Nosztalgikus képek

Pozsony 1944 és 1982 között – úgy, ahogy Ernest Zmeták látta. Úgy, ahogy mi már nem láthatjuk. Ernest Zmeták kiállítása művészi látlelet Pozsonynak arról az arculatáról, amely mára szinte teljesen eltűnt.

Az érsekújvári születésű festőművész, miután elvégezte a Budapesti Képzőművészeti Főiskolát, ahol Aba Novák Vilmos és Kontuly Béla tanítványa volt, 1944-ben Pozsonyba költözött. A Csalogányvölgyben lakott, ott készültek első Pozsony-ábrázolásai. Kiállítása, amely a Pozsonyi Városi Galéria Pálffy-palotabeli kiállítótermében látható, úgy gondolom, nosztalgiát ébreszt minden látogatóban, tartozzanak a fiatalabb vagy az idősebb nemzedékhez. Mert kit ne hatna, indítana meg egy zölddel lélegző, a múlt építészeti stílusaival sokszínűséget, a különféle kultúrák egymásra hatásával békességet árasztó, ráérősebb életvitellel, léptékkel mozduló város. Olajfestmények, akvarellek, szénceruza- és ceruzarajzok, pasztellek, tusrajzok őriztek meg olyan részleteket a régi Pozsonyból, mint a várlépcsők és a Žižka utca 1955-ből, a Hviezdoslav tér 56-ból, a Grössling utca 49-ből, a Bástya utca 47-ből, a romos Zsidó utca 78-ból, a romos Hal tér 55-ből. A téli csendélet, a téli táj, a téli kertek, a ligetfalui képek a Duna holt ágával, a vödrici pillanatképek, a károlyfalui részletek a nyugalom életterei. A modern vagy korszerűsödő városkép is megjelenik a kiállításra beválogatott anyag között: az 1961-ből származó Dobrovský utca látképe, amely a panelházépítést örökítette meg.

A Zmeták-kiállításnak az esztétikai értéknyújtáson kívül másféle szerepe is van. Azzal, hogy felmutat valamit a város múltjából, abból a képből, amely már nem létezik, vagy ha megmaradt is, jelentős módon átalakult, figyelmeztet a városhoz való viszonyunkra is. Arra a hozzáállásra, amely a korábbi korok értékeivel, az élő környezettel szemben közönyt, nemtörődömséget mutat. Ez a kiállítás dokumentáló esztétikai értékei révén nemcsak a múltra utal, a jövő felé is mutat. A jó érzésű embert mindenképpen megerősíti annak fontosságában, hogy méltó módon bánjon életkörnyezetével, ragaszkodással figyelje a várost, amely lakóhelyül szolgál számára.