Őrizetbe vétel, előzetes letartóztatás, vizsgálati fogság

Az élet sajnos úgy hozza, hogy a sajtóban szinte naponta olvashatunk különféle bűncselekményekről, illetve rendőri intézkedésekről, akciókról. Mivel újságíróink, fordítóink a magyar jogi szaknyelvet nem ismerik megfelelő szinten, a bűnügyi tudósításokban gyakran találkozunk terminológiailag kifogásolható megoldásokkal.

A szakszó, szakkifejezés helyett használt köznyelvi (netán a magyarországi nyelvhasználat szempontjából elavult) szavak azonban tapasztalatom szerint rendszerint nem zavarják a megértést. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a nem megfelelő szakszóhasználat értelemzavaró. Ilyen például az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság használata az alábbi példákban: [A belga autóst] „A szlovák rendőrség még pénteken – miután Magyarországról kiutasították – előzetes letartóztatásba helyezte, de a bíró nem fogadta el a vizsgálati fogságba helyezés kérelmét”; „[…] a miniszter szerint a cellából nem lehet elszállítani az előzetes letartóztatásban lévő képviselőt. Ha a plénum rábólint az ügyészi kérelemre, a nyitrai járásbíróság dönt a vizsgálati fogságba helyezésről. Bernát szerint fontos, hogy a képviselők mindkét ügyészségi kérelemről ma délután háromig szavazzanak, akkor jár le az előzetes letartóztatásba vételtől számított 48 óra.”

A második példát azért idéztem ilyen hosszan, mert ez alapján világítható meg a probléma lényege. Ha ugyanis az Új Szót egy magyarországi olvassa (ami nem kizárt, hiszen a lapnak internetes kiadása is van), nehezen érti ezeket a híreket. A mai magyar jogi szaknyelvben ugyanis egyrészt a gyanúsított előzetes letartóztatását csak bíróság rendelheti el, vagyis a magyarországi olvasó nem érti, hogyan lehet valakit előzetes letartóztatásba helyezni bírói ítélet nélkül, másrészt pedig a vizsgálati fogság intézményét a mai magyar büntető perrendtartás nem ismeri, legfeljebb csak külföldi eseményekről beszámoló tudósításokban szerepel, mégpedig ugyanabban az értelemben, mint az előzetes letartóztatás. Második példánkat végigolvasva feltételezett magyarországi olvasónk valószínűleg rájön, hogy ezekben a mondatokban az előzetes letartóztatás abban az értelemben használatos, mint az őrizetbe vétel szakkifejezés. Ez utóbbi is előfordul az Új Szóban – többek között abban a cikkben is, amelyből második példánk származik –, a szövegkörnyezetből azonban nem deríthető ki, hogyan értelmezzük az adott helyen ezt a kifejezést.

Miből adódik a fent vázolt értelemzavaró szóhasználat? Tekintsük át tehát, hogyan jár el a rendőrség a bűncselekménnyel gyanúsítható személy ellen. Mind a magyar, mind pedig a szlovák büntetőeljárási törvények szerint a gyanúsított rendszerint szabadlábon védekezhet, ha azonban szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekménnyel gyanúsítható, illetve tetten érték, a rendőrség őrizetbe veheti – ennek a szlovák megfelelője a zadržanie. A hatályos szlovák és magyar büntető perrendtartás szerint az őrizet csak meghatározott ideig tarthat. Az őrizetbe vett vagy a még szabadlábon levő gyanúsítottat a bíróság előzetes letartóztatásba helyezheti, ez szlovákul a väzba. A szlovák büntetőeljárási törvény a väzba két fajtáját különbözteti meg: väzba v prípravnom konaní és väzba v konaní pred súdom. A magyar büntetőeljárási törvény viszont nem különbözteti meg terminológiailag a vádirat benyújtása előtti (vagyis a nyomozati szakaszra vonatkozó) előzetes letartóztatást a bírósági szakaszra vonatkozótól, csak annyit állapít meg, hogy az előzetes letartóztatás a jogerős bírósági határozat meghozataláig tart.

Az elmondottakat figyelembe véve hasznos volna, ha – az esetleges félreértések elkerülése végett – fordítóink és újságíróink a zadržanie magyar megfelelőjeként az őrizetbe vétel szót, a väzba megfelelőjeként pedig vagy a hivatalos előzetes letartóztatás, vagy a köznyelvinek minősíthető vizsgálati fogság kifejezéseket használnák.

www.gramma.sk