Munkával ünnepli születésnapját

Dömötör Ede felvételeHa ő nincs, talán kassai magyar színház sem lenne, legalábbis nem harmincnégy éves lenne a Thália, amelynek egyébként decembertől ismét ő a főrendezője és művészeti vezetője. Keze alatt talán végre, több éves egy helyben toporgás után ismét elindul a színház „valamerre”. Terveiről egy későbbi alkalommal remélhetőleg ő maga fog vallani lapunk hasábjain, most foglalkozzunk inkább Beke Sándor múltjával.

Saját bevallása szerint az első színházi előadást, a János vitézt három tojásért nézhette meg szülőfalujában, Csilizradványban, és ma is emlékszik, melyik jelenetben hol állt, és mit viselt János vitéz. Már ott és akkor kiderült, hogy vonzódik a színházhoz, hogy ha felcseperedik, akár színházi ember is lehet belőle. És lett is, bár elég nagy kanyar után. Beke ugyanis végzett tanítóból lett rendező, méghozzá a magyar irodalmon, a versmondáson keresztül találta meg az utat a világot jelentő deszkák felé.

Ez az út akkoriban nem volt könnyű egy csehszlovákiai magyar, szlovákul rosszul beszélő fiatal számára, ám ha hinni lehet a legendáknak, annak idején Beke Sándor miatt nyitottak magyar színész-osztályt a pozsonyi színművészeti főiskolán.

Másodéves hallgatóként hazai magyar költők verseiből összeállítja az ország első nemzetiségi irodalmi színpadi előadását, új műfajt teremtve, egyben összehozva az egymást addig csak felületesen ismerő fiatal költőket és színészeket.

A végzett színész ezután Budapest felé veszi az irányt, az ottani színművészeti főiskola rendezői szakára.

1969-ben pedig a színházszerető „keletiek” igényét képviselve megalapítja a kassai Thália Színházat, újabb nehéz terepen bizonyítva tehetségét. Mozifilmbe illő kalandok közepette, hatalmas indulatokat kavarva távozott a komáromi társulat egy része, hogy a végek 250 ezres magyarságának is legyen saját színháza.

Aztán jöttek egymás után a legendás rendezések, amelyek a nyugat-szlovákiai szakmát is Kassára vonzották. Harmincnégy év alatt hozzávetőleg 150-200 dráma került színre a kassai ipariskola tornaterméből „ideiglenes jelleggel” átalakított színházteremben, amely egyébként ma is otthont ad az előadásoknak. Beke Sándor azonban itt sem lelhetett nyugalmat, 1976-ban távoznia kellett az országból, mert a hatvannyolcas generáció ténykedését a politika keményen megtorolta.

Magyarországon is karriert csinált, volt a Miskolci Nemzeti Színház rendezője, a kecskeméti Katona József Színház főrendezője, majd a rendszerváltás után négy évig a komáromi Jókai Színházat igazgatta, ezzel párhuzamosan pedig a budapesti Kamaraszínház rendezője és a miskolci egyetem bölcsészettudományi karának előadója volt. A kilencvenes évek közepén Egerbe került, a Gárdonyi Géza Színház élére.

Kassán ő állította színpadra a magyar drámairodalom klasszikusai közé tartozó Vörösmarty-mesedrámát, a Csongor és Tündét, és Tamási Áron Énekes madár című darabját, valamint Nash: Az esőcsináló című drámáját. Az idei évadban már a harmadik darabot rendezi a Tháliában: Arthur Miller Pillantás a hídról és Gál Sándor A pokol kapujában című műve után Kocsis István A megkoszorúzott című darabját is az ő irányításával hívják életre a Tháliában. Születésnapját is munkával tölti. Az eredményt pedig hamarosan, március másodikán láthatja a kassai közönség.