Nok a kétségbeesés óráiban

A fesztivál vendége Kerry Fox új-zélandi színészno, aki a Fekete és fehér címu angol filmet kísérte el Karlovy Varyba, s aki az Intimitás címu filmben nyújtott teljesítményéért tavaly Berlinben elnyerte a legjobb noi alakítás díját. CTK-felvételEz az osz hajú, ötvenedik éve felé közeledo, kellemes megjelenésu úriember eredeti foglalkozását tekintve operator és standfotós. De mert igazi csodabogár, 1995-ben, a Lumiére-testvérek elso vetítésének 100. évfordulója alkalmából Bretagne kormányzósága felkérte: találjon ki valami érdekeset a mozi eme nagy ünnepére. Törte is a fejét Y. L. hónapokon át, míg egy baráti meghívást követoen, amikor is fél napot töltött egy idos mozitulajdonos társaságában, eszébe jutott valami. Az öreg úr ugyanis felidézte kora ifjúsága azon éveit, amikor szülei vándormozijával, az Impérial Bioscope-pal többször körbeutazták Franciaországot. 1900 és 1920 között 120 ilyen vándormozit tartottak számon a franciák. Y. L. késobb huszonnégy órányi anyagot vett filmszalagra, s az idos úr elbeszélésébol az is kiderült: a vándormozi aranykorszakának az elso világháború vetett véget, amikor is a kerekeken közlekedo vetítot elkobozta a hadsereg. A húszas években már senki sem folytatta a cigányéletet, a kis- és nagyvárosokban mozik épültek. Yannick Letoqueux pedig nyolc évvel ezelott azt vette a fejébe: felépíti az egykori Impérial Bioscope hu mását, a régi cirkuszi sátor helyett azonban a kor szellemének megfelelo, felfújható sátrat állít. Ezzel a 300 férohelyes sátorral járja immár negyedik éve Európát, és a fesztivál napjaira Karlovy Varyba érkezett. Öttagú csapatával három nap alatt állította fel a Thermal Szálló lépcsoinél. A sátor 11 méter magas, muködtetése nem kevesebb, mint harminc millió koronába került. Bejáratánál ott áll az elso gozgép, az a mozi számára készített locomobil, amely a vetítéshez és a belso tér megvilágításához szolgáltatta az áramot. Figyelem: Y. L. mozgó mozija eladó! Bárki megveheti, aki fantáziát lát benne. Gazdája ugyanis belefáradt már a nagy utazásokba. De nem lenne csodabogár, ha nem szone új álmokat: filmet akar forgatni. Egy egész estét betölto játékfilmet Impérial Bioscope címmel.

Hogy milyen érzés sátorban mozizni? Kellemes. Mintha csak cirkuszban ülne az ember. Ha egészen véletlenül oda illo filmet választott, akkor még állatokat is láthat. Mint az iráni Abdolrasoul Golbon A paradicsom máshol van címu alkotásában, amely nagy eséllyel versenyez a díjak egyikéért. Eidak, a film 17 éves hose ugyanis kecskepásztorként éli szegényes életét, miközben szüntelenül arról álmodik, hogy már közeledik a nap, amikor elhagyhatja szülei földjét, és új helyen, jobb körülmények között tengetheti majd a jövojét. Eidak élete azonban egészen más irányt vesz, mint ahogy azt elképzelte. Apját megölik, rokoni nyomásra pedig, bosszúból, neki is gyilkolnia kellene. A maradáshoz tehát ugyanolyan bátorságra, elszántságra van szüksége, mint a gyökerek elszakításához. Eidak a film során fokozatosan ráébred: önmaga elol szökne meg, ha otthagyná osei földjét.

