerint a megállapodás előkészítése rejtett módon folyik, miközben Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszter teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a szlovák érdekeket, kritika nélkül átveszi Magyarország érvelését, valamint leépíti a szlovákiai szakértői csapatot, amely kritikus a projekttel kapcsolatban. 

A fejleményekről később a DenníkN portál is beszámolt és több szlovák szakértőt, valamint volt döntéshozót is megkérdezett az erőmű helyzetének rendezésével kapcsolatban. A megkérdezett szlovák nyilatkozók négy hangsúlyos ellenérvet soroltak fel a magyar koncepció elfogadásával szemben: kifogásolják a pozsonyi árvízvédelmi szituáció romlását, fenntartásaik vannak az ivóvízkészlettel kapcsolatban, a hajóforgalom ellehetetlenülésétől tartanak a Duna öreg ágán, valamint a folyóvízben élő halfajták fennmaradását is féltik. A megkérdezett szakértők megerősítették, hogy valóban voltak személyi változások a Pozsony által delegált szakértői bizottságban, a magyar tervezet alapján való rendezést kritizáló szakembereket fokozatosan eltávolították a testületből. Maga Taraba elszánt a megegyezés mellett és meggyőződése, hogy a szlovák félnek figyelembe kell vennie a Magyarország részéről érkező igényeket, mivel Budapest több vízre tarthat igényt, mint amennyit az erőműbe való elterelés után hagytak neki.

A szakértői bizottságok véleménye alapesetben kulcsfontosságú a rendezésben, nemzetközi szabályok és alapelvek is vonatkoznak arra, mire kell tekintettel lenni a szlovák-magyar vita lezárásánál. A DenníkN-nek megszólaló egyik szakértő, Andrej Somora szerint a fenékküszöbök kialakításáról szóló magyar javaslat nem csak a szlovák nemzeti érdekekkel ellentétes, hanem a szlovák vízgazdálkodási tervvel is, az ugyanis tartalmazza, hogy az öreg Duna-ág folyó vízjellegét meg kell őrizni. A szakemberek attól tartanak, hogy a fenékküszöbök kialakításával létrejövő rendszer eltűnésre ítéli a halállomány egy részét, amely a folyóvizekben él és veszélyezteti az évtizedek alatt kialakult ökoszisztémát.

Homályos koncepciók

A lapunk által megkérdezett szakértők jobbára óvatosan, vagy értetlenül reagáltak a szlovák részről megfogalmazott kritikákra. Tuba Lajos geológus, környezetvédelmi szakértő elmondása szerint a javasolt keresztgátak csak egy eleme a rendszernek és a szlovák megszólalók nem beszéltek a tervezett változtatások többi részéről, miközben a javaslatok jelentős része nyilvánosnak mondható, néhány elemükről már harminc éve tárgyalnak az illetékes szakértői tárgyalásokon.

A rendezési terveknek több közszájon forgó változata is van, a mederbe épített fenékküszöbök pedig nem feltétlenül rossz irányba változtatnák meg az ökoszisztémát. Tuba felhívta a figyelmet arra, hogy a dunai halak a változások után gazdagíthatják is a szigetközi és csallóközi mellékágak faunáját, de a megegyezés kulcsfontosságú eleme, megkezdődik-e a víz áramlása a mellékágakban és mekkora mennyiséget eresztenek át az Öreg Dunába. A szakember szerint ami a Csallóköznek is rossz, az a Szigetköznek is rossz, ezért egy, a magyarországi Szigetköz számára hasznos megoldás pozitívumokkal járna a szlovákiai szakaszon is – ugyanakkor nem tudja véleményezni az asztalon levő tervezetet, mivel nem látja azt teljes egészében. Tuba kérdésünkre elmondta, hogy a vízerőmű építése során elzárt falvakat a változtatások nem érintik semmiben, minden esetleges változás az árvízvédelmi töltésen túli teret érintené.

A lapunk által megkérdezett szakemberek jobbára szkeptikusan viszonyultak ahhoz az érvhez, miszerint a fenékküszöbök megépítésével ellehetetlenülne a dunai hajóforgalom. A kritikák egy része szerint a helyettesítő hajóforgalom lehetőségének megszűnése miatt a bősi vízerőmű esetleges meghibásodása esetén Szlovákiának anyagi kára keletkezne, mivel nem tudja átengedni a hajókat. Az aktuális helyzetet egy megkérdezett szerint inkább jellemzi Taraba megállapítása, aki kijelentette, az öreg Duna-ágon csak kenuforgalom zajlik, hajókat nem látni az érintett szakaszon. Tuba szerint a hajóforgalmat már most is kizárja a kérdéses szakaszon képződött nagyszámú zátony.

A szakma kihagyása botrány

A megegyezéssel kapcsolatos homályos részlet, pontosan mekkora vízmennyiséget is hajlandó átengedni a magyar félnek a szlovák. A Duna vízhozama átlagosan 2000 köbméter percenként, amiből a bősi vízerőmű miatt 1600 köbméter kerül elvezetésre, ez a hiányzó vízmennyiség okozott vízszintesést a határszakasz öreg medrében. Taraba szerint a magyar fél joggal tart igényt a folyó hozamának felére – ami lehet akár garancia a Bősön megtermelt áram egy részének átvételére, vagy az öreg-Dunába átfolyó vízmennyiség jelentős megemelésére, esetleg a két megoldás kombinációjára is.

A lapunk által megkérdezett Miklós László volt környezetvédelmi miniszter szintén hallomásból tud az egyeztetésről, elmondása szerint fontos, hogy a két ország rendezni tudja a kapcsolatait a bősi vízerőmű kapcsán. A szakember is felhívta a figyelmet arra, nem tudni a pontos részleteket és ennek hiányában nehezen lehet nyilatkozni arról, mennyire előnyös vagy hátrányos Szlovákiára nézve a megegyezés. Azt azonban fontosnak tartja, hogy az ügyben egyeztessenek a szakmai szervezetekkel és tudatosította, hogy Taraba minisztersége alatt a hírek szerint kizárták a folyamatból a szakértőket – így veszélyesnek tartja, hogy politikai, nem pedig szakmai egyezség születhet.

A fenékküszöbös megoldás kapcsán Miklós felhívta a figyelmet arra, hogy a folyónak a szlovákiai előírások szerint áthajózhatónak kell lennie és korábban több variánst is kidolgoztak arra, miként lehet ezt a célt elérni. A hangoztatott határidők kapcsán a volt környezetvédelmi miniszter el tudja képzelni, hogy születik elvi megegyezés a szlovák és a magyar delegáció között, de azt nehezményezné, ha a szlovák álláspont a szakma véleményének teljes figyelmen kívül hagyásával születne meg. „Elképzelhető, hogy a kormány és a parlament is rábólint egy hasonló egyezsére, de ez egy nagy horderejű döntés – sokkal nagyobb léptékű, mint mondjuk a medvék kilövése – és komoly botrány lehet belőle” – tette hozzá Miklós.