A mozi egyik legnagyobb mágusáról, Federico Fellinirol forgatott értékes dokumentumfilmet Eckhart Schmidt. Másfél óra azokkal, akik a maestro színészei, közvetlen munkatársai voltak. Anita Ekberg, Sandra Milo, Anouk Aimée és a többiek izgalmas vallomása arról a legendás alkotóról, aki „személyes sértésnek vette az Istentol az ido múlását”. Nagy egyéniségek ülnek a kamera elott, és felszabadultan beszélnek mindannyian. Sandra Milo például leplezetlen oszinteséggel mondja el, amit eddig még sosem tárt nyilvánosság elé: éveken át Fellini titkos szerelme volt. „Túl szoros lelki viszony nem volt köztünk, a testi kapcsolat azonban mindkettonk részére nagyon fontos volt. Giulietta Masina féltékeny társa volt Federicónak, ezért Róma legrejtettebb zugaiban ölelkeztünk, távol a belvárostól, zöldségszagú házak tövében, ahol senki sem fedezhetett fel bennünket.” Anita Ekberg, az Édes élet híres Trevi kúti jelenetének felvételeit ecseteli a filmben. „Engem egy fotó alapján választott ki Federico, ez a fotó ugyanis az egész világot bejárta. Egy nyári éjszaka, amikor már elegem volt a hoségbol, ruhámat térdig felhúzva belementem a szökokút vizébe. De amikor Federico kérte tolem ugyanezt a film kedvéért, tél volt, hideg tél. Januárban belefagy az ember a szökokút vizébe. Mastroianni is csak úgy tudott felkészülni a jelenetre, hogy elotte megivott vagy fél üveg vodkát. A nadrágja alatt derékig éro halászcsizma volt rajta, de amikor felvételre került volna a sor, a sok vodkától arccal a vízbe esett. Úgyhogy meg kellett szárítani a haját, és másik öltönyt adtak rá. De a kút vize másodszor is magába szippantotta. S amíg ismét szárítgatták ot, én ott vártam rá a vízben ücsörögve. A végén úgy kellett kiemelniük, mert mozdulni sem bírtam, elfagytak a lábaim.” Anouk Aimée számára az okozott gondot a forgatás során, hogy soha nem kapta meg elore a szövegét, „Federico nem csinált nagy ügyet a forgatókönyvbol. Szinopszist mindig csak a producerek kedvéért írt, a színészek azonban csak a forgatást megelozo percekben tudták meg, mirol szól majd a jelenetük és mi lesz a szövegük. Ezt a munkastílust elsore nem volt könnyu elfogadni, késobb azonban meg lehetett szokni. Federico képzeloereje ugyanis nem ismert határokat. Azóta sem találkoztam nála kreatívabb alkotóval, akit olyan buja fantáziával áldott volna meg a sors, mint ot.”

Stephen Daldry angol rendezo Az órák címu nálunk is nagy sikerre számítható alkotását versenyen kívül mutatták be a fesztiválon. Négy cselekményszálat fuz eggyé e szövevényes, de annál izgalmasabb történet. A film Virginia Woolf öngyilkosságával indul, de még mielott elnyelné ot a folyó, két másik no sorsával is megismerkedünk. Az egyik Laura Brown, aki az ötvenes évek Amerikájában éli egyhangú, háziasszonyi életét, a másik pedig Clarissa, aki a mai New York-ban szerkesztoként dolgozik, és leplezetlen kapcsolatban él barátnojével. E három no sorsát egy negyedik no, Mrs. Dalloway köti össze, aki nem más, mint Virginia Woolf azonos címu regényének hose. Laura, aki férje születésnapjára készül, épp ezt a regényt olvassa, Clarissát pedig, azonos személyneve révén Mrs. Dallowaynek nevezi halálosan beteg, meleg beállítottságú barátja, akinek sorsa mindhárom no sorsával egybefonódik. Richard regényíró, akárcsak Virginia, és Clarissa, aki szívvel-lélekkel ápolja-gondozza, most az o tiszteletére rendez nagyszabású baráti összejövetelt. Clarissa és Richard egykor mélységes szerelmet éreztek egymás iránt, aztán mégis mindketten saját nemük mellett döntöttek. Egy valamiben tehát hasonlít a négy foszereplo. Mind a négyen „mások”. Virginia Woolf örökké hangokat hall, ezért a környezete orültnek tartja. Laura csak látszólag él boldog házasságban, férjétol és kisfiától már annyira eltávolodott, hogy öngyilkosságra készül. Clarissa tíz éve él együtt barátnojével, Richard pedig, immár magányosan, a HIV-vírus okozta testi fájdalmakkal küszködik. Az órák tehát csak látszatra „noi film”, Laura férje és kisfia által (akirol majd késobb derül ki, hogy o maga a film halálosan beteg foszereploje) a férfilélek mélyére is elkalandozhat a nézo. És mivel a film nyíltan bemutatja azokat az érzelmi és szexuális viselkedésmódokat, amelyek nem egy not jellemeznek, mindenütt a világon hatalmas érdeklodés kíséri. Köszönheto ez természetesen a három színészno: Julianne Moore, Meryl Streep és legelsosorban Nicole Kidman lenyugözo játékának, valamint Ed Harris hatalmas alakításának. Kidman tehetsége valójában ezzel a filmmel mutatkozik meg teljes egészében. Ügyeskedo sminkesek valós arcvonásait szinte felismerhetetlenné változtatták, de ami ennél sokkal fontosabb: a szereppel való belso azonosulás, amely a nézo számára hosszan tartó élmény marad. De ugyanígy remekel a filmben Moore és Streep is, akárcsak Ed Harris, aki a halálos kór legapróbb (belso) jeleit is képes megjeleníteni.

Ezek után bele sem kezdek a Törökországból Itáliába került Ferzan Özpetek öt David di Donatello-díjjal jutalmazott A szemközti ablak címu filmjébe, vagy a norvég Morten Tyldum A haver címu alkotásába. Ezekrol majd legközelebb, mert az idei fesztivál minden napra tripla moziélményt nyújt